„Két Donald túl sok a politikában” – Donald Tusknak üzent a volt miniszterhelyettes
A Magyarországon politikai menedékjogot kapott Marcin Romanowski világosan fogalmazott.
A magyar elit problémáinak gyökere a rendszerváltásig nyúlik vissza, ekkor követték el ugyanis az „ősbűnt”, a privatizáció teljes elrontását; és ez indította el azt a lavinát, melynek következtében 2010-re a magyar elit megbukott – mondta Orbán Krisztián közgazdász a Szeretem Magyarországot Klub által szervezett hétvégi Elit 2020 konferencián.
„A magyar elit megbukott 2010-ben, csak ezt senki nem vette észre” – szögezte le Orbán Krisztián közgazdász a Szeretem Magyarországot Klub által szervezett hétvégi Elit 2020 konferencián. A Moholy–Nagy Művészeti Egyetemen a magyar elit számos képviselője gyűlt össze, hogy szembesüljön saját erényeivel, hibáival – és lehetőségeivel.
A közgazdász szerint 2010 tragédiája, hogy Orbán Viktor akkor és ott körbenézve egy „totálisan megbukott rendszert” látott, ám sehová sem tudott nyúlni megoldásért. A politika ugyanis abból főz, amije van. Az elit által megszabott keretek között gondolkodik. Márpedig 2010-ben az elit nem tudott semmilyen ötlettel előállni. A vezérkar tehát improvizált. „Láttuk, mi lett belőle.”
Orbán Krisztián azonban úgy véli, a problémák gyökere egészen 1990-ig nyúlik vissza. Az „ősbűnt” ugyanis ekkor követték el. Ez szerinte a privatizáció, amelyet jobban el sem lehetett volna rontani – állította az előadó. „Magyarország akkor azt az üzenetet fogalmazta meg, hogy ha nagyapádnak volt valamije és azt a magyar állam ellopta tőled, az pech”. A nyers kijelentést a közönség keserű, ám egyetértő kacajjal fogadta. A közgazdász szerint ez a tett különösen elfogadhatatlan, hiszen az ügyért – a tulajdonjog szentségéért – évszázadokkal korábban Rákóczi még szabadságharcot vívott.
Az ellenpélda: Csehország
Csehországban ugyanakkor a privatizáció során nem volt tanácselnökök és párttitkárok, hanem nyitott és agilis emberek tettek szert a cseh ipari kapacitásra – hozta fel az ellenpéldát Orbán Krisztián.
Szerinte a két ország között a másik nagy különbség, hogy a cseheknél nem maradt el a lusztráció, vagyis a tényleges átvilágítás. Aki a cseh állambiztonsági szolgálatoknál vagy a Csehszlovák Kommunista Pártban tisztséget töltött be, nem foglalhatott el pozíciót 1990 után húsz évig. „Azt ugye nem kell mondanom, hogy ezzel kapcsolatban mi hogy állunk” – jegyezte meg a közgazdász. A közönség reakcióiból ítélve valóban nem kellett. Nem csoda hát, hogy a magyarok „járadékvadászatba kezdtek”, azaz állami kapcsolatokon keresztül igyekeztek több pénzt szerezni – magyarázta az előadó. Így jutottunk el 2010-hez, amikorra „az elit a közvélemény és a hatalom szempontjából is hiteltelenné vált”. Rövidesen a tehetség helyett már csak a kapcsolatok számítottak.
A fenti okok összessége odáig vezetett, hogy – noha a két ország GDP-je a rendszerváltáskor még nagyjából egyenlő volt – ma a csehek negyven százalékkal előttünk járnak.
A reményt az új generáció jelenti
Orbán Krisztián a kritika mellett megoldásra is javaslatot tett, ám figyelmeztette a jelenlevőket: az ország felzárkóztatása generációkon átívelő feladat lesz. Ehhez első lépésként ki kell tekintenünk a világra. Fel kell ismernünk, hogy a külföld mekkora piacot jelent. „Export-logikával” kell gondolkodnunk, mert ez a megoldás arra, hogy az elit meg tudjon élni az állam nélkül, s így „kiüthesse a járadékvadászatot a felzárkózás útjából”.
A szemléletváltásra van is esély – fejtette ki a közgazdász. Felnövekvőben van ugyanis egy új elit, a Nyugaton tanult sikeres réteg, amely példát mutathat. Egy generáció, amely jóval szkeptikusabb a hatalommal szemben, „nem esküdött fel valamelyik megbolondult politikusra”.
Erre az új elitre támaszkodva tehát lehet jövőnk – állítja Orbán Krisztián –, mert bár az ország tagadhatatlanul mélyponton van, hihetünk benne, hogy „hajnal előtt van a legsötétebb”.
Fotók: Kincses Gyula.