Grúzia és Oroszország között a kulturális köteléket nem csak az ortodox vallás, de az orosz mint legtöbbet beszélt idegen nyelv is erősíti. »Európa lehet, hogy csak vágy, de Oroszország a család, a fájdalmas viták ellenére is«, írja elemzésében Kartte. Moszkva mindig is fegyverként használta fel a vallást és a kulturális kötödéseket a határain túli befolyásszerzéshez, és most Grúzia lett a célpontja, amivel megbomlaszthatja az Európa-párti grúz konszenzust. (...)
»Grúzia nyugatosítása egyszer már megkötött egyezségnek tűnt. Mihail Szaakasvili volt államfő elképzelésének része volt, hogy Európát ráerőlteti országára«, aminek látványos eleme volt az EU-zászló kitűzése a kormányzati épületekre, valamint az orosz-párti orgánumok kitiltása a médiából. Kartte szerint azonban az Unió nem viszonozta ezeket az erőfeszítéseket, és egyfajta csalódottság alakult ki a grúz társadalomban. A 2012-ben kormányra került Grúz Álom koalíció ugyan az európai ösvény mellett kötelezte el magát, azonban ígéretet tett az orosz kapcsolatok felélesztésére is.
Ezek az események megnyitották a kapukat Oroszország előtt: gyorsan szövetségre lépett a konzervatívokkal, miközben pénzt öntött az oroszbarát médiába. Azóta úgy tűnik, a régóta a grúz társadalomban gyökeret vert üzenetet még jobban felerősíti Moszkva, mégpedig azt, hogy »Oroszország hagyományos és természetes szövetséges, míg a Nyugat a dekadencia temploma«.”