„...az egyes, a fennálló rendszerre veszélyesnek ítélt vallási csoportok diszkriminációja Európában is jelen van.”
Megállapítása az általa ismertetett példák sorában is bizonyítást nyer, de továbbiakkal egészíthetőek ki, mint például a rituális vágóhidak ellehetetlenítése több országban is, ezáltal a vallásos élet állami törvényekkel való korlátozása. Elgondolkodtató továbbá az is, hogy az adzan hangja zavarná a helyi lakosságot, viszont például a szintén gyakori harangozás hangja nem.
Sayfo Omar írására reagál Christopher Adam, a Kanadai Magyar Hírlap alapítója és főszerkesztője. Reflexiójából hiányolom a megoldási lehetőségeket, az iránymutató javaslatokat a társadalmi egyensúly irányába történő fejlődésre. De a reflexiónak sajnos egyértelmű, hogy nem ez a célja. Valójában nem a publikációhoz kíván érdemi értelmezést adni; csupán „számonkéri” Sayfo Omart, miért nem ragadta meg ezt a remek lehetőséget arra, hogy Magyarország ellen beszéljen. Mintha a reflexió szerzője szerint Magyarország lejáratásának kényszeres kötelezettsége lenne feladata minden publikáció írójának.