Elhunyt Kertész Imre

Nem értem a Mandinert. Miért engednek egy gyászhírt kommentelni?

Kertész Imre mindenek előtt zsidó volt, az hogy Magyarországon született az a véletlen műve volt.Nem kímélt bennünket kritikájával, de a kényelmes német élet után visszajött Magyarországra ,mert itt olcsóbb volt a gyógykezelés. Nyugodjék békében!

"Megnéztem a vele készült utolsó interjút. Parkinson-kórban szenvedő vénembert láttam, aki elmondta, hogy a Sorstalanság mennyire idegen már számára, a német kórházak elviselhetetlenül rosszak, vannak barátai, s még sincsenek, hogy senki nem érti meg őt, hogy a legtöbben nem szeretik. Minden válaszában tézis és annak antitézise hangzott el, egyszerre az igen és nem. Mikor elolvastam a Sorstalanságot, megdöbbentett, hogy mennyire magyartalan, mennyire stílustaln, mennyire üres ez a regény. Szinte minden oldalon volt egy kellemetlen, szikár, ügyetlen mondat. A végszó viszont jó, az utolsó néhány sor valóban mély és igaz: "... máris tudom, ott leselkedik rám, mint valami kikerülhetetlen csapda, a boldogság. Hisz még ott, a kémények mellett is volt a kínok szünetében valami, ami a boldogsághoz hasonlított. Mindenki csak a viszontagságokról, a „borzalmakról” kérdez: holott az én számomra tán ez az élmény marad a legemlékezetesebb. Igen, erről kéne, a koncentrációs táborok boldogságáról beszélnem nékik legközelebb, ha majd kérdik. Ha ugyan kérdik. S hacsak magam is el nem felejtem." Számomra az derült ki ebből a legvégső riportból, hogy a Sorstalanságnak nincs köze Kertészhez. Olyan, mintha a történetet hallotta volna. Vagy annyira meghasadt lélekben, hogy ez az énje teljesen eltávolodott tőle. Hiszen maga sem tartotta a legjobb könyvének. Jobbnak tartotta azokat, amelyeket később írt meg. Kertész arról panaszkodott, hogy mindenki próbálta lebeszélni arról, hogy elfogadja, hogy átvegye a kormánytól az utolsó nagy kitüntetést. Szánalmasnak éreztem ebben, hogy Kertészből saját köre is balekot akar csinálni. hiszen Kertész megdicsőülését akarják elvenni azzal, hogy valami ködös liberális elv érvényesüljön. Kertész vagy tanácsadói tudták ezt, s maga Orbánék is, hogy Kertésznek nincs sok hátra. Orbánék is felhasználják, de a haldokló Kertész tudta, ha visszautasítja a kitüntetést, akkor a temetése nem lesz világraszóló esemény. Távolságtartó, rideg, szokványos szólamok hangzanak majd a porhüvelye felett józan mértéktartással, közepes költségekkel. Így viszont nagy és fényes temetése lehet, ahol leborul előtte a modern Magyarország, hirtelen ő lesz a legnagyobb magyar író, s az ország vezetői a legjobb bölcsészek által megírt fényes, glóriás mondatokkal fogják búcsúztatni, s temetés világszenzáció lesz. És lesz utóélete, megkezdődik a Kertész-mítosz, az írófejedelem halálontúli élete, amit egy igazi materialista álmodik magának a halála előtt. S lesz több új kiadás vászonban, bőrben, számozva, lesz bélyeg, emlékérem, utca, tér, iskola, szobrok, domborművek, irodalmi estek, tanulmányok, memoárkötetek. Kertész ezzel is számolt. Vagy számoltak vele, akik betegsége és halála idején mögötte és felette álltak. Sokan mocskolódnak felette, miatta, utána. Nem tudni, hogy a vádak igazak-e, mennyiben, milyen mértékben igazak. Többször elmondta, hogy nem tud a magyarsággal semmiféle közösséget vállalni. Viszont elszakadni sem tudott. Tudta, hogy csak itt, ebben a megroggyant, kirabolt, tönkretett nemzetben érvényesülhet, hiszen ez a nemzet már olyan, mint a viharvert fa, melynek nincs lombja, csak korhadt ágai, ledöntött törzse, kifordult, elszaggatott gyökérzete. Erre a kidőlt fára mindenféle élősködő települt, belül rohad, kívül korhad. Benső mérgek is eszik, újpogány sületlenségek, gyűlölködő ateizmus, kárörvendő antiklerikalizmus, degenerált liberalizmus, szenny, mocsok, bűz, pusztulás. Magyarország a kertészimrék országa lett, ahol nincs magyar irodalom, csak a magyar nyelvre emlékeztető verbális kísérletezés, sehova sem vezető prózai ámokfutás, mindennapos irodalmi gyalázat, aljas zsurnalizmus, a liliputi eszmék zsibongása. Orbánnal, Gyurcsánnyal nyomorított Magyarország olyannak tűnik, mint Kertész könyvének címe: nem látni a nemzet sorsát, sem a jót, sem a rosszat, hiszen a rosszat tagadja az a 3-4 millió szavazó, akik hol a vörös, hol a fehér kommunistákat ültetik a hatalomba, s tartják ott huszonhat éve."PZs

_____________________________________