Hillary és Fletó

„Trumpról tehát csak feltételezéseink vannak, azonban Hillary Clintonról mindent tudunk. Ő maga elnökjelöltté választásakor is elmondta, milyen politikát folytatna, kinek az örökségét venné át. Azt gondolják, Barack Obamáét? Á, dehogy! Ő bizony külpolitikai orákulumnak is vinné a Fehér Házba Bill Clintont.

Az egykori elnök az ENSZ előtt tartott búcsúbeszédében 2000 szeptemberében gyönyörűen fejtette ki gondolatait: olyan modern világot akar, ahol az emberi élet fontosabb a határoknál, az országok szuverenitásánál, függetlenségénél. S a jó Bill nem a levegőbe beszélt, mögötte volt nyolc év elnökség. Bizonyított, tényleg függetlenítette magát az országhatároktól és a nemzetek önrendelkezési jogától. Amerikai katonákat küldött Szomáliába, Haitire és Szudánba, majd 1999-ben megtámadta Jugoszláviát. Mindenhol csak az emberélet volt a szempont, így például a vajdasági hidak és városok bombázása is az Irgalmas Angyal fedőnév alatt zajlott. Több ezer civil, asszony és gyerek ma már nem tudja megköszönni ezt az irgalmas gesztust az Amerikai Egyesült Államoknak, az életükbe került a clintoni emberjogi politika. Jugoszlávia bombázása egyébként ellentétes volt a nemzetközi joggal, de helyes lépés volt a »szabad világ« szempontjából – ezt Bill Clinton külügyminisztere ismerte el 2013-ban. Ma Madeleine Albright Hillary Clinton egyik tanácsadója, és az volt akkor is, amikor a demokrata politikus Obama külügyminisztereként meghirdette az arab tavaszok »békepolitikáját«. Természetesen itt is az emberek élete volt az első szempont, köszöni ezt azóta is az egész arab világban, és köszönthetjük mi is a migránsok millióit Európában.

Ez a clintoni külpolitika nagyban. Mert van »kicsi« is, amikor nincs korbács, csak »jó tanács«. Ilyenekkel Magyarországot is bőven ellátták mind a ketten: Hillary külügyminiszterként alig burkoltan utasításokat osztogatott Budapesten, míg Bill felesége kampányában okította ki Amerika iránti kötelességeikből a hálátlan és civilizálatlan magyarokat.”