A vallási kisebbségek – pl.: zsidóság, muszlim – vallási élete lényegesen könnyebben megvalósul Magyarországon a hatályos törvényeknek és a társadalmi nyitottságnak köszönhetően, mint a nyugati „demokráciákban”.
Kellő körültekintést bizonyító átfogó összefoglalás részeként a vallásüldözés nyilvánvalóbb nemzetközi példáinak ismertetése mellett az európai „demokráciák” – véleményem szerint – csődjének egyik sarokpontjára hívta fel figyelmet 2015. december 26-án, a Mandiner blogban publikált írásában Sayfo Omar.
Amint fogalmaz:
„...az egyes, a fennálló rendszerre veszélyesnek ítélt vallási csoportok diszkriminációja Európában is jelen van.”
Megállapítása az általa ismertetett példák sorában is bizonyítást nyer, de továbbiakkal egészíthetőek ki, mint például a rituális vágóhidak ellehetetlenítése több országban is, ezáltal a vallásos élet állami törvényekkel való korlátozása. Elgondolkodtató továbbá az is, hogy az adzan hangja zavarná a helyi lakosságot, viszont például a szintén gyakori harangozás hangja nem.
Sayfo Omar írására reagál Christopher Adam, a Kanadai Magyar Hírlap alapítója és főszerkesztője. Reflexiójából hiányolom a megoldási lehetőségeket, az iránymutató javaslatokat a társadalmi egyensúly irányába történő fejlődésre. De a reflexiónak sajnos egyértelmű, hogy nem ez a célja. Valójában nem a publikációhoz kíván érdemi értelmezést adni; csupán „számonkéri” Sayfo Omart, miért nem ragadta meg ezt a remek lehetőséget arra, hogy Magyarország ellen beszéljen. Mintha a reflexió szerzője szerint Magyarország lejáratásának kényszeres kötelezettsége lenne feladata minden publikáció írójának.
Ideje lenne belátni, hogy a vallási kisebbségek - pl.: zsidóság, muszlim - vallási élete lényegesen könnyebben megvalósul Magyarországon a hatályos törvényeknek és a társadalmi nyitottságnak köszönhetően, mint a nyugati „demokráciákban”. Nyilván mindig lehetne mit fejlődni. De Magyarországon – ellentétben számos nyugati országgal – biztosítottak a vallásosak étkezési lehetőségei, a bürokrácia és a közélet teljes mértékben toleráns (állami és magánegyetemek – pl. Corvinus, ELTE, ZSKF – egyaránt külön vizsganapokat szerveznek és a vallási ünnepek vagy Szombattartás miatt kötelező szemináriumokról elmaradó hallgatókat nem szankcionálják, viszont konzultációkat biztosítanak számukra; a rituális öltözet Magyarországon nem korlátozott; közalkalmazottként a vallási ünnepeken felmentenek a munkavégzés alól, stb...).
A vallási tolerancia tehát egy olyan területe a jelen magyar államszervezetnek és társadalomnak, amelyben példaértékűnek tekinthető Európában is.
Schwezoff Dávid
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Mit is jelent manapság az, hogy keresztény Európa? És miért tiltakoznak ez ellen annyian?
Így kontextus nélkül leírva a darwinizmus, liberalizmus, BLM, feminizmus, eugenika, LMBTQ és transzhumanizmus mintha semmiben sem kapcsolódna egymáshoz, pedig ezúttal is összenő, ami összetartozik.
A román állam bő száz éve dolgozik a magyar vonatkozású műemlékek megszerzésén és románosításán. A restitúcióról rég kiderült, hogy csak porhintés, s most új ötlettel álltak elő Románia legértékesebb, katolikus alapítású könyvtára, a Batthyáneum végleges bekebelezésére is.
Hogy a politikában az igazság a legveszélyesebb fegyver, azt két igazságbeszélő sorsa bizonyítja: Csurka Istváné és Gyurcsány Ferencé.
Cserbenhagyva érzik magukat a keresztény és ateista menedékkérők. Francesca Rivafinoli írása.
Minden tervük dugába dőlt.
Mozgalmas év volt a felsőoktatásban és a szakképzésben egyaránt, Varga-Bajusz Veronika kértük meg, hogy értékelje az évet.
