Ria, ria, Orbánia!

„Azért a tényszerűség kedvéért értékeljük a csapatot, már csak azért is, mert rendkívül túlértékelt teljesítményről van szó.

Az első meccsen legyőzték az Eb leggyengébb csapatát, Ausztriát. Utána a 87. percben egy öngóllal értek el egy döntetlent az amatőr Izland ellen, majd két lepattanó kocagóllal egy másik döntetlent azzal a Portugáliával szemben, amely szintén gyenge teljesítményt nyújt, s amely egyetlen más csoportból sem jutott volna tovább.

Az első kiesésre menő meccsen úgy kaptak ki a nem különösebben jól játszó belgáktól, hogy közük nem volt a meccshez, az eredmény 4:0, de ha az első félidőben a belgák kicsit koncentrálnak a kontráknál 8:0 is lehetett volna. (...)

Amiről beszélni érdemes, az a »futballöröm« jelensége, ami magával ragadta az Orbán-rendszer ellenzékét is, amely ezzel a tiszavirág életű boldogsággal el is adta magát lelkileg a rendszernek. Lehet tagadni, akkor is így van. Mielőtt erre rátérnénk, jegyezzük meg, hogy a mostani csapatnál világversenyen csak jobb magyar válogatottak voltak, de még Nyilasi és Törőcsik idején sem rendeztek eszeveszett vonulásokat Budapest utcáin.

Megérzésünk szerint ennek a tömegnek a vezetői nem a spontán futballszerető nézők voltak, hanem Orbán szimpatizánsai, élükön a lefizetett futballhuligánokkal, és az »öröm« azért volt ilyen felhőtlen és mindent elsöprő, mert ők Orbánt és rendszerét is ünnepelték az utcán. Ők tudták, hogy ennek az Eb-szereplésnek ez a tétje: Orbán önigazolása és mennybemenetele.”