Majtényi László és Németh Péter a jelek szerint átverné a magyarokat – gondolkodás nélkül

Nos, nem is lehetett mást várni két komcsi gyökerű embertől, mint hogy választási csalást emlegessen, hergelve Orbán Viktor ellen. Horváth K. József írása.

Kiderült, hogy társadalompszichológiai dimenziója mindennek van, így a tervezett terrorveszélyes alkotmánymódosításnak is. „A magyarról” kiderült, hogy pesszimista, áldozatszerepben van, szkeptikus és bizalmatlan; a javaslatnak pedig káros lélektani következményei lesznek. S hogy mi? Ki nem találtuk volna. A xenofóbiát, idegengyűlöletet erősíti majd. Pedig Magyarország „már így is a leginkább idegengyűlölő ország a térségben”. Tudósításunk az Eötvös Károly Intézet sajtóreggelijéről.
Menjünk és együk ki Soros Györgyöt a vagyonából! Ezzel a nagy, szent céllal indultunk a Soros Alapítvány által létrehozott Eötvös Károly Intézet sajtóreggelijére, amely a reményeink szerinti kaviár és pezsgő mellé még némi, a tervezett hatodik alkotmánymódosításról szóló háttérbeszélgetéssel is szolgált volna.
Jókorát kellett csalódnunk.
Se pezsgő, se kaviár. Majtényi Lászlótól, az intézet elnökétől gyorsan meg is tudakoltuk, mennyit kapnak a Soros-birodalomtól. Elszomorító. Tényleg. 2013-ban úgy nyolcmillió forintot, 2014-ben semmit, pedig pályáztak Soros-pénzre, de még így se, aztán tavaly megint valamit, de arról még nincs összesítés. Egy kis Soros-pénz talán lehetett tehát a pogácsákban, tömtük is két pofára, de ebbe bizony nem rokkan bele anyagilag a veterán milliárdos. Mindegy, azért leírhatjuk, hogy minket is a Soros etetett.
Xenofóbia és idegengyűlölet
Az elvárásaink a meghívó alapján itt is nagyok voltak. Az állt benne, hogy jelen lesz Forgács József. De nem ám akármilyen Forgács József! A neve mellé odaírták, hogy „DPhil, DSc. (Oxford), az Ausztrál Tudományos Akadémia tagja és a MTA külső tagja”.
Elég komoly. Alig vártuk, hogy Forgács megvilágítsa a tervezett alkotmánymódosítás szociálpszichológiai hátterét. Meg is világította.
Kiderült, hogy társadalompszichológiai dimenziója mindennek van, így a tervezett módosításnak is. „A magyarról” kiderült, hogy pesszimista, áldozatszerepben van, szkeptikus és bizalmatlan, Forgács szerint pedig a javaslatnak, ha átmegy, ilyen háttér előtt káros lélektani következményei lesznek. S hogy mi? Ki nem találtuk volna. A xenofóbiát, idegengyűlöletet erősíti majd. Pedig Magyarország „már így is a leginkább idegengyűlölő ország a térségben”.
A javaslat továbbá „belpolitikai hatalmi manipulációnak lehet eszköze”, a polgárok „identitását korlátozza, drákói módon”; pedig a legtöbb országban, ahol nagyobb a veszély, „nem infantilizálnak és elveszik a szabadságjogokat, hanem társnak tekintik a polgárt”.
Mi ekkor már Bakó Bea cikkét mantráztuk magunkban, hogy ne ijedjünk meg nagyon (Kell-e félni a terrorveszélyhelyzettől?), főleg, hogy Majtényi is Carl Schmitt-idézettel jött arról, hogy az önkény nem más, mint az állandósuló különleges jogrend. No persze a hatodik alkotmánymódosítás a terrorveszélyhelyzetről nem lenne állandósult, de 60 napos azért igen. Vagy nem. A minap Gulyás Gergely már arról beszélt, hogy belemennének a 15 napos változatba, vagyis hogy ilyen veszélyhelyzetet a kormány hirdet, de 15 nappal később az automatikusan visszaáll a normál, alkotmányos jogrend, hacsak a parlament másképp nem dönt. Erről a bejelentésről Majtényi egyébként a Mandinertől értesült ott, a helyszínen, ám kérdésünkre, hogy jogvédő szemmel ez így már elfogadható-e, mégsem felelt igennel.
Váratlan támadás
Arról is érdeklődtünk, hogy miért olyan nagy ügy a terrorügyi rendkívüli jogrend bevezetése, ha egyszer ma is van olyan rendkívüli jogrend, amelyet a kormány parlamenti felhatalmazás nélkül bevezethet, mégpedig váratlan támadás esetén. Szóval ma is lehet korlátozni az állampolgári jogokat, mégsem teszik.
Somody Bernadette alkotmányjogász, az intézet igazgatója válaszolt is: a váratlan támadás konkrét helyzet, esemény; míg a terrorveszélyhelyzet gumifogalom, sok mindenre rá lehet húzni. Ott a pont. Ez tényleg különbség.
Esett még szó a törvényjavaslat-tervezet „titkosításáról” is, mert az Majtényi szerint a visszaélés közérdekű adattal bűncselekménye is lehet. Mármint, hogy a kormány a tervezetre ráírta, hogy harminc évig nem nyilvános. Emlékeznek, ekkor mártírkodott egyet Novák Előd, hogy ő bizony szabadsága kockáztatásával is nyilvánosságra hozza a titkosított tervet - azt még Majtényi is elismerte, hogy Novák eltúlozta a dolgot, emiatt nem lehetne ellene büntetőeljárást indítani. Amúgy nem értettük, miért rugóznak a tervezet „titkosságán” - titkosan nem lehet alkotmányt módosítani, tehát amint bekerül az országgyűlés elé a javaslat, nyilvános lesz. Somody szerint viszont ez akkor is nyugtalanító és törvényellenes, hiszen alkotmányt manapság nagyon gyorsan is lehet módosítani, miközben éppen hogy „társadalmi vitára” lenne szükség, minél nagyobb nyilvánosságra.
Ezen a ponton lett igazán sajtóbeszélgetés a sajtóbeszélgetés. A sajtó nem kérdezett, hanem bizony beszélt. Az origós kolléga például elmondta, mennyire nem bízik a kormányban, amely titkosított, ráadásul bénán, oda nem való módon a honvédelmi törvényre hivatkozva. Ezzel Majtényi nagyon egyetértett, ő sem bízik. Origós kolléga felhívta a figyelmet, hogy hat megyére még mindig vonatkozik a kormány által hirdetett tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet, Bakondi meg állítólag azt mondta, hogy majd megszüntetik, ha meglesz az alkotmánymódosítás. „Ez nekem egy kicsit gyanús” - summázott a kolléga. Majtényi, Somody megint csak egyetértett, merthogy szerintük október 17-e óta nincs törvényi alapja a válsághelyzetnek.
S hogy ez miben is befolyásolja az emberek életét? Egyrészt sokba kerül, aztán a helyiekben félelmet kelt, Majtényi szerint meg ha nem is befolyásolja nagyon, a hadsereg mégiscsak bevethető ott; holott a jogalap alapja már nincs meg, hiszen az országban nincs migráns. Jogosnak tetsző kritika, ám épp csak néhány órával később jön a hír: a szerb-magyar határ mentén újra megjelentek a migránsok, két-három naponta lehet kisebb-nagyobb csoportokat észlelni a határ mellett fekvő Horgoson, de már 50-60 fős csoportokat is látni véltek.
Mindenképpen terror
Igazságtalan lenne ugyanakkor azt állítani, hogy semmi értelme az Eötvös Károly Intézet kezdeményezésének. Az önmagában tiszteletreméltó, hogy a módosításról szóló, a beszélgetésen bemutatott állásfoglalásukhoz nem egyszerűen csak elővették a jogvédők nagyszótárát, de biztonsági szakértőt is megkérdeztek Tarjányi Péter személyében. Ő is jelen volt és elmondta, hogy a tavalyi év fordulópont volt a terrorhelyzetben, az állampolgári jogok és a sajtó joga bizony korlátozható és korlátozandó különleges helyzetekben. A gond szerinte a móddal van, azzal, hogy nem valódi megoldást keres a kormány, pedig az alsóbb szintű jogszabályokat is érdemes lenne az új helyzethez igazítani.
A terrorfenyegetettséget tehát semelyik résztvevő nem nevezte álproblémának (csak Forgács emlegette egyszer, hogy többen halnak meg balesetben); abban meg igazuk van, hogy nem ártana, ha a kormány pontosítaná, mi minősül terrorveszélyhelyzetnek. Abban is, hogy a jogkorlátozásokat, a sajtó munkájának, akár a net használatának esetleges felfüggesztését területileg, egy-egy konkrét akcióhoz mérten kell meghatározni, nem általában.
Fontos az is, hogy le legyen írva, minek is kell történnie pontosan, melyik az a pillanat, ahol ki lehet hirdetni a terroros veszélyhelyzetet. Ha ez megtörténik, plusz tizenöt napra vágják vissza az intervallumát, akkor viszont tőlünk mehet a javaslat, nem okoz majd álmatlan éjszakákat. Persze hogy szükség van-e rá, az továbbra is kérdéses. A kormánynak eddig nem sikerült indokolnia, miért nem elég a már most is létező öt rendkívüli jogrend. Túl azon, hogy nincs benne a terror szó egyik nevében sem, szóval hergelésre és belpolitikai célokra a régiek tényleg csak mérsékelten alkalmasak.