A minap egy újbudai háziorvosi rendelőben jártam. A sorszámosztó-automata beüzemelésére vártunk, körülöttem főleg idősek üldögéltek. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, az ember unalmában figyelni kezd a körülötte folyó beszélgetésekre. Az orvosi rendelőkben pedig miről másról lenne szó, mint: a magyar egészségügy áldatlan állapotáról.
Van olyan település az országban, ahol tíz éve nincs állandó háziorvos; a minap mondott fel hat aneszteziológus az újbudai Szent Imre Kórházban, mert úgy érezték, nem tudják biztonságosan végezni a munkájukat; a sürgősségi osztályokon pedig sok helyen tapasztalatlan rezidenseket állítanak be dolgozni az orvoshiány miatt. Az alacsony bérek miatt elvándorolnak az orvosok, rezignáltak maradnak az itt maradók. Elég csak szétnézni egy átlagos kórházban: szétrohadó bútorok, ezeréves technikai eszközök és állandó anyaghiány.
Egy felmérés tanúsága szerint a magyarok jelentős része most már a vizitdíjat is támogatná, ha azt az egészségügyre fordítanák. A Publicus Intézet mérése szerint az emberek többsége elégedetlen az egészségügyi szolgáltatásokkal, és így vannak ezzel a Fidesz-szavazók is. A többség szerint az utóbbi években is romlott az egészségügy helyzete. A megkérdezettek majdnem fele fizetett már hálapénzt, míg egyre többen vannak azok, akik magánúton oldják meg egészségügyi problémáik kezelését.
Erről folyik a szó a rendelőben is, persze leginkább a személyes tapasztalatok szűrőjén keresztül. Meg persze más is szóba kerül. „Hát ennyi, Marikám. Ha manapság nincsen pénzed vagy ismerősöd minden osztályon, akkor bizony ráfáztál. Elképesztő, nem? (…) Na és te aláírtad már a kvótás petíciót? Én is. Mondjuk az egyik orvosom pont egy szerecsen” – mondja például egy néni, öntudatlanul is rávilágítva arra, hogy a magyar közgondolkodással valami nagyon nem stimmel.
2010 óta meglenne az erő
Elég furcsa, hogy egy ennyire fontos terület sokak által napi szinten tapasztalt katasztrófa-közeli állapota nem prioritása a politikának. Az egészségügy 2008-ban is rohadt, most is rohad – évtizedek óta rohad. Egy kormány sem találta magát elég erősnek, hogy ezzel a problémával foglalkozzon – vagy ha annak találta magát, csúfosan elbukott, mint Gyurcsány 2008-ban a most sokak által elfogadhatónak tartott vizitdíjjal.