Apácaingatlan: a Decorus Kft. válasza a Szent Szív rendnek

2016. július 7. 16:21
Zsolt Péter
Mandiner

Ön mit tenne, ha egy szerzetesrend eleji feddhetetlensége mögé bújva három évig szemlélné kemény munkáját, összes pénze és hitele elköltését, majd mire beruházásának gyümölcsét kezdené látni, elvenné Öntől a lehetőséget, hogy a megtérülést realizálja?

2016. május 24-én megjelent az Indexen egy cikk, amely a Szent Szív nővérek és a Decorus Kft. szövevényes budapesti ingatlanügyét feszegette. A rend hozzájárult, hogy a Mandiner leközölje a rend elöljárója, Berecz Rita teljes válaszait az indexes Miklósi Gábor nekik elküldött kérdéseire. Mivel az érintett Decorus Ingatlan Kft. megszólítva érzi magát, ezért válaszadási lehetőséget kért a Mandinertől.

„A 2011-es átadást követően szomorúan szembesültünk az épületkomplexum tényleges állapotával. Nemhogy a felújítás, hanem maga az állagmegóvás is olyan nagyságrendű anyagi forrásokat igényelt volna, amilyenekkel nem rendelkeztünk” – írta Berecz Rita.

A Szent Szív Társaság 2011 augusztusában szerződött a Decorus Ingatlan Kft-vel. A Decorus Ingatlan Kft. munkatársai a 2014 augusztusában megküldött, a bíróság jogerős ítélete szerint jogtalan felmondásig három évet eredményesen dolgoztak a rend nyolcezer négyzetméteres, lakhatatlan ingatlanának felújításán, bérbeadásán. 

Ezt a kemény munkát a tulajdonos és műszaki ellenőre lépésről lépésre követte, melyről korrekt és rendszeres, szóbeli és írásbeli beszámolók, jegyzőkönyvek, e-mailek és emlékeztetők készültek. Ezen okiratok összességében több mint ezer oldal terjedelemben igazolják és rögzítik, hogy mennyire komoly összegeket és feladatokat emésztett fel az épület gazdasági szempontból történő talpra állítása. 

A szerződés felmondása előtt a felújítást és üzemeltetést a szerződés minden pontjának betartása mellett a Decorus Ingatlan Kft a legjobb tudása szerint végezte. Ezt a tényt alaposan megvizsgálta, majd egyértelműen megerősítette a bíróság ítélete. 

A felújítási és üzemeltetési feladatat a tulajdonos minden kérését és véleményét meghallgatva végezték el. 

Önnek nem „állna feljebb”, ha szakszerűtlennek és hanyagnak neveznék azt a munkát, beruházási és üzemeltetési teljesítményt, melyben bő két év alatt nyolcezer négyzetméter ingatlanterületet újít fel szabványosító módon, ad ki igényes bérlőknek adja át a szakhatóságoknak?

Ezen tények tudatában Ön igaznak tartja-e azt az állítást, hogy nem történt semmilyen munka, melyet a vállalkozó finanszírozott volna?

Ezen években a Decorus Ingatlan Kft. tudomása szerint egyik bérlőnek sem kellett a rendhez fordulnia panasszal, hiszen az üzemeltető szerződései szerint végezte feladatát. Nem volt példa arra, hogy a cég „gáncsoskodott” volna és „lépten-nyomon feljelentette” volna a rendet. A jogtalan felmondás és a megalázó események után természetes védekezésként megtett, és a továbbiakban is meg fog tenni mindent jogai és beruházása védelmében a jogtalanság ellen.

Ön nem „gáncsoskodna”, ha beruházását, felújítását letagadnák, az elvégzett munka közös felméretését megtagadnák? Nyilvánvaló, hogy a rend nem tartozik egy fillérrel sem a vállalkozónak csupán azért, mert nincs még róla bírósági ítélet, hogy mennyit kell érte fizetni? Rögzíteni szeretném, hogy a szerzetes rend a jogtalan felmondást követő hónapokban a cégbíróságnál rosszhiszemű bejelentéssel törvényességi eljárást indított a  ellen, hogy a cég megszűnésével az elszámolási folyamat is lehetetlenüljön. 

Sajnos igaz állítás, hogy a jogtalan felmondásból eredően ellehetetlenülve és nincstelen helyzetben a vállalkozó nem tudta fizetni a védőügyvédek összes költségét. Nagyon visszás viszont ezt egy olyan apácától kritikaként olvasni, aki aktív előidézője és résztvevője ennek az anyagi helyzetnek.

Ön „elnézést kérne csöndben, bűnbánatot gyakorolva” attól, aki teljesítményét és beruházását letagadja, háta mögött bérlőjének eladja a felújítottan értékesebb ingatlant, a pénzzel a zsebében erőfölényből felülről nézi érzéketlenül, hidegen, megvetően és értetlenkedve a csődben tengődő háromgyermekes családapa próbálkozásait egy esetleges párbeszédre, jogai érvényesítésére?

A vevővel való vételár-alkuk után „csakhamar világossá vált, hogy a Decorus mint üzemeltető sajnos nem képes beváltani hozzáfűzött reményeinket” – nyilatkozza Berecz Rita azon időszak gondolatait felidézve, amikor a három éves munka végére már a teljes ingatlanon elkészült a belső terek szabványosító felújítása és egyenletes bevételt teremtett végre a piaci bérlők fizetése.

„Az üzemeltető 2011-ben teljes bizalmat kapott, a Rend rábízta egykori fővárosi működésének helyszínét, hogy méltó módon kezelje” – bocsánat, de mielőtt meghatódunk ezen a nagy bizalmon, olvassuk a rend sorait ismét: „A 2011-es átadást követően szomorúan szembesültünk az épületkomplexum tényleges állapotával. Nemhogy a felújítás, hanem maga az állagmegóvás is olyan nagyságrendű anyagi forrásokat igényelt volna, amilyenekkel nem rendelkeztünk.”

Ön szerint a „bizalom” megtörhet-e a szerződött partnerek között egy tíz éves szerződés harmadik évében, a fenti teljesítmények egyértelmű tudatában? Vajon kinek van értékesebb bizalma a másik fél felé? Annak aki fix bérleti díjfizetés ellenében bérbeadja a veszteségtől menekülve a lakatlan „szellemházát”, vagy aki bérbe veszi, termőre fordítja és több százmilliót kockáztat azzal, hogy a tulajdonos nem engedett terhet széljegyezni az ingatlanon?

Ön szerint a fenti tények ismeretében igaz-e az az állítás, hogy a vállalkozó cég lehetőségeit felülmúlta a beruházási, üzemeltetési és felújítási feladat?

Berecz Rita szerint a cég „rosszhiszeműen, jogellenesen próbálta meg visszaszerezni az épület használatát is.” 

Az okiratok ezzel ellentétesen azt bizonyítják, hogy miután a szerzetesrend biztonsági szolgálattal végzett éjszakai birtokszerzése után pár hónappal a Decorus Ingatlan Kft. birtokvédelmet kapott a VIII. kerületi jegyzőtől, a szerzetesrend a birtokvédelmi határozat önkéntes végrehajtását megtagadta. A vállalkozó cég a határozat végrehajtását kérte a hatóságoktól. A rend a rendőrség és a jegyző jelenlétére és szavára sem engedte vissza jogos birtokába az üzemeltetőt. A helyszínre érkező lakatos szakember mindenki előtt kellett felvágja a rácsokat, zárakat. A jegyző és a rendőrség távozása után ismét zárakat cserélt a szerzetesrend és kizárta az üzemeltetőt, mert a megszületett határozatokat nem tekintették elegendő bizonyítéknak.

Bizonyított tény, hogy Decorus a jogellenes felmondás pillanatáig szerződés szerint fizetett bérleti díjat, kizárólag a tulajdonos írásos hozzájárulása mellett, alapos indokokkal késett a fizetéssel. Furcsa, hogy aláírt okiratok ellenére a rend megbízott vezetője máshogy emlékezik ezekre a tényekre.

Tény, hogy a cégnek voltak ezidőben nevére szóló közüzemi tartozásai, melynél a legnagyobb tétel az egyik szolgáltató megkésett számlázásából adódott, ezek viszont kezelt tartozások voltak, részletekben folyamatosan törlesztve. Nem igaz, hogy az „épület terhére” halmozódtak ezen összegek, hiszen az ingatlan terhelését nem engedte a rend még a beruházás fedezeteként sem. 

Ön szerint tényleg a „legkorrektebb” volt-e a Szent Szív Társaság mint eladó, aki a felújítást végző és finanszírozó beruházót kihagyta az adásvétel folyamatából és egy újszerű húzással 1,9 milliárdra generált kárára hivatkozva még tárgyalóasztalhoz sem ül az esetleges kifizetések tárgyában és írásba adja a közvéleménynek, hogy el akar számolni?

Ön megtálalja-e a fentiekben a minimális jóhiszeműségét, elszámolási szándékot, amely egy komoly szerződésben a feleket minősíti?

Ön szerint jelen esetben a kereskedelmi és gazdasági vitás ügyekre specializálódott háromtagú, szakértő bírókat (ügyvédeket) foglalkoztató Választottbíróság hoz jobb és szakszerűbb döntéseket, vagy az egytagú, általános ügyekkel foglalkozó bíróság?

Melles megjegyzendő, hogy a Választottbíróság szabályzata nyilvánosan olvasható, nem szerepel benne a Berecz Rita által állított két hónapos ígéret a per lezárását illetően. 

Ön szerint, ha egy ítélet szerint az épület üzemeltetője a lehető legjobban járt el a szerződése szerint, akkor a vesztes fél mit gondol erről az ítéletről és a bírságról?

Ön szerint egy nyolcezer négyzetméteres ingatlanban elsőként a bérbeadhatóságot megteremtő prioritás szerint kell a finanszírozási eszközöket felhasználni, hogy a további felújítások lehetőségét megteremtsük, vagy irreálisan gyors és jelentős beruházással  kell felújítani, hogy a tulajdonos jobb áron értékesíthesse az ingatlanát a tíz éves szerződés harmadik évében?

„Az eddig elmondottak alapján Önre bízom, hogy megítélje, így történt-e” – írja Berecz Rita, hozzátéve: „Számunkra az őszinteség, a feddhetetlenség és az erkölcsi kérdések hitéletünk alapját jelentik. Mi ezeknek az értékeknek az érvényesülésében vagyunk érdekeltek, így számunkra méltatlan minden olyan helyzet, amelyben ezek az alapértékek megkérdőjeleződnek. Lehet, hogy vannak, akik úgy gondolják, hogy a jóhiszeműséget és a megelőlegezett bizalmat nem kell korrekt teljesítménnyel kiérdemelni. Mi mást gondolunk erről. És úgy vélem, ez nem csak hitünkből és rendünk nemes hagyományaiból adódik.” 

Ön szerint mit jelentenek ezek a szép mondatok?

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/101529