Mindenkinek annyit és úgy igyekszem adni, amennyire és ahogyan neki szüksége van. Van, akinek fizikai segítségre van szüksége, másnak hosszas beszélgetésre, másnak arra, hogy meghallgassák, és megint másnak arra, hogy békén hagyják. Ez a kettőnk dolga. Hogy ő üzenjen, és fogadjam az üzenetét, és létrejöjjön köztünk a kapcsolat. Ezt rontod el. Közénk állsz. Már nem tudok tisztán rá figyelni. Azt kérdezem magamtól: vajon TE mit vársz tőlem? Akkor is ezt kérdezem, ha nem akarom. Akkor is, ha sikerült visszaadnom az ezrest. Mert, ha visszaadom, megsértődsz. És még kevésbé bízol bennem.
Ne állj közénk.
Ha hálás vagy, adj egy képet a kisbabáról. Írd meg e-mailben, hogy örömet okoztam. Küldj egy kis üveg lekvárt, amit tavaly tettetek el. Egy kis darab szappant, amit te készítettél. Egy darabkát a szívedből. Cserében azért a darabkáért, amit én adtam nektek.