Vagyis, a párosodást - minden hiedelemmel és szentimentális elmélettel, poéták által versekben megénekelt szent állapottal ellentétben - nem a plátói szerelem, hanem a hormonok vezérelte szaporodási kényszer váltja ki (a férfiaknál a tesztoszteron, a nőknél az ösztrogén). Úgy is fogalmazhatok, hogy a szerelem nem más, mint hormonszint jelentős megváltozása a vérben, amely egyfajta sajátos hallucinációkat kelt az agyban.
Visszatérve a kínai példához, mivel a mostani 20-30-40-es generációban a férfiak száma lényegesen nagyobb, így kénytelenek komolyan megharcolni a korlátozott számú nőért - utat engedve a szaporodási parancsnak. Ez pedig az általános agresszió növekedéséhez vezet. Itt jegyzem meg, hogy a „normális társadalmakban”, ahol kb. felel-fele a nemek aránya, a férfiak száma születéskor egy-két százalékkal magasabb, ám az ivarérett korra ez már megfordul, és nőtöbblet van. És bár a férfiak a „normális társadalmakban” is megküzdenek a „jó nőkért”, lásd villogás a jobb verdákkal, a kocsi slusszkulcsának pörgetése az ujjakon, vagy egy státusszimbólum értékű telefon látványos kihelyezése az asztalra egy kávézóban vagy étteremben, avagy olykor a kocsma/diszkó verekedések (és persze a nők is próbálnak a „jó pasikból” válogatni), de azért a vége az, hogy minden férfinak jut nő, akinek „van elég vér a pucájában”. Inkább nők maradnak egyedül a legvégére, ám ennek nincsenek olyan agresszióhoz vezető társadalmi kihatásai, mint a férfiak tömeges egyedül maradásának.
És akkor most foglalkozzunk a szilveszteri németországi agresszív migráns hordákkal.
Az a migránshullámok puszta szemrevételezésével is látható volt [2], de kutatások is foglalkoztak vele, hogy a migránsok mintegy 70-80%-a ereje teljében levő 18-40 év közötti férfi, akiknek a vérében - párkapcsolati értelemben nő nem lévén a közelében - szinte habzik a tesztoszteron. Vagyis ma Németországban - csak a 2015-ös illegális bevándorlás következtében - mintegy 8-900 ezer kielégítetlen, agresszív férfival kell számolni. Ha ehhez hozzáadjuk a korábbi évek, és a 2016-os év várható beáramlását (ha nem történik semmi; de egyelőre annak semmi jele, hogy végre megállna a migráció), akkor csak Németországban máris jelentős a „zabolátlan fiatal férfiak tömege”, vagyis az a férfitöbblet, amiről Mara Hvistendahl beszél Kínával kapcsolatban, amikor is az agresszió várható fokozódásáról ír.
Ezek a férfiak törvényszerűen egyre agresszívabbakká válnak, és ez óhatatlanul olyan eseményekhez vezet, mint aminek sajnos csak utólag, napokkal később - hála a liberális és hiteles nyugati sajtónak - tanúi lehettünk Kölnben és más német városokban.