Így jártunk: Putyin nem küld karácsonyi üdvözletet a barátságtalan országoknak
Kivételek azért lesznek, és az ukránoknak is gratulál az orosz elnök!
Itt az élő példa a brexittel, hogy el lehet sajnos indulni a történelmi múlt irányába, a teljes szétesés felé is.
Nemcsak azért merülhet fel a kérdés, mert Orbán Viktor előszeretettel hivatkozott példaként, sőt: nyugati példaképeként Cameronra, mint a brüsszeli centralizációval szembeni nemzetállami szuverenizmus vezéralakjára... aki most épp abba bukott bele ugyebár, hogy a skót népszavazás után jó ötletnek tűnt megerősíteni pozícióját egy brexit-szavazással, de valahogy nem jött be a számítása.
Fordult a kocka és bukta az egészet. Nagy Britannia kilépésével pedig az „Üzenjünk Brüsszelnek...” típusú kampányok is egészen más megvilágításba kerültek, formailag és tartalmilag egyaránt.
Formailag azért, mert kiderült, hogy nem csupán ügyes hatalomtechnika egy ilyen szavazás, amivel megerősítheti, legitimálhatja magát a kormányfő, hanem bizony nagyot lehet bukni rajta, éppen tartalmi okokból, ha közben megváltozik a közvélemény megítélése az adott témában. Márpedig Magyarországon és egész Kelet-Európában most drámaian változik az Európai Unió megítélése. Eddig könnyen lehetett szidni mint minden bajunk okát, mert benne voltunk és profitáltunk az előnyeiből, de most már mindenki számára kérdés, hogy egyáltalán megőrizhető-e az egész konstrukció és mi lesz velünk, ha tényleg nem lesz EU, ha tényleg kikerülünk belőle, illetve teljesen szétesik. Na, akkor lesz itt igazán nagy baj – pontosabban az várható, ami az Uniót alapját megteremtő francia-német megbékélés előtt volt: nemzetállamok sok évszázados háborúja egymás ellen. Nagyjából mindenki mindenki ellen. Tényleg akarjuk mi ezt? Tényleg ezt akarjuk üzenni Brüsszelnek? Ugye, hogy annyira már mégsem...
Akkor pedig Orbán ugyanúgy bukhatja az őt és politikáját a 2018-as választásokra megerősíteni hivatott népszavazási kampányát. Mert a foci eufória nem tart ki addig és a putyinista migránspropagandát is hamar felülírhatja a brexit keltette Európa-pánik, akkor pedig borítékolható az eredmény.
Illetve mégsem egészen biztosan, hiszen nálunk sem biztos, hogy sokkal több szavazó képes ésszerűen választani, mint az egyre kisebb Britanniában. Sőt. Elképzelhető, hogy nagyjából ugyanazok a társadalmi csoportok itthon is inkább irracionális félelmeik és valami agyrém alapján szavaznak, ahogy most a kilépésre voksoló brit többség. Nem kizárt, hogy jobban félnek a migráns-ufóktól mint attól, ami a békés egymás mellett élést valóban és egyre konkrétabban fenyegeti itt Európában.
Szóval győzhet még nálunk is ugyanaz a korlátoltság, ugyanaz a bután egoista idegengyűlölet, de a véleményformálók, a néhai másként gondolkodó értelmiség maradéka most egészen biztosan magába kell, hogy szálljon a Brexit miatt és egészen máshogy kell a közbeszédet alakítani nálunk is, ami európaiságunkat illeti.
Nagyjából az európai integráció vagy a világháborúk folytatása között kell tudnunk választani. Ezen a téren pedig még sokkal több vesztenivalója van az ütközőzóna országainak, azaz nekünk kelet-közép-európaiaknak, mint bárki másnak Európában. Egyáltalán nem gazdaságilag járunk igazán jól az Unióval, ahogyan a nagytőke szócsövei mantrázták – ami azért is nagy hiba volt, mert pénzközösségnek állította be az Uniót ahelyett, hogy alapvetően sorsközösségként éltük volna meg.
Pedig az. Akár tetszik, akár nem. Az Unió nem gazdaságilag létfontosságú szerveződés, hanem legfőként azért, mert a kontinens békéjének egyetlen intézményes garanciája, az egyetlen működő békerendszer itt Európában. Úgy kéne beszélnünk minden európai kérdésről és problémáról, hogy ezt mindvégig szem előtt tartjuk. Mert persze érdekes lehet az is, hogy ki kinek drukkol, meg milyen zenéket szeretnénk hallgatni, de végső soron ehhez is az kell, hogy éljünk és ne menjünk ölre mind, ahogy korábban, valami agyrém és mások gyűlölete miatt. Szóval akkor mit is üzenünk Brüsszelnek és Budapestnek, hogy ők is megértsék?
*
Orbán politikai hirdetése a Daily Mailben
Nem csak grafikailag volt ugyanaz a séma a Daily Mail hirdetésben mint az „Üzenjünk Brüsszelnek” kampány esetében, hanem tartalmilag is. Miért kéne az elemzők nagy többségével együtt elég naivan elhinnünk, hogy Orbán tanácsadóinak célja valóban a britek bennmaradásról való meggyőzése volt, mikor az ellenkező hatás kiváltása sokkal logikusabban várható reakció lehetett. Főleg annak ismeretében, hogy a britek még nálunk is érzékenyebben reagálnak, ha külső erők próbálnak beleszólni szuverenitásuk kérdéseibe... Különösen akkor, ha ezt olyan politikus teszi, akinek arrafelé olyan rossz a sajtója mint Orbánnak.
Végső soron a putyinista törekvéseknek sem lehet az a céljuk, hogy az általuk szponzorált és propaganda-menedzselt pártok kiléptessék országaikat az Unióból és ezáltal az Unió végleg szétessen, hanem momentán azzal tudják legjobban növelni befolyásukat, ha egyre több európai párt és ország átprogramozása révén az egész Unió irányítását befolyásolni tudják.
Legjobb közben elaltatni a gyanút, hogy itt nem is az orosz befolyás növeléséről van szó, hanem „több Európáról”, nagyobb együttműködésről, stb. Ahogy a Daily Mail hirdetés sugallja. Mert ha már a kapukon belül vannak, akkor nem lehet cél a vár feladása, a kutak megmérgezése, csak az irányítás megszerzése. Ebben döntő propagandaelem a diverzió, a megtévesztés.
A látszólag Brexit-ellenes Daily Mail hirdetés ennek iskolapéldája lehet. Ha „erős emberek” mondják meg bárhol Európában, hogy ki mire szavazzon, az ugyebár eleve a putyini politikai kultúra diadala – függetlenül attól, hogy az erős emberek épp mit is mondanak, hogy demokráciáról és európaiságról vagy ezek ellenkezőjéről papolnak - az aktuális direktíváknak megfelelően. Kérdés, hogy mi direktívákat, „erős embereket” és nagyhatalmi törekvéseket akarunk követni vagy pedig saját közös érdekeinket.
Európa sorsa most egészen konkrétan ezen múlik. Itt az élő példa a brexittel, hogy el lehet sajnos indulni a történelmi múlt irányába, a teljes szétesés felé is, ahogy az most az egyre kisebb és megosztottabb Britanniában várható. Kicsiben az egész kontinens sorsának modelljét láthatjuk ebben. A tét az, hogy Európa ne ebbe az irányba, saját megosztott és háborús múltja felé billenjen el.