Nagy-Britannia EU-ból való kilépéséről (Brexit) és annak lehetséges következményeiről vitáztak péntek délelőtt Budapesten, a várbeli Magyarság Házában a Danube Institute vendégei.
Miután Martonyi János volt magyar külügyminiszter kifejtette: a magyar érdek Nagy-Britannia EU-ban való maradása, John O'Sullivan, a budapesti Danube Institute igazgatója, Margaret Thatcher egykori brit miniszterelnök tanácsadója vette át a szót.
O'Sullivan leszögezte: ő maga EU-szkeptikus, és az EU elmúlt tíz évét is kritikusan értékeli. Szerinte egymást érték az európai válságjelenségek az uniós alkotmánytervezet francia és holland leszavazása óta.
Uniformitás, centralizáció, egyirányúság
„Az EU az uniformitás, a centralizáció és az egyirányúság felé halad, és ezek rossz irányok” – mondta O'Sullivan. Az uniformitást erősíti az EU-s szavazásokban bevezetett többségi elv, a folyamatos jogharmonizáció. A centralizáció során egyre több hatáskör kerül át Brüsszelhez a nemzetállamoktól. Brüsszel egyre távolabb kerül a választópolgároktól – viszont nincs távol a különböző lobbiktól. Az egyirányúság kapcsán pedig arról beszélt: az EU lelkes hívei szerint történelmi meghatározottság az egyre mélyülő integráció, ez egy kötelező haladási irány, amiből nincs visszaút.
John O'Sullivan mindezzel nem ért egyet, és szerinte az európai polgárok is eltávolodnak a projekttől. Ezt jól mutatja az európai parlamenti választásokon való egyre alacsonyabb részvétel. De ez csak a jéghegy csúcsa. A Danube Institute igazgatója szerint „a mainstream pártok kimerültek, a szavazók elidegenedtek, az elit nem foglalkozik a lényeges problémákkal”. Így „az úgynevezett populista pártok erősödnek, Skandináviától Dél-Európáig, Nagy-Britanniától Kelet-Európáig”. A régi mainstream pártok pedig végül összefognak az új kihívókkal szemben, hogy ne változzon semmi.
O'Sullivan szerint az európai mainstream politika idealisztikus, utópisztikus irányba tart, pedig a valóság talaján kellene maradni és valós problémákra kellene reflektálni. A brit elemző az euróválság, illetve a migrációs válság uniós kezelését hozta fel példának a tévútra. A megoldatlan európai problémák között sorolta fel a török, az ukrán és az orosz helyzetet is. Felvázolta: az európai gazdaságpolitikával egymással szemben állnak a megszorításpártiak és lazítás hívei, a konzervatív és a baloldali nézőpont képviselői. „Hogyan lehetne itt közös nevező? Európa mindkét fele attól fél, hogy a másik romba dönti őt.”