Mandoki: Az integráció a bevándorlók felelőssége
A Nyugatra „disszidált” rockzenész azt írja, mivel akkoriban egy szót sem beszélt németül, az első dolga volt, hogy minden szabad percében tanuljon németül.
„Nem tudom, de a taxisokat utálom” – válaszolta a Mandiner Uberre vonatkozó kérdésére egy budapesti járókelő. Az utca emberét kérdeztük arról, mit szólnak a személyfuvarozás-szervező Uber kivonulásáról, és mit gondolnak egyáltalán a taxisok kontra Uber játszmákról. Van, aki mindkét felet megérti, másnak viszont lesújtó véleménye van mind a két csapatról.
Budapest járókelőinek véleményére voltunk kíváncsiak az Uber személyfuvarozás-szervező cég kivonulásával kapcsolatosan. A ködös tekintetek mögött néhányaknak csak hallomásból derengett fel az applikáció képe a keddi kánikulában. Volt, aki a taxisoktól, mások az uberesektől hiányolták a gátlásokat. Sokakat meglepett és csalódásként ért az amerikai cég távozása, másokat teljesen hidegen hagyott a kivonulás. Habár az Uber ügyvezetője a jogi feltételek változására hivatkozott a cég távozását illetően, az emberek inkább úgy érezték, a taxisok űzték el a szolgáltatást.
„Echte vidéki ember vagyok és ha nincs alattam saját négykerék, akkor sehova nem jutok” – intézte el kérdésünket egy szőke asszonyság. Más is volt, aki őszintén bevallotta, hogy teljesen hidegen hagyja a hír.
Ugyanakkor többen sajnálattal fogadták a cég távozását, a verseny és az újítások visszaszorítását látták az eseményekben. A saját bevallása szerint soha nem uberező, de sokat taxizó Anna úgy fogalmazott: „A piac az piac. Annak valamilyen teret kell adni, vagy azt kell mondani, hogy az államé az egész, és be kell teljesen szabályozni.”
Nem jó ez így
„Soha nem használtam, de a barátaim nagy kedvelői az Ubernek. Hát én ezt nem tartom korrektnek, abból a szempontból, hogy a piac bővül. Engedni kéne az új dolgokat” – mondta nekünk egy fiatal lány az árnyékban sétálva.
Vegyes érzések kavarogtak a húszas évei elején járó sporttáskás Bálintban: ő a taxisokat és az Ubert is megérti. A szabályozásnak szerinte mindenkire egyformán kellene vonatkoznia, viszont a jogszabályok szerinte most rosszak, mivel a fejlődésnek állítanak gátat.
Egy jobb időket is látott atlétás srác előbb szólított le engem, mint én őt, de aztán szomorúan konstatálta, hogy nincsen apróm, de felderengtek neki a TV-ből megmaradt emlékképek. Sajnálta „szerencsétlen ubereseket”, akiket „megvertek a taxisok”; és nem értette, hogy amúgy mit csinálnak, mi baj van velük és egyáltalán hova akarnak menni.
Uber: pofátlan és emberközeli
Egy megőszült bácsit az autójából való kiszállás után szólítottunk meg: „Csak azt nem értem, hogy mindenkit mindenért pofán vernek, ők meg ilyen pofátlanul megkerülik az adózást. Nem csodálkozom a taxisokon” - mondta az Ubert eddig csak hírből ismerő Dénes úr, majd elbicegett.
A business casualben magabiztosan haladó Ákos máshogy látta a kérdést: „Mindenki ismeri a taxisokat. Ez olyan, mintha a postások tiltakoznának az e-mailek ellen. Tiszta hülyeség”. Andi szerint sok uberes sokkal emberközelibb a taxisoknál, és szerinte nem volt fair, hogy kiküldték őket.
Maradnak a yellow cabek
„Tudja, én nem vagyok ellenséges, mindenki úgy él ahogy akar” - mondta a Mandiner riporterének Kovács László taxisofőr. Ő nem érzékelte, hogy kevesebb lett volna az Uber miatt a fuvar, de megjegyezte, hogy a cégek 30% kiesésről beszélnek. László szerint valószínűleg azokkal a szabályozásokkal, ellenőrzésekkel volt az ubereseknek bajuk, amikkel a taxisoknak is meg kell birkózniuk. Hozzátette: szerinte az uberesek 160-180 Ft-os kilométerbéréből nem lehet megélni.
Egy az Astorián parkoló másik taxis, Attila is osztotta László véleményét a kilométerbérekről. Az Uberről azonban jóval keményebben nyilatkozott: „Gusztustalan. Ez a sharing economy néven futtatott pénzlenyúlás volt”. „Ha azt mondja, hogy kivonul, akkor ez egy nagyon boldog nap” – mosolyodott el Attila, fél füllel a diszpécsert hallgatva.
Utolsóként egy fáradt pizzásfiút kérdeztünk arról, hogy mit gondol az Uber kivonulásáról. A srác mélyet szívott a cigarettájába: „Nem tudom, de a taxisokat utálom” – nézett rám jelentőségteljesen, majd a mellettünk elhaladó kanárisárga kocsira fordította szúrós tekintetét. „Guruló koldus az összes.”