A másik hisztigenerátor az LMP jobbra tolódásának gondolata lett ugyanebből a vitából levezetve: azt Tamás Gáspár Miklós vetette fel hétfői cikkében. Akkorát fújt az LMP-re a jó filozopter, hogy rögvest tajtékzó hullámok kerekedtek az egész ballib kacsaúsztatóban. „...mától kezdve ellenfele vagyok és leszek az LMP-nek ...”, dörgött az idős mester, úgyhogy most aztán nagyon nem lennénk az LMP helyében. Eddig nyilván rájuk szavazott mindig, kampányolt mellettük. Nagy veszteség lehet ez most nekik.
Tőlem egyébként nem várhatja senki, hogy éltessem az LMP-t: emlékeim szerint én voltam az első, aki eltemette a pártot Schiffer távozásakor. (Nem azért, mert jobbra vagy balra tolódik. Egyszerűen azért, amiért a tegnap 73 éves Mick Jagger nélkül sem lenne már Rolling Stones a Rolling Stones.) TGM akkor csak laudált egyet. Most agyőzik, ami szíve joga, a gond csupán az, hogy miközben a magyar sajtót gyalulja, amiért nem számolt be kellő súllyal Szél jobbratolódásáról, ő maga is rissz-rossz tudósításokból és pletykákból tájékozódik, amikor ilyeneket ír: „Szél Bernadett országgyűlési képviselő, az LMP (Lehet Más a Politika) társelnöke bejelentette – mindenféle köntörfalazásokkal és mondvacsinált fönntartásokkal –, hogy pártja az október 2-ára kiírt népszavazáson arra hívja föl választóit, hogy Orbánnal és a Jobbikkal együtt szavazzanak.”
Szél ugyan nem volt valami harcias (nagyon hiányzott egy valóban kemény vitához Schiffer, vagy legalább a korrupciózó Hadházy), de ilyenre egészen biztosan nem buzdított. Olyannyira nem, hogy amikor rákérdeztem, ő maga elmegy-e szavazni, nem válaszolt. Nem tudja. Az LMP-sek sem tudják, pártálláspont nincs. Tehát vagy nem mennek el, vagy aki elmegy, az nemmel szavaz? – tettem fel a rendkívül fifikás kérdést. Erre mondta Szél, hogy: igen.
Ez tehát nagyon távol áll a bármire való felhívástól. Éppen az ellenkezője annak. Elég logikus is, hogy az ember vagy otthon marad, vagy ha elmegy, nemmel szavaz. Olyat, hogy erre a kérdésre (akarja-e, hogy Brüsszel döntsön a fejünk fölött a kényszerkvótáról) igennel feleljen, csak Fodor Gábor tud elképzelni. Az pedig, hogy ilyen fontos kérdésekről a döntést nemzeti hatáskörben kell tartani, aligha jobbra tolódás − elég jól passzintható egy globálkritikus zöld párt profiljához is. (A bibi csak az, hogy nem ezen múlik, tényleg mi dönthetünk-e, de erről már írtam itt meg itt, most nem fogok.)
Tehát Szél Bernadett nem a jobbszél fele kacsingat, nem az ide tartozik vagy oda tartozik a gond, hanem a határozott álláspont, vagy legalább a „nincs álláspontunk” határozott képviseletének hiánya.