Hungarikum, ahogy tönkreteszi magát a nemzetünk

„Egy pillanatig se higgyük, hogy Magyarország fő problémái azonosak Európáéval. A V4-ek látszólagos összeborulása és Orbán látszólagos megdicsőülése a menekültválságban legalább két dolgot nem feledtethet. Egy, hogy minden más EU-ország – a mienket leszámítva – fenntartható fejlődési pályán (de legalább racionális célok mentén) és külső bizalmi környezetben mozog, esze ágában sincs korrupt, frusztrált, hozzá nem értő, kívülről irányított autokraták kezébe helyezni a sorsát; kettő, az Orbánnal való »barátkozás« undor-komponense változatlan. Orbán egy lúzer, akit addig tartanak, amíg ki nem tudják küszöbölni a hatását a saját ijedt közvéleményükben (látszik, hogy ez a hatás az utóbbi hetekben már is visszájára is fordult, erőtlenedik), pontosan addig kell nekik, amíg az érdekükben áll, és szánnak minket, mert ragaszkodunk ehhez a lúzerhez, aki itthon a mi tehetetlenségünkből él, és a mi vérünket szívja el. De mivel a nyugatiak is inkább demokraták, mint liberálisok (értve ezalatt a liberalizmus szabadságjogi rendszerének feltétlen tiszteletét és bevasalását), nagyjából hagyják az egészet a fenébe – főleg, ha felcsúti emberünknek nincs kihívója belföldön. És ha nekünk ez kell...”