Persze értjük, hogy a politika érdekekről szól, és azt is, hogy most Európának érdekét szolgálta ez a megállapodás. (Vagy szolgálná, ha betartanák.) De talán ha a progresszív nyugat-európai és EU-s politikusok nem sopánkodtak és ejtettek volna hetente krokodilkönnyeket amiatt, ahogy Magyarország a migránsválságot kezelte, és nem siratták volna naponta az emberi jogokat, akkor most kevésbé tűnne gusztustalan képmutatásnak a Törökországgal kötött paktum.
Ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy a törökök megállítják a menekülthullámot, valószínűbb, hogy inkább csak néha egy kicsit úgy csinálnak. Ami viszont biztos, hogy a piszkos munka elvégzéséért (vagy úgy-ahogy elvégzéséért) cserébe egy perccel sem lesz gyorsabban EU-tagállam Törökország – már ha egyáltalán azzá válna valaha.
Az üzlet nyélbeütése utáni napon persze igyekeztek a törökök megmutatni, hogy milyen hatékonyak: máris 1300 migránst tartóztattak fel, akik Görögországba mentek volna. Törökország ráadásul a megállapodásban azt is vállalta, hogy – bár az erre vonatkozó külön egyezmény elvileg még nem lépett hatályba – azokat az illegális migránsokat is vissza lehet majd toloncolni a területére, akik Törökországon keresztül jöttek az EU-ba. Ettől még a török kormány is biztosan tudja, hogy ha igyekeznek is most jól elvégezni a migránsügyi piszkos munkát, ebből nem egyhamar lesz EU-csatlakozás. (Ezért is könnyen előfordulhat, hogy valójában annyira nem is fognak igyekezni.) Persze azért a pénz, és főleg a vízummentesség is elég jól jön.
Amíg a migránsáradat megállításáról van szó, addig az EU – a korábbi emberijogi papolást megtagadva – magasról tesz arra, hogy Törökországban a választás előtt megszállja a rendőrség a kormánykritikus médiát, vagy épp újságírók ellen indul büntetőeljárás, mert leleplezték, hogy a hatóságok összejátszanak a terroristákkal. Hogy csak a török ajrópéer felzárkózás legfrissebb példáit említsük. Azonban az EU-csatlakozás már más tészta: a migránsáradat megállításáért cserébe sem fognak felvenni az EU-ba egy olyan országot, amelyhez képest a „nacionalista, autoriter, populista, stb.” Orbán-rendszer a demokrácia és a jogállamiság szobra – főleg nem pár éven belül. Ezt legfeljebb csak az indexes Panyi Szabolcs hiszi el, de például Erdogan vagy Davutoglu biztos nem.
Törökország még 1987-ben kérvényezte felvételét az EU-ba, a csatlakozási tárgyalások azonban csak 2005-ben indultak meg: a 33-ból egyelőre mindössze egy fejezetet sikerült lezárni, de 19-et még meg se nyitottak. Az EurActiv értesülései szerint a mostani megállapodás alapján a gazdaságra és pénzügyre, az igazságszolgáltatásra és alapvető jogokra, a jogérvényesülés, szabadság és biztonság témakörére, a külkapcsolatokra, az energiára, valamint az oktatásra és kultúrára vonatkozó tárgyalási fejezeteket nyitják majd újra.