Hörgéscunami Tusványos után – Széllel szemben járnak

Nem akartam Tusványosról írni. Publicisztikát végképp nem. Én vezettem ugyanis azt az elhíresült beszélgetést, amely eredetileg a frakcióvezetők vitája lett volna, a valóságban viszont Szél Bernadett, Kósa Lajos és Harrach Péter vett rajta részt. Na most, elég hülyén néz ki, ha az, aki kérdezett, kint ült a pódiumon, lehetősége volt közbeszólni is, utólag véleményt ír az ott elhangzottakról. Írjon arról más, kritizálja a moderátort is, ha akarja – ilyen műfaj ez.

Amiért mégis billentyűzetet ragadok most, az a soha eddig nem tapasztalt, az ép észre sorozatban fittyet hányó reakciócunami. Eddig ugye az volt, hogy ha Tusnád, akkor Orbán-beszéd, borítékolható reakciókkal. Most meg legalább öt témában – csupa-csupa félreértésre, vagy szimpla hülyeségre, tájékozatlanságra alapozva – ömlik a hülyeség; az Orbán beszédére adott válaszok csak az egyik csoport voltak ezek közül.

*

Az első, ami nagyot ment, Kósa Lajos kijelentése volt. Hogy ugyanis senki nem tett többet náluk a korrupció ellen. A témát vitavezetőként nyilván én dobtam be, gondoltam, ebben a kérdéskörben jól egymásnak eshetnek majd a felek végre. Nos, nem volt torkoknak harapása: Szél Bernadett elmondta, hogy nem, nem tettek sokat, saját offshore-ellenes ígéreteikre is fittyet hánytak, de elég visszafogott volt tényleg, még Andy Vajna nevét is nekem kellett kiejtenem a számon, hogy valami konkrét is legyen. Kósa viszont az itt elhangzott érveit ezerszer elmondta már: régen muszáj volt lopni ahhoz, hogy kampányoljanak, ők meg rendbe tették a pártok állami támogatását, most már nem kell lopni hozzá. Meg hogy az infotörvényt is ők fogadták el, az tehát, hogy az MNB-alapítványok zsetonjait végül nyilvánosságra kellett hozni, nekik köszönhető. Tényleg nem volt ebben semmi új, ezek a bevett pártpanelek a korrupció témájára. Meg is lepett, hogy hír és hisztialap tudott lenni ezekből a mondatokból.

A másik hisztigenerátor az LMP jobbra tolódásának gondolata lett ugyanebből a vitából levezetve: azt Tamás Gáspár Miklós vetette fel hétfői cikkében. Akkorát fújt az LMP-re a jó filozopter, hogy rögvest tajtékzó hullámok kerekedtek az egész ballib kacsaúsztatóban. „...mától kezdve ellenfele vagyok és leszek az LMP-nek ...”, dörgött az idős mester, úgyhogy most aztán nagyon nem lennénk az LMP helyében. Eddig nyilván rájuk szavazott mindig, kampányolt mellettük. Nagy veszteség lehet ez most nekik.

Tőlem egyébként nem várhatja senki, hogy éltessem az LMP-t: emlékeim szerint én voltam az első, aki eltemette a pártot Schiffer távozásakor. (Nem azért, mert jobbra vagy balra tolódik. Egyszerűen azért, amiért a tegnap 73 éves Mick Jagger nélkül sem lenne már Rolling Stones a Rolling Stones.) TGM akkor csak laudált egyet. Most agyőzik, ami szíve joga, a gond csupán az, hogy miközben a magyar sajtót gyalulja, amiért nem számolt be kellő súllyal Szél jobbratolódásáról, ő maga is rissz-rossz tudósításokból és pletykákból tájékozódik, amikor ilyeneket ír: „Szél Bernadett országgyűlési képviselő, az LMP (Lehet Más a Politika) társelnöke bejelentette – mindenféle köntörfalazásokkal és mondvacsinált fönntartásokkal –, hogy pártja az október 2-ára kiírt népszavazáson arra hívja föl választóit, hogy Orbánnal és a Jobbikkal együtt szavazzanak.”

Szél ugyan nem volt valami harcias (nagyon hiányzott egy valóban kemény vitához Schiffer, vagy legalább a korrupciózó Hadházy), de ilyenre egészen biztosan nem buzdított. Olyannyira nem, hogy amikor rákérdeztem, ő maga elmegy-e szavazni, nem válaszolt. Nem tudja. Az LMP-sek sem tudják, pártálláspont nincs. Tehát vagy nem mennek el, vagy aki elmegy, az nemmel szavaz? – tettem fel a rendkívül fifikás kérdést. Erre mondta Szél, hogy: igen.

Ez tehát nagyon távol áll a bármire való felhívástól. Éppen az ellenkezője annak. Elég logikus is, hogy az ember vagy otthon marad, vagy ha elmegy, nemmel szavaz. Olyat, hogy erre a kérdésre (akarja-e, hogy Brüsszel döntsön a fejünk fölött a kényszerkvótáról) igennel feleljen, csak Fodor Gábor tud elképzelni. Az pedig, hogy ilyen fontos kérdésekről a döntést nemzeti hatáskörben kell tartani, aligha jobbra tolódás − elég jól passzintható egy globálkritikus zöld párt profiljához is. (A bibi csak az, hogy nem ezen múlik, tényleg mi dönthetünk-e, de erről már írtam itt meg itt, most nem fogok.)

Tehát Szél Bernadett nem a jobbszél fele kacsingat, nem az ide tartozik vagy oda tartozik a gond, hanem a határozott álláspont, vagy legalább a „nincs álláspontunk” határozott képviseletének hiánya.

Azon is hörögtek aztán egyet-kettőt, hogy Szél beszólt Sorosnak, tehát beleállt a Fidesz retorikájába itt is, jobbratolódás, jobbratolódás..., stb.! Pedig ha ezek a fészbukhörgő jóemberek barátságot kötnének a guglival is, gyorsan rátalálhatnának mondjuk erre a Mandiner-interjúra. Másfél hónapos az írás és ilyet mond benne Szél: „Ezt azonban el kell választani attól, amit Soros György képvisel. Azt én is kikérem magamnak, hogy egy multimilliárdos akarja megmondani, mit tegyen vagy ne tegyen Európa a migránsokkal. Ez az európai kormányok és az Európai Unió dolga."

Tusványoson is pontosan ezt ismételte meg. Tehát, ahogy Kósa szövegében, ebben sem volt semmi új.

Szél ráadásul még el is határolódott Schiffertől kicsit migrációkérdésben. Amikor azt kérdeztem, hogy ő, a MENEDÉK − Migránsokat Segítő Egyesület egykori munkatársa mit szól ahhoz, hogy Schiffer (szintén a Mandineren) visszakozott a kezdeti migránssimis LMP-álláspontból, Szél valami olyasmit mondott, hogy van neki kivel vitatkoznia, nem fog Schiffer Andrással. Máskor meg azzal jött, hogy a párt álláspontját kell képviselnie, nem a sajátját. Szóval érzékeltette, hogy ő inkább a simis vonal ma is. Ha jól értettem.

A Szél-féle jobbratolódásnak tehát nem láttam jelét, inkább annak tudtam be a viszonylag békés hangnemet, hogy az LMP-társelnök először volt Tusványoson, meg persze nehéz úgy, ha nem tudja az ember pártja, mit akar és mit nem.

*

És akkor most elárulok még egy titkot, amit eddig rejtegetni próbált ugyan az LMP, de most lehull a lepel!

Szél Bernadett ott volt péntek este a tusványosi Quimby-koncerten is! Saját szememmel láttam, hogy nem átallotta a tömeg közepén jól érezni magát, miközben az Orbán-trubadúrokká aljasult artrockerek nyomták! (Azt hiszem, valahogy így kell ezt haladó hiszterolibül.)

Ez volt az idei Tusványos legidiótább hisztije és erre is igaz pont ugyanaz, ami a többire. Hogy ugyanis semmi nem történt, ami ne történt volna meg korábban pontosan ugyanúgy. Akkor csudamód mégsem lett epének hányása, most meg lett. Jó néhány éve is ott voltam például Tusványoson, amikor a Quimby nagyszínpados volt. Ez a mostani koncert egyébként jobban sikerült − a technikai problémák miatt Varga Livius tízperces standupot volt kénytelen rögtönözni, egyszerre elszállt a rutinszag, tisztességes rockkoncert lett a vége. Egyébként játszott Tusványoson az elmúlt években a magyar pop-rock élet színe-java, teljesen függetlenül attól, hogy amúgy milyen a világlátása az adott zenekarnak. A Quimby-frontember Kiss Tibié ráadásul kifejezetten antifidesz, ami mondjuk ebből a migránsügyi interjúból is kiderül, de péntek este eljátszották új, Forradalom című dalukat is. A szervezők − nagyon helyesen − ahogy senkinél soha, náluk sem szóltak bele a repertoárba.

Tusványos ugyanis nem más, mint a Fidesz jobbik énje. Székelyföldre, a mindig vetített háttérnek tetsző hatalmas hegyek közé szorult be a szellem, amely a pártot anno életre hívta, de ott még meg lehet találni. Nevezhetjük mondjuk a szabadság szellemének. Tusványosra mindig hívnak ellenzékieket, ahogy románokat is (ha nem jönnek el, mint idén, az rossz, de meghívást mindig kapnak), estétől pedig profi fesztivál van, csakhogy itt ingyen nézheti meg tízezer székely fiatal a magyar pop-rock élet krémjét, a Tankcsapdát, a Kiscsillagot, a Vad Fruttikat, Rúzsa Magdit, stb.

Másból is látszik, hogy a rendezvény a Fidesz jobbik énje. Tusványoson ott volt újra a Hír TV is, interjúkat is készített fideszes politikusokkal, ami belmagyar vidékeken ugye kevéssé jellemző a g-nap óta. Most meg nem akárki, még Varga Mihály is a kamerájuk elé állt, normális, perceken át tartó beszélgetésre. A Hír TV meg közvetítette a teljes Orbán-beszédet.

Utóbbi volt persze a kötelező hisztipont, most éppen Donald Trump említése verte ki a biztosítékot. De hogyan! Mondjuk így. Panyi Szabolcs jól megírta az Indexen, hogy micsoda rossz volt ám ez az időzítés... Akkor, amikor épp kiderül, hogy Trumpé a momentum Clintont megelőzve! Agybaj. (Amúgy mit is mondott Trump, ami annyira tetszett Orbánnak? Hogy hadsereg kell, meg jó hírszerzés. Tyűha. Ez ám az ördögtől való gondolat. Ennél több szót ez aligha érdemel.)

Egyébként: ahogy a fesztivállátogatók 90 százaléka, én sem hallgattam meg Orbánt a helyszínen. Úton voltam már haza, amikor beszélt. Tusványosra ugyanis nem miatta megy az ember. Hanem azért, mert ott jó.