„A március 13-i választások győztese a félelem, a kizárás és a tekintély. Az AfD ennek az alapja, de nem az oka. Az ok az, hogy a politikai csúcsvezetők elvesztették az önmagukban és programjukban való hitüket. Nem bíznak saját pártjukban, nem bíznak támogatóikban, nem bíznak a népességben. Alapvetően Németországban nem bíznak. A választási kampány egésze alatt már rég nem hittek az emberek oltalmat keresők iránti segítőkészségében, becsvágyában, a többség türelmében. Ehelyett reggeltől estig bebeszélték maguknak, hogy megbillent a közhangulat az országban.
Összeszámolva még csak az emberek ötöde sem választotta Baden-Württembergben, Rajna-vidék-Pfalzban és Sachsen-Anhaltban az AfD-t. Nem billentek meg, állnak továbbra is. De ahelyett, hogy megértették volna, hogy ez az erős többség nem valamiféle másik rendszert akar, az állam képviselői még támogatták is ellenfelük bizniszét. Amikor Horst Seehofer bajor miniszterelnök a jogtalanság uralmáról beszélt, Thomas de Maiziére belügyminiszter pedig az elhallgatás spiráljáról, csak a jobboldali populisták érveit hitelesítették.