Nagy és örömteli hírt osztott meg Matheus Saldanha
Kiderült, miért utazott olyan hirtelen haza Brazíliába az utolsó bajnoki előtt a Ferencváros csatára.
A foci világa mágnesként vonzza a bűnözőket, akik dollármilliókat csinálnak e háborítatlan szigeten manipulációból, pénzmosásból és emberkereskedelemből – állítja a Mandinernek Thomas Kistner, a Süddeutsche Zeitung oknyomozó újságírója, aki szerint ha a futball világa nem kap külső kontrollt, akkor hamarosan összeomlik. Ezért is örül most a FIFA ellen indult nyomozásnak. Kistner – aki szerint '54-es magyarverő német csapatot is beinjekciózták – lassan húsz éve ír könyveket manipulációról, korrupcióról és doppingról, amik a pénz által hatalmasra hízott sportipart halálos ölelésben tartják. A szerző FIFA maffia című könyve a napokban Magyarországon is megjelent. Interjúnk.
Ön sportújságíró vagy oknyomozó újságíró?
Azt hiszem, a kettő összefügg. Azok a kollégák, akik csak a szép dolgokról írnak, PR-munkatársak. Egy igazi újságírónak a dolgok és az összefüggések mögé is el kell vinnie az olvasót.
Szép, szép, de a gyakorlatban nem ezt látjuk.
Igen, sajnos nagyon sok kollégám inkább szurkolónak tűnik, mintsem újságírónak. Gyakran látom, ahogy nemzetközi meccseken elolvadnak a kollégák, ha kapnak egy-egy aláírást egy világsztártól. Ez a teljesen egészségtelen hozzáállás az egyik oka annak, hogy hová jutottunk. Akik már évtizedek óta írhattak és beszélhettek volna arról, mivé vált a sport, azok csak hallgattak és hallgatnak.
De érdekel egyáltalán valakit, mondjuk a szurkolókat, hogy hová jutottunk? Nem akar sokkal inkább mindenki győzelmekről és sikerekről olvasni?
Szerintem igenis érdekli az embereket, persze csak ha hitelesen írunk róla. Mondok egy példát. 2006-ban a német vébé megnyitóján Sepp Blattert úgy kifütyülték, hogy a döntőn le se ment a pályára, hogy átadja a világbajnoknak járó kupát. Szerintem a közönség sokkal megértőbb, mint azt az újságírók gondolják. Persze azért a szurkolókat is érdemes megkülönböztetni. Azok, akik a kedvenc csapatuk mezével alszanak, akiknek nem létezik más az életükben, csak a foci, nos, nekik nem lehet ezeket a dolgokat elmagyarázni. De sokan vannak olyanok, akiket nem szívott be ez a bigott világ: akiket érdekel a sport mint társadalmi jelenség, azok nyitottak az összefüggésekre. Ez van most Németországban is. Sok embert egyáltalán nem érdekel, hogy a vébé-rendezést megvásárolta Németország, de a társadalom egy másik, jelentős részét sokkolják a most előkerült dokumentumok. Ők azt gondolják, hogy ha a focit is ellepi a korrupció, akkor abból előbb-utóbb káosz, a demokratikus világ bukása lesz.
Igen, de amíg a sportban ekkora pénz és üzlet lesz, addig a korrupció sem fog változni.
Nem, ez nem feltétlenül van így. Szerintem a sport és a foci központi problémája az autonómia. Ez egy a politika és a gazdaság szabályain kívüli világ. Ami nonszensz, hiszen a futballipar a szórakoztatóipar legnagyobb és legjövedelmezőbb ága. Évi százmilliárd dolláros üzlet. És most ez az amatőr időkből megmaradt autonómia vonzza mágnesként a bűnözőket. Akik dollármilliókat csinálnak ezen a háborítatlan kis szigeten a manipulációból, a pénzmosásból és az emberkereskedelemből. Ha ezen nem változtatunk és a foci és a sport nem kap külső kontrollt, akkor hamarosan összeomlik ez a világ.
Ezek szerint azok az úgynevezett sugar daddy-k, akik milliárdokért vettek és vesznek nagy európai klubokat, ugyanezzel a céllal vásárolták be magukat a futballiparba?
Valójában igen. Persze vannak őrültek meg akik a nevüket akarják fényezni egy klubbal, de azért ne legyünk teljesen naivak. Hatalmas pénzeket lehet a sportban tisztára mosni.
Hoppá, akkor bűnözők kezén vannak a nagy európai focicsapatok?
Igen, van sok példa rá a nyilvánosság előtt is. Gondoljunk csak a Bayern München korábbi vezetőjére. A Barcelonában Messi és Neymar apja is szembekerült a törvénnyel. Nézzék meg, hogy a Real Madridnak milyen ingatlanbotrányai vannak. A lényeg, hogy a globális foci nagyon sok olyan transznacionális ügyletet megenged, amiben nagyon sok pénzt lehet illegálisan megmozdítani.
„Nem érdekük, hogy változtassanak rajta.”
Ha a focit körülvevő világ ilyen mocskos, akkor a játék maga tiszta maradhat?
Nos igen, ez jó kérdés, és ezt nem tudjuk. De amíg a foci világát nem ellenőrizzük kívülről, akkor erre nem is kapunk választ. Nézzük meg: kik uralják a játékot? A játékosügynökök. Kik ők és honnan jöttek? Nagyon sok homályos múltú és jelenű ember van köztük. Vagy a fociban, minden más sporttal ellentétben, miért nem vezették be a videobírót? Technikailag tökéletesen tudnánk működtetni és nagyon sok feszültséget és hibás döntést elkerülnénk. De a döntéshozók egy romantikus érv, vagyis az emberi kiszámíthatatlanság miatt ragaszkodnak hozzá. Nevetséges, hiszen hetente dőlnek el meccsek rossz bírói döntések miatt. Szerintem a döntéshozók azért nem akarják bevezetni, mert így sokkal könnyebb manipulálni a meccseket. A bíró delegálása, aki meccseket tud eldönteni, nagyon fontos hatalmat ad a szövetségek kezébe. Ezért nem érdekük, hogy változtassanak rajta.
Tudna mondani egy példát arra, amikor nagyon kilógott a lóláb?
Mondjuk a 2014-es világbajnokságot. Mindenki tudta, hogy a braziloknak nagyon gyenge csapatuk van. Kétséges volt a továbbjutásuk a csoportból. Ha a horvátokat nem verik meg, nagy bajban vannak; és az ugye minden szempontból – politikailag, gazdaságilag, a szponzorok miatt is – tarthatatlan volt, hogy a brazilok ne menjenek tovább. Kellett a három pont a horvátok ellen és a japán bíró ezt elintézte. Elég megnézni a YouTube-on annak a meccsnek a kulcsjeleneteit.
De ki volt ez a bíró? 2010 óta visszavonult a játékvezetéstől, ő vezette 2010-ben a vébén azt a meccset, amin a hollandok 2-1-re megverték a brazilokat, köszönhetően annak, hogy a japán egy brazilt kiállított. A brazilok tiltakozhattak volna a bíróküldés miatt a nyitómeccsen, ráadásul a japán már vissza is vonult. Mégse tették. És nyertek. Gondoljanak bele, mekkora csapás lett volna a FIFA-nak és a braziloknak, ha mondjuk videobíró van, nem lehet belenyúlni a meccsbe és mondjuk nem a brazilok mennek tovább a csoportból. Vagy emlékeznek még a 2002-es japán-koreai vébére?
Mondjuk arra az emberre, aki az olasz-dél koreai meccset elvezette. Ő az ecuadori Byron Moreno volt. A következő évben vizsgálat indult ellene, mert egy bajnoki meccset 6 perc helyett 13 perccel túlvezetett, aztán visszavonultatták és szakkommentátor volt a tévében. (Ismerős?) A világ el is felejtette volna, ha 2010-ben nem kapcsolják le hat kiló heroinnal a testén a New York-i reptéren. Adósságai voltak, így akart törleszteni. Hát ilyen úgynevezett romantikus emberek kezében vannak gyakran sorsdöntő meccsek.
És ezek csak meccsek. A sokkal nagyobb üzletről, a vébérendezésekről nem is beszéltünk.
Igen, ez más szint. Ez politika és hatalom. A foci dicsfényében óriási népszerűséget lehet begyűjteni, vagy éppen olyan dolgokat lehet megcsinálni, amikre máskor nincs lehetőség. 2006-ban például a vébé alatt 3 %-kal emelték Németországban az áfát. De kit érdekelt ez akkor? És mennyit is változott a világ: 1986-ban mindenki megmosolyogta Helmut Kohlt, amikor a megölelte a német játékosokat a vb-döntő után. Most Merkel szinte minden meccsen ott van és jól beállított fotókon pózol a Nationalelffel.
Ha egyre nagyobb hatalmat jelent a foci, akkor hogyan lehet megóvni a korrupciótól?
Az a baj, hogy amíg nem ellenőrzik kívülről, addig a változásra semmi esély. Ez van a FIFA-val is. Ha csak Blattert veszik le, semmi sem fog változni. És ha vébét akarsz rendezni, továbbra is korruptnak kell lenned. Ami most az USA-ból elindult, annak nagyon örülök. Csak a külső kontroll mentheti meg a focit a teljes összeomlástól.
De az amerikai beavatkozásnak politikai okai vannak. Elsősorban az, hogy nem ők és nem az angolok kapták a vébét.
Ez nem igaz. Ez Blatterék propagandája. Az amerikai nyomozások már 2010 előtt elkezdődtek, amikor még nem született döntés sem Oroszország, sem Katar ügyében. Meg az amerikaiknál nem komoly politikai kérdés a foci. Az amerikaiak nagy többsége szerint az európai foci csajosnak, nem komoly embernek való.
„Az '54-es magyarverő német csapatot is beinjekciózták”
Legújabb könyve, ami most jelent meg Németországban, a doppingról szól. Most már világos, hogy az atlétikában és a kerékpárban is nagyon fontos szerepe van a doppingnak. De mi a helyzet a focival? A focistáink tiszták?
Dehogyis! A foci is kéz a kézben jár a doppinggal. Ha visszanézünk a történelemre, az ötvenes évektől szinte minden nagy német csapatnak voltak doppingügyei. Ott van az '54-es, magyarverő berni csapat. Bár csak közvetett bizonyítékok vannak, de az biztos, hogy a német csapatot a meccs előtt beinjekciózták. Egyesek szerint csak placebót, szőlőcukrot kaptak; de vannak, akik szerint a világháborúban használt német teljesítményfokozót (Pervetin) használt a berni csodacsapat. Nem tudom, de az biztos, hogy hárman abból a csapatból később májzsugorban haltak meg.
Ilyen múlt és jelen mellett milyen jövőt jósol a focinak?
Szerintem a futballipar már túljutott a csúcson. A hatalmas világvallás oszlopai most dőlnek össze. Beckenbauerről és Platiniről is kiderült, hogy nem tiszták, a FIFA leginkább a bűnügyi hírekben szerepel. Az orosz és a katari vébé csalódás lesz. Most lesz egy Európa-bajnokság Franciaországban: nem tudom, milyen lesz a terrorfenyegetés miatt, de az biztos, hogy a nemzetközi városok között szétosztott 2020-as EB-nek már nem lesz olyan hangulata. Különösebben nem bánom, hogy ez a túlfújt lufi leereszt. Az viszont biztos, hogy játszani a labdával, focizni a barátokkal még mindig az egyik legjobb dolog marad a világon!
***
Thomas Kistner most magyarul is megjelent könyve, a FIFA maffia zseniális olvasmány azoknak, akik kíváncsiak arra, hogy a német Adidas, azaz a Dassler család hogyan gyűrte maga alá a nemzetközi sportot a '70-es években, milyen titkos kémbirodalmat működtetettek a német cégnél, hogyan helyezte kulcspozícióba a cég az embereit és különböző famulusait Havelange-ot, Blattert, Samaranch-ot a nemzetközi sportszövetségekbe. Ezek a pártfogoltak aztán a reneszánsz pápákat megszégyenítő módon irtották egymást a pénzért és a hatalomért.
Ami 2012-ben, a könyv írásakor még összeesküvés-elméletnek hangozhatott, az ma már tényszerű vádirat.
Ha valakit nem csak a színházi előadás, hanem maga a sztori és a háttér is érdekel, akkor letehetetlen olvasmány. Sportújságíróknak kötelező.