Válaszút

„Ha a klasszikus kérdésre – kinek az érdeke? – keressük a kézenfekvő választ és a tényeket egymás mellé rakjuk, sajnos ugyanoda jutunk. Ami tegnap a Nemzeti Választási Irodában történt, az pontosan az, aminek látszik: a hatalom trükkös, gátlástalan és cinikus módon, másokat maga előtt tolva megakadályozta egy számára kellemetlen népszavazási kérdés benyújtását. A vasárnapi boltzárról a legutóbbi választások előtt nem kérdezett meg a Fidesz minket, kormányzati pozícióját megőrizve mégis bevezette a társadalmat megosztó intézkedést. Nincs abban semmi meglepő, hogy az ellenzék ebben a kérdésben megpróbál a néphez fordulni. Ahogy nem olyan régen a Fidesz is tette, amikor a Gyurcsány-kormány elleni jogos indulatokat alkotmányos mederbe terelve, a közvetlen demokrácia eszközét használva mért halálos csapást a 2008-as szociális népszavazással az akkori hatalomra.

Gyurcsány Ferencék változatos és fondorlatos módon próbálták elgáncsolni a Fidesz kezdeményezését, ebben az Országos Választási Bizottság is segítette olykor őket, ám végül kudarcot vallottak. Odáig ők nem merészkedtek, hogy fizikai erővel akadályozzák meg a kérdések benyújtását. Tegnap ez történt, s a botrány mélysége, következményei beláthatatlanok. A boltzár nem indokolja a jogállami normákat is áthágó igyekezetet. Ha ebben a kérdésben veszítene a Fidesz, az súlyos presztízsveszteség, vereség volna, de aligha rendíti meg úgy Orbán Viktor kormányát, mint Gyurcsány Ferencét a volt kormányfő megbüntetése három tételben amiatt, hogy előre megfontoltan belehazudott a magyar választók arcába. Ha értelmet keresünk a mostani abszurd eseménysor mögött, arra juthatunk, hogy a hatalom a megfélemlítés eszközéhez nyúlt, nyers erejét fitogtatta. Nem először teszi ezt, most azonban újabb határt lépett át: egy demokratikus alapjog gyakorlásának, rendeltetésszerű használatának az ellehetetlenítése érdekében cselekedett.”