Ligeti veszedelem? – így akcióztak a Városligetben

Ligetvédők, rendőrök, építési munkások és újságírók elegye határozta meg szerda délután a Városligetet. A tömeghez közeledve inkább csüggedt és fáradt, mint dühös emberekkel találkoztunk. Kora délután körül a lebontandó épületkomplexumnak már csak a Napozórét felőli részén volt nagyobb tömeg.

A ligetvédők beszámolója alapján nem voltak különösen kiélezett helyzetek a nap során. A másik oldal nem nyilatkozik: a rendőrök közül volt, aki azt mondta, hogyha tehetné, nyilatkozna, de sajnos nem teheti. Volt olyan aktivista, aki szerint azért tragikus az esemény, mert a rendőrök sem értenek a paranccsal egyet, de nincs mit tenniük. Többen azt kifogásolták, hogy nem kaphatták vissza az értékeiket a rendőrök által lezárt területről. Néhányan „Kubatov-legényeket” véltek felfedezni az építőmunkások között, akik állítólag átkutatták az aktivisták bent maradt sátrait.

Zöldek és örökzöldek

Nagyjából azonos célú, de sokszínű volt a tömeg a Ligetben. Gyakoriak voltak a harsány, Orbán- és rendőr-ellenes szószólók, de a Ligetvédők és civilek magja inkább csitította tömeget. A tizenéves aktivisták mellett olyan szeniorokat is felfedeztünk, mint Lányi András, Mécs Imre és Illés Zoltán. 

A demonstrálók logisztikája egészen jól szervezett volt: inkább egy osztálykirándulásra hasonlított, mint a tévészékház ostromára. Vizet és kekszet osztottak és szorgosan fényképezték egymást a rendőrökkel, sőt, az építőmunkásokkal is. Mécs Imre a legendás fényképezőgépét kattintgatta, ha kellett, a rendőrsorfallal szemben, a bozótosban is. Viszonylag sokan gyűltek a parkba a civilek köreiből, de szimpla bámészkodókból sem volt hiány.

Bicikli és rendőrsorfal

Kérdésünkre, hogy volt-e kiélezett helyzet, az egyik ligetvédő így felelt: „A résztvevők alapvetően békések voltak és a rendőrök többsége sem folyamodott felesleges erőszakhoz. Persze minden tüntetésen van egy-két nehezebben kezelhető ember. Belül persze rengeteg - nem fizikai értelemben vett - agresszió van. Az embereknek elegük van és látjuk, hogy nem állnak le. Persze nem a Putyin-féle fejbelövős elnyomásról van szó, de a demokrácia alapvető értékeinek figyelmen kívül hagyása.”

Az aktivista azt mondta, hogy csak hallomásból tud agresszívabb eseményekről és azok is alapvetően verbális jellegűek voltak. „Komáromy Gergő volt egyedül, aki ellen indokolatlanul erőszakot alkalmaztak, őt kiemelték a tömegből, a nyakánál fogták meg, ezt láttam is. Néhányan gyalázták a rendőröket, de pont az volt a szép, hogy őket leállítottuk. (...) Valahol az szimbolikus, hogy a biciklisorfalat támadja a rendőrség” – tette hozzá.

Karhatalom és himnusz

Az építési terület északi részén utolsóként kitartó aktivistákat centiről centire tolták ki a rendőrök, mintha egy tubusból nyomnák ki őket. Egy markolót szállító kamion pedig szorosan követte a hókotróhoz hasonlóan araszoló rendőröket.

Különös morajlást váltott ki, amikor a Himnusz hangjára indult meg a kamion a tömeg felé. A szépen lassan felőrölt tüntetők hangszórójából megszólalt a Ha én rózsa volnék és a Honfoglalás sólyomszárnyas betétdala is.  

Az egyik szervező úgy fogalmazott: végtelenül szomorú, ami ott történik, mert az egészet meg lehetett volna előzni őszinte kommunikációval. Úgy vélte, hogy az embereknek alapvetően a párbeszéd nélküli, központilag kidolgozott, sokszor hibás elképzelésekből van elegük. Attól félnek, hogyha a mostani épület lebontását ekkora ellenállás ellenére is elkezdik, akkor a zöldterületeknél sem fognak leállni. 

Epilógus

Az MTI azt írta, hogy hatvanhárom emberrel szemben intézkedett a rendőrség szerdán a budapesti Városligetben, közülük tizenkettőt előállítottak, egyiküket hivatalos személy elleni erőszak, a többieket szabálysértés továbbfolytatása miatt.