Amit a magyarok nem értenek: a válságunkból nincs visszaút

„Magyarország lemaradását az elmúlt tíz év vélhetően megpecsételte. A világban egyre agresszívabbá váló orosz és török autokráciák felfogását követve – jól értve, hogy egyre inkább kiszorulunk a globális versenyből – az Orbán-rezsim feladta az ország gazdagításának kötelességét, és kizárólag a hatalma megtartására koncentrál, azt remélve, hogy a bel- és külpolitikai manipulációiból még mindig jól jöhet ki. Nem fog. Közben minden évével egyelőre megszámolhatatlan évet veszítünk – megszámolhatatlant, mert a lemaradás tényét igen, a gyorsaságát egyelőre nem látjuk. Ahogy gyorsul a negyedik ipari forradalom és terjed hatása, úgy fogja büntetni azokat a társadalmakat, amelyek nem készülnek fel tudásban, technológiában, készségekben arra, hogy vagy nagy nyereséget generálni képes működő tőkét exportáljanak, vagy ilyen tőkét vonzzanak, így kellő GDP-t termelve később el tudják tartani az inaktív rétegeket. Magyarország ma is képtelen erre (a GDP-nk 10%-a külföldi forrásból származik, nem említve most a belföldi működő tőke származását), és egyre inkább azzá válik, ahogy elértéktelenedik az – európai mércével – olcsó munkaereje és az amúgy is romló kiszolgáló tudása. Orbánék az EU-t rombolva Magyarország egyetlen maradék vonzerejét, a geopolitikai pozícióját is folyamatosan fenyegetik.

A magyarok 99%-ának fogalma sincs arról, hogy milyen pozícióba tolják az országukat azzal, hogy hagyják magukat a jelenlegi bűnös rezsim által megvezettetni – migránsokra uszulni, hazug narratívákba bonyolódni, jogot sérteni, a közpénzt elherdálni, a Nyugat ellen szabadságharcolni, a kapitalizmust ócsárolni. Ami itt folyik, az a pénzéből kifogyott narkós egyik utolsó utazása, mielőtt végleg utolérné a várható sorsa.”