MCC-vita

Brexit: menjen, vagy maradjon az Egyesült Királyság az EU-ban?

2016. február 18. 10:01

Nagy-Britannia az Európai Unió tagja marad, vagy a 2017-es referendumon a kilépés mellett döntenek? Ez az utóbbi idők egyik legforróbb európai vitatémája. De vajon nyerhet-e a szuverenitással az Egyesült Királyság és milyen hatást gyakorolhat egy esetleges kilépés térségünkre, Közép-Európára? A Mathias Corvinus Collegium kerekasztal-beszélgetésén a Brexit esélyeiről elismert brit szakértők ütköztették nézeteiket.

Az Európai Unió egyik legégetőbb kérdését boncolgatták hétfő este a Mathias Corvinus Collegium aulájában: nevezetesen, hogy az Egyesült Királyság tagja marad-e a közösségnek. A beszélgetésen részt vett John O'Sullivan politikai szakértő, a Danube Institute elnöke, aki korábban Margaret Thatcher brit kormányfő tanácsadójaként és beszédírójaként is dolgozott; Malcolm Gillies egyetemi tanár, a London Metropolitan University volt kancellárhelyettese és Brendan Donnelly, a Federal Trust igazgatója, korábbi konzervatív EP-képviselő. A vitát Nick Thorpe, a BBC állandó budapesti tudósítója moderálta.

Miről is van szó pontosan? Miért lenne jó Nagy-Britanniának, és mit nyerhet azzal az EU, ha búcsút intenek egymásnak?

David Cameron miniszterelnök első ciklusa elején még kerülte a kilépést érintő beszédet, ám 2013-ban változtatott a kommunikáción és ígéretet tett arra, hogy ha megnyerik a választásokat, 2017-re referendumot írnak ki az EU-tagságról. Az Unió gyors döntést sürget: a 2017-ig ígért népszavazásra pedig sajtóértesülések szerint már idén júniusban sor kerülhet. John O'Sullivan úgy véli, hogy Nagy-Britannia egy független ország, mindig is az volt, a britek pedig egyáltalán nem ragaszkodnak a tagsághoz. „Nem látunk jó indokot arra, hogy feladjuk a szuverenitásunkat” – fogalmazott. A politika szakértő nevetséges érvnek találja azt, hogy a szigetország túl kicsi lenne, ha „magára maradna”, hiszen erős gazdasággal rendelkezik és „kész elkövetni a saját hibáit”.

Malcolm Gillies és Brendan Donnelly

 

A NATO-tagsággal azonban más a helyzet: egy szintén szoros együttműködésen alapuló szervezet, a tagok mégis önállóan, egymástól függetlenül is cselekedhetnek benne. O’Sullivan az Európai Uniót katonai-biztonsági szempontból is gyengének tartja, szerinte veszélyes fantazmagória, hogy meg tudná védeni Európát Oroszországtól, ha úgy alakulna. Malcolm Gillies figyelmeztetett arra, hogy számos közvélemény-kutatás alapján szerint egyre több országban nő azoknak a száma, akik adott esetben a kilépésre szavaznának, ami arra mutat, hogy az EU-ban valami nincs rendjén. A szuverenitáshoz való ragaszkodásban Gillies szerint Magyarország hasonlít az Egyesült Királyságra: mindkét ország nagyobb önrendelkezést akar.

Donnelly szerint a britek nem is tudtak vagy szoktak alkotmányosan gondolkodni, emiatt pedig az EU-ban irányadó alkotmányos gondolkodás zavaros nekik. O’Sullivan ezzel szemben úgy vélte, hogy a különböző dokumentumrészletből összeálló brit alkotmány elég alap tud lenni a kormánynak. Kérdés, hogy optimálisan mire kell egy uniós közösséget és a politikákat alapozni? „Ott kezdődik a hiba, hogy az Európai szakpolitikái mind a hitre épülnek: hisszük, hogy a döntés jó, és pozitív eredményeket fog hozni” – érvelt O’Sullivan, aki szerint szkeptikusan és kritikusan kellene viszonyulni az adott kérdésekhez, hogy végül a racionalitás győzedelmeskedhessen. Példaként említette az eurózónát, amely egy máig nem rendezett krízist eredményezett. Thatcher egykori tanácsadója a jelenlegi európai válságokat az uniós kontextus számlájára írja. Magyarország helyében viszont nem lépne ki O'Sullivan, mert a mi esetünkben túlsúlyban vannak a tagsággal járó előnyök.

Malcolm Gillies, Brendan Donnelly, Nick Thorpe és John O'Sullivan

 

Gillies szerint a hit és a racionalitás viszont igenis tud együtt működni. Winston Churchillt idézte, aki olyan Európát akart építeni, amelynek mindenki része lehet. „Európában hetven éve béke van, ez pedig minden szuverenitásnál többet ér” – jelentette ki. Ezt pedig az EU-nak és elődszervezeteinek köszönhetjük. Szerinte a változásba vetett hitre mindenképp szükség van. A tagállamokban különböző a nyelv, az oktatáspolitika, a pénznem, viszont az közös, hogy mind a jobban reménykedünk. Donelly szerint viszont a briteket nem igazán érdeklik az európai értékek, de még a közös kultúra sem, ezért még ha a maradás mellett is dönt a brit nép, akkor sem fog megváltozni a hozzáállás az Unióhoz.

Donelly Cameront is bírálta: szerinte a miniszterelnök egy nem létező problémára próbált nem-megoldást találni, ugyanis az EU messze nem jelent annyi megkötést, mint amennyit a kormányfő az utóbbi időszakba felhoz, a Brexit pedig nem oldaná meg problémákat. A volt EP-képviselő szerint az EU-nak elsősorban a migránsválságot és az euró válságát kellene megoldania. Gillies ahhoz a mesebeli fiúhoz hasonlította az Egyesült Királyságot, aki farkast kiáltott – ha sokáig fenyegetőznek a kilépéssel, már senkit nem fog érdekelni. O'Sullivan szerint pedig az EU szempontjából is szerencsésebb lenne, ha kilépne a „folyton panaszkodó, problémázó” ország.

Az MCC aulájában tartott kerekasztal-beszélgetés végén Nick Thorpe a közönséghez fordult, szerintük maradjon-e EU-tag Nagy-Britannia: mindössze heten támogatták az ország kilépését, a jelen lévő diákok, tanárok és érdeklődők zöme szerint maradjon az Egyesült Királyság a közösség része.

 

Fotók: MCC

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/97220