Családpolitika

Tiszteletben tartjuk a magánéletet – Novák Katalin a Mandinernek

2016. január 18. 12:37

„Van egy nagyon jogos elvárás, hogy a kormányzat ne szóljon bele az emberek magánéletébe, amivel teljesen egyetértek” – mondja Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár a Mandinernek. Novák Katalin nem ért egyet a nemi alapú kvótával, de elismeri, hogy üvegplafon számos szempontból létezhet Magyarországon. Kitér arra is: a CSOK a Magyarországon letelepedő uniós állampolgároknak is jár, és jön hamarosan a közfoglalkoztatottak támogatása is. De ami kiemelten fontos, az a vidéki Magyarország értelmiségének és fiataljainak támogatása – a végső cél pedig a vágyott gyermekek megszületése. Interjúnk.

Ön össze tudja egyeztetni a karrierjét a családjával? Kovács Ákos szerint a kettő kizárja egymást.

A legtöbb édesanya, sőt, a legtöbb szülő számára egy nagyon komoly kihívás, hogyan álljunk helyt a családban és a munkahelyen is. Bízom benne, hogy az a hat év, amit én annak idején otthon tölthettem a gyermekeimmel, az egy olyan jó alap, amire tudunk építkezni a kapcsolatunkban. Viszont a saját életem is éppen arra a következtetésre juttat mindig, hogy annyira más minden élethelyzet és annyira mások a megoldások is, hogy a családokat abban kell támogatnunk, a számukra legkedvezőbb megoldásokat tudják megtalálni. Ehhez kell biztosítanunk kormányzati oldalról a legbővebb feltételrendszert.

Tehát nem ért egyet Ákos kijelentésével?

A teljes, közel egy órás interjút nem néztem végig, így nem is szeretném annak néhány kiragadott mondatát ebben a formában kommentálni. Ha ettől függetlenül bárki azt állítaná, hogy egy édesanya ne lehetne sikeres a munkájában, vagy egy munkájában sikeres nő ne lehetne gyerekeinek szerető édesanyja, azzal a kijelentéssel természetesen nem értek egyet. Ugyanez vonatkozik a férfiakra is.

Ettől függetlenül is mintha az utóbbi időszakban a közbeszéd eltolódott volna abba az irányba – például Kövér László kijelentései is ezek közé tartoznak –, hogy csak a nők családon belüli szerepét hangsúlyozza. Mi a helyzet a férfiakkal?

A nőkre és a férfiakra nem elsősorban elszigetelt egyénként, hanem egy közösség, közösségek, így a család tagjaiként tekintünk. Van egy nagyon jogos elvárás, hogy a kormányzat ne szóljon bele az emberek magánéletébe, amivel teljesen egyetértek, hiszen ez nem is feladatunk. Megint mások például elvárnák: írjuk elő, hogy egy édesapának hogyan kellene nagyobb szerepet vállalnia a család életében. Az embereknek a magánéletét tiszteletben kell tartani, nekünk az a feladatunk, hogy lehetőséget teremtsünk. Hogy konkrétumot is mondjak a férfiak kapcsán: ma Magyarországon a gyermek után az első hat hónapban járó CSED (csecsemőgondozási díj – a szerk.) kivételével minden családtámogatási forma igénybe vehető az édesapák számára is. Azt, hogy egyébként a saját szerepfelfogása hogyan alakul a magyar férfiaknak, az alapvetően az ő saját döntésükön, illetve a család helyzetén alapul.

Arra vonatkozóan is hangzottak el vélemények az utóbbi hónapokban – többek között Orbán Viktor részéről is –, miszerint a nők számára nem biztos, hogy ideális a magyar politikai klíma. Ön hogyan érzi magát nőként a politikában?

A politika világa valóban egy sajátos világ, és bizonyos értelemben kegyetlen. Ahogy az üzleti világnak is van nagyon sok kegyetlen aspektusa. El tudom képzelni, hogy egy nőt vagy egy férfit nem érdekel a politika. Az a fontos, hogy az ő döntése legyen, részt kíván-e ebben venni vagy sem, de a lehetőséget meg kell adni a számára. Én személyesen annak, hogy nő vagyok – bár nem vagyok nagyon régóta benne a politika világában –, még soha sem éreztem hátrányát. Eddig az a tapasztalatom, hogy alapvetően a munkájuk alapján ítélték meg az embereket.

„Nem értek egyet azzal, hogy csak a neme alapján jusson valaki pozícióba.”

 

Mit gondol a parlamenti női kvótáról?

Ha kvótáról beszélünk, akkor én elméleti síkon is csupán kétfélét tudnék értelmezni: vagy 50-50 százalékot, vagy a népességben betöltött arány szerinti súlyozást. Azt mondani, hogy 10-20-30-40 százalékos női kvóta legyen, az megalázó. De alapvetően nem értek egyet azzal a megoldással, hogy csak a neme alapján jusson valaki pozícióba. Az viszont nagyon fontos, hogy azok a nők, akik erre indíttatást éreznek és alkalmasak, lehetőséghez tudjanak jutni. Mindig a képviselői arányszámot hozzák fel mérőszámként, miközben ha megnézzük, ma Magyarországon az összes vezető 40 százaléka nő. Ez nem egy rossz arány.

A felsővezetők körében?

Minden vezetőt beleértve. Igaz, hogy ahogy a piramisban megyünk felfelé, az arány csökken. De az összes vezetői pozíciót betöltők 40 százaléka nő. A vállalkozások 40 százaléka is női kézben van. Én ezeket a mérőszámokat is fontosnak tartom. A családpolitikát pedig tudatosan említem mindig párhuzamosan a nőpolitikával, hiszen a nők egy bizonyos kor után jelentős többségükben édesanyák, és a kihívásaik is ezzel kapcsolatosan jelentkeznek – például hogy el tudják-e helyezni napközben a gyermeküket vagy kapnak-e lehetőséget a részmunkaidős foglalkoztatására. Ezekre családpolitikai eszközökkel kínálunk megoldásokat és így is segítjük a nőket abban, hogy minél teljesebb életet tudjanak élni a saját elképzeléseik szerint.

Az, hogy a felsővezetők között viszont kevés a nő, nem a sokat emlegetett üvegplafon miatt van?

Nekem egy másik aspektus is eszembe jut az üvegplafon kapcsán: a magyar fiatalok külföldi érvényesülésének lehetősége. Sok fiatal azt gondolja, hogy ha kimegy külföldre, a lehetőségek tárháza nyílik meg számára, de valójában ő, mint külföldi, egyszer csak beleütközik egy olyan üvegplafonba, aminek a létezéséről korábban nem is tudott. Hogy létezik-e ma Magyarországon üvegplafon? Számos szempontból bizonyára igen. Ami a nőket illeti, lehet a saját döntésük is, hogy nem vállalnak vezetői pozíciót. A mi feladatunkat én abban látom, hogy amennyiben szeretnének ilyen pozíciókba kerülni, akkor teremtsük meg erre a lehetőséget. Én személyesen is felelősséget érzek abban, hogy beszéljünk arról, milyen nőként felsővezetőként létezni. Beszéljünk ennek a szépségéről és a nehézségeiről is. Nem szeretem, ha valakiről azt a képet sugallják, hogy tökéletes anya, tökéletes feleség, tökéletes egyes számú vezető. Ez elég elrettentő tud lenni annak, aki egy ilyen út elején tart és azt gondolja: lehet, hogy neki ez nem fog ilyen könnyen menni. Lehet, hogy nem tudjuk ezeket a szerepeket tökéletesen betölteni, és ez valószínűleg ugyanígy igaz a férfiakra is.

Ugyanakkor ma már többek által közvetve vagy konkrétan ki is mondatott, hogy a nők elsődleges feladata az anyaság, ez a női „princípium”. Ez nem degradáló azokra nézve, akik adott esetben nem szeretnének gyermeket vállalni?

Mégis milyen hátrány éri azt a nőt, aki úgy dönt, hogy nem vállal gyermeket? Az ő élete a jelenlegi helyzetben sok szempontból még könnyebb is.

Morálisan ítélik meg.

Ha egy nő gyermeket vállal, akkor számára plusz feladatok és nehézségek adódnak. De igaz lehet ez azokra is, aki nem vállaltak ugyan gyermeket, de gondozniuk kell az idős vagy beteg szüleiket, családtagjaikat, hiszen ezt a szerepet is jellemzően nők látják el. Az, hogy egy értéket valaki elismer, vagy egy többletteher jelentkezése esetén valamilyen plusz lehetőséget nyújt, vagy csökkenteni igyekszik a terhet, semmi esetre sem jelenti valami másnak a lenézését, el nem ismerését. Számomra az, hogy mi három gyermeket nevelünk a férjemmel, ennek az értéke, a boldogsága nem is mérhető egy szinten a szakmai sikerekkel. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy csak ez lehet a boldogság kulcsa. Ha valaki ma Magyarországon úgy dönt, hogy nem szeretne gyermeket vállalni, őt ezért semmilyen hátrány nem fogja érni. Ugyanakkor azt gondolom, hogy jó, ha össztársadalmi szinten is értéknek tekintjük a gyermeket, és ilyen értelemben családbarát a társadalom. De fontos, hogy ítéletmentesen gondolkodjunk akár arról, valaki vállal-e gyermeket vagy sem; de ugyanígy ne ítélkezzünk arról se, ha valaki nem egy vagy két gyermeket, hanem mondjuk ötöt vagy hatot vállal. Őket is érik negatív ítéletek.

A CSOK-támogatások fókuszában a magyar családok segítése áll.

 

Tudják már nagyságrendileg, hogy a költségvetésen belül mekkora tételt jelent majd az új, kibővített családi otthonteremtési kedvezmény?

Lehet fontos és izgalmas kérdés, hogy mi a program költségvetési kihatása. Szerintem a lényeg mégis az, hogy amikor a kormányzat számára erre anyagi mozgástér adódott, egy olyan bőkezű otthonteremtési programot hirdettünk meg ezzel az akár 10+10+5 millió forinttal, amely rengeteg olyan magyar családnak fog segíteni, akiknek eddig esélyük sem lett volna tovább költözni vagy saját lábra állni; vagy éppen azon fiatalok számára segíthet, akik csak külföldön láttak perspektívát, és most megnyílt a lehetőség előttük, hogy Magyarországon saját otthonuk legyen. A költségvetésben egy felülről nyitott előirányzat szerepel, tehát aki igényli és megfelel a feltételeknek, azok számára lesz támogatás. Az NGM oldaláról már konkrét szám is megjelent: 200 milliárd forint az idei évre vonatkozóan, de azt is minden alkalommal elmondjuk, hogy nehéz pontosan meghatározni a végső összeget, mert számos lehetőséget kínálunk az otthonteremtésre. Ráadásul az új otthonok építése komoly gazdaságélénkítő hatással is jár. Legyen akármennyi a számla vége, a lehető legjobb célra fordítjuk.

A Népszabadságban megjelent egy cikk arról, hogy a CSOK elszívhatja az erdélyi fiatalokat szülőföldjükről. Valóban fennáll ez a veszély?

Az otthonteremtési program nyitott, és nem csak a határon túl élő magyar állampolgároknak, hanem – mivel európai uniós szabályok szerint dolgozunk – minden olyan európai uniós állampolgár számára is, aki Magyarországon telepszik le, életvitelszerűen itt lakik és itt fizet járulékot.

Tehát ez nem állampolgársághoz kötött támogatás?

Nem állampolgársághoz kötött támogatás, de a támogatások fókuszában a magyar családok segítése áll. Két hét telt el a program hatályba lépése óta, de a visszajelzések és a tömeges érdeklődés alapján látszik, hogy valóban kulcskérdés az otthonteremtés. Nem csak a fiatalok, hanem általában a gyermeket nevelők számára. Bízom benne, hogy olyan körülményeket tudunk teremteni, hogy bátran kezdjenek családalapításba a fiatalok, akik pedig már nevelnek gyermeket, merjenek még gyermeket vállalni, ha eddig ennek például csak az volt az akadálya, hogy nincs elég gyerekszoba.

„Fontos, hogy ne csak Budapest-fókusszal gondolkodjunk, hanem figyeljünk a vidéki Magyarország támogatására is.”

 

Mi a helyzet a fővárosiakkal? Több cikk is foglalkozott azzal, hogy Budapesten szinte lehetetlen lesz önerő nélkül a szabályoknak megfelelő új építésű lakáshoz jutni.

A fővárosiaknak több támogatást kellett volna adni?

Nem, csak nekik jelentős önerőre lesz szükségük, míg vidéken akár önerő nélkül is hozzájuthatnak a családok az új otthonukhoz.

Olyan garanciákat kellett beépíteni a rendszerbe, amik biztosítják a reális körülményeket azok lakhatásához, akinek szánjuk; és kiszűrjük azokat, akik vissza akarnak élni a rendszerrel. Bár ahogy látom, már most megindult a kreatív gondolkodás a témában, és ebben a média is komoly partner. Bevallom, meglep, milyen intenzitással hívják fel egyesek a figyelmet a visszaélés, a csalás módjára. A lakáskérdést pedig a vidék oldaláról közelíteném meg: igenis fontos, hogy ne csak Budapest-fókusszal gondolkodjunk, hanem figyeljünk a vidéki Magyarország támogatására is. Fontos, hogy a vidéken élők egy ekkora támogatással reálisan akár minden önerő nélkül képesek önálló otthont teremteni maguknak. Ezzel a vidéki Magyarországot vonzóbbá tudjuk tenni az értelmiség és a fiatalok számára is, és én nem becsülném le ennek az erejét. Budapesten ráadásul jobbak a lehetőségek és a kereseti viszonyok, tehát az, hogy ez az otthonteremtési támogatás vidéken arányaiban nagyobb segítséget jelent, az szerintem jól van így.

Mi a helyzet azokkal a kritikákkal, amelyek szerint miközben a legszegényebbeket – például egyelőre a közfoglalkoztatottakat is – gyakorlatilag kizárja a rendszer; addig a tehetősebbek, akiknek már egyébként van otthonuk, még egy lakáshoz juthatnak hozzá állami támogatással?

Én vitatom, hogy ez a támogatás a nagyon szegényeket kizárná, nem írtunk elő például minimumjövedelemet sem. A közfoglalkoztatottak esetében pedig külön rendelkezik a kormány. Erre vonatkozóan miniszterelnök úrnak is volt egy határozott kijelentése. Tavasszal fog elkészülni a közfoglalkoztatottakra vonatkozó szabályozás. A CSOK egy olyan támogatási forma, amely segít a szegényebb és az átlagos jövedelmű embereknek is; de az is fontos, hogy attól, mert valaki nem él kifejezetten a társadalom alsó szegmensében, ne essen ki az otthonteremtési programból. Sosem érdemes önállóan nézni egy-egy intézkedést: ide sorolhatnánk az ingyenes gyermekétkezést, az ingyenes tankönyvet; de arról sem szoktunk beszélni, hogy a közfoglalkoztatottak is érvényesíthetik bérükből a családi adókedvezményt. Ez is azt mutatja, hogy a közfoglalkoztatotti forma igenis számos módon elismert. A 10 millió forintos CSOK esetében hosszabb munkaviszonyt, illetve biztosítotti viszonyt írunk elő, a közfoglalkoztatottságnak viszont megszakításokkal működik. Épp ez az, ami indokolja, hogy külön szabályozást dolgozzunk ki a közfoglalkoztatottak számára.

Ön sokat jár külföldre, konferenciákra is. Mit tapasztal, milyen a kormány családpolitikájának megítélése?

Nagyon fontosnak tartom a nemzetközi kapcsolatainkat. Magyarország Európa szívében egy kis, nyitott gazdaság – ahogy ezt a közgazdaságtanban szoktuk mondani. Egy olyan ország vagyunk, ami ezer szállal kötődik sokfelé. De azért is nagyon fontosak a nemzetközi kapcsolatok, mert rengeteget tudunk egymástól tanulni. Az a személyes tapasztalatom, hogy amikor elkezdünk konkrét kérdésekről beszélni, rendkívül kedvező szokott lenni a fogadtatás. Hogy a közelmúltból egy konkrét példát mondjak: az osztrák családügyi miniszterrel tárgyaltam decemberben, ott is több elem volt, aminél kérte, hogy még a szabályozást is küldjük el, mert szeretné megismerni a részleteit. De mi is meg szoktuk nézni, hogy külföldön milyen jól működő modellek vannak és azokat a magyar viszonylatokra adaptáljuk: például a házassági adókedvezmény is egy francia modell alapján született meg. Amikor őszintén tudunk mi, családpolitikával foglalkozó politikusok beszélni egymással, akkor sokszor felmerül a demográfiai krízis és az arra adott válasz. Európában mindenki keresi erre a megoldásokat, és mindenki várja azt, hogy hol tudnak jó példákat felmutatni, ami valóban a belső erőforrásokat mozgósítja. Nekünk alapvetően az a célunk, hogy a tervezett, a vágyott gyermekek megszületését segítsük és hogy ezeknek az útjában álló akadályokat elmozdítsuk.

***

Fotók: Földházi Árpád.

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/96252