Az Economist cikke úgy véli, hogy ezeknek a politikai változásoknak a bázisát az európai munkanélküliség és az amerikai stagnáló bérek miatt elégedetlen koros, munkásosztálybéli fehér férfiak adják. Őket egyrészt a társadalmilag alattuk álló bevándorlók, másrészt a fölöttük álló elitek zavarják. Csak olaj a tűzre a dzsihádista terrorizmus.
A cikk szerint a populizmust le kell győzni, és ehhez nem elég az érveiket szélsőségesnek vagy fasisztának bélyegezni. Az Economist szerint az új technológiák, a prosperitás és a kereskedelem többet tehet az emberek bizonytalanságának leküzdésére, mint a xenofóbia. „A harag ellen gazdasági növekedéssel kell küzdeni és nem falakkal, Az iszlamista terrorizmus legyőzéséhez segítséget kell kérni a muszlimoktól, nem ellenségként kezelni őket” – írják, hozzátéve: az EU-nak kontrollálni kell a migránsok beérkezését és beengednie azokat, akik menekültnek számítanak, engedni őket dolgozni és integrálni őket a nyugati társadalomba.
Végül a cikk megállapítja, hogy a populistákat a mérsékelt többségnek a szavazófülkékben kell legyőzni.