Rejtély, hogy a hungarista maszlagot nemzeti üggyé emelni kívánó Vona miért gondolja, hogy a választók a Novák–Apáti–Szávay triónál kevésbé tartják radikálisnak és elfogadhatatlannak a televízió 2006-os ostromát vezénylő Toroczkai Lászlót, akit Vona felkért, hogy induljon az alelnöki posztért, vagy Vona másik kebelbarátját, Tyirityán Zsoltot, aki egy izraeliekkel való esetleges konfliktus kapcsán azt kérdezte, hogy »bennünk lesz-e annyi, hogy le merjünk lőni egy rohadt, tetves zsidót«? Ez vajon nem Vona Gábor hangja? Hiszen a marionettek a gazda hangján beszélnek.
Amit a Jobbik elnöke a néppártosodás akadályának tart, az maga a párt szellemisége, erőssége, az tartja össze a szavazóit. Ha a párt kérlelhetetlen rasszizmusa, antiszemitizmusa, cigánygyűlölete valami csoda folytán eltűnne, a párt a választói felének búcsút mondhatna. Amikor Kulcsár Gergely, a Jobbik országgyűlési képviselője leköpte a magyar holokauszt áldozataira emlékeztető fémcipőt a Duna partján, vagy azt mondta, »van rá esély, hogy valamelyik biboldó-bérenc frakció kezdeményezni fogja, hogy felállva emlékezzen a Ház a kamukauszt állítólagos áldozataira«, akkor nem egy a tisztességtől és valóságtól elrugaszkodott ember egyéni akcióját láttuk, hanem a párt valóságos és nem is nagyon titkolt szelleme nyilatkozott meg. A fent sorolt tulajdonságok nélkül nincs Jobbik.”