Nem, nem, nem. Az igazi bocsánatkérésnek vannak elengedhetetlen feltételei. Az első, hogy a vétkes valóban mérje fel a tettei súlyát, ne a mentségeivel nyomuljon, és ne azt hangoztassa, hogy az ügy mennyire bagatell, és mennyire más tehet róla, és az ügy mennyire nem az, aminek látszik, hanem csak félremagyarázás , és valójában ő egy jó ember. Azt se mondogassa hetykén, hogy mekkora menőség már bocsánatot kérni. Ezek a tipikus kommunikációs húzások, kényszer-szülte taktikai bocsánatkérések okkal váltanak ki viszolygást.
Az igazi bocsánatkérés nem megy megalázkodás nélkül. Ezért nem könnyű vagy olcsó dolog, és egyáltalán nem játék. Az igazi bocsánatkérés tartalma az, hogy vétkeztem, konkrétan ellened vétkeztem, nagyon sajnálom, megérdemlem és vállalom a következményeket, de kérlek, hogy bocsáss meg nekem. Az igazi bocsánatkérésben ráadásul ígéret is van: »azon leszek, hogy ez többé ne fordulhasson elő.«”