A követelés ugyanis, Puklié, ennyi.
Jó lenne persze, ha Orbán menesztené az oktatási államtitkárt meg Balog minisztert, de ez mellékes szinte, amolyan vágy csupán. A lényeg, a kemény követelés nem más, mint hogy Orbán Viktor kérjen bocsánatot. Bocsánatot! És hogy miért? Hát mindenért. A megalázottak és alávetettek szenvedéseiért. Amiért Hókuszpók csúnyán szorította és meg akarta enni Törpillát, például. Aztán: Hófehérkével is mit össze nem gonoszkodott a mostohája! Ideje lenne a bocsánatkérésnek, valóban.
És ne csak Orbán kérjen bocsánatot! Kérjen Áder János is. Ő is mindenért, természetesen.
Ilyen, amikor a nyuszi kezébe kerül a vadászpuska. Látja a nyuszi, hogy két csöve van a fegyvernek, végre nála van, erdők jóságos istene, mennyit várt rá a nyuszi! Gondolja hát, hogy itt a nagy alkalom, egy lövéssel majd rögtön kettőt terít le. Ez csak balul sülhet el.
Zárójel: Áderra felesleges lövöldözni, főleg az után, hogy az elnök éppen múlt héten mutatta meg: a magyar demokratikus berendezkedésben a ballib oldal részéről sajnos sokszor nyálasan ajnározott, a jobboldalon pedig még sajnosabban sokszor lesajnált, a valóságban azonban kulcsfontosságú fékek és ellensúlyok ma is megvannak. Már ha valaki komolyan veszi a feladatát. Áder komolyan vette, az Alkotmánybíróságra passzolta a posta- és az MNB-törvényt. Köszönet elvileg nem járna érte, hiszen csak tette a dolgát, ma viszont, amikor a főnökhöz való lojalitás minden másnál fontosabb szemponttá lépett elő a kormánypárti potentátoknál minden szinten, mégis jár.