Na, ugye

1. Na, ugye.

2. A francia kormányfő közölte: le kell zárni Európa határait. Több migráns nem jöhet. S mire is hivatkozott Manuel Valls? Többek között azokra az értesülésekre, amelyek szerint legalább két párizsi merénylő Görögországon és Szerbián át, menekültként jutott Nyugat-Európába. 

3. Mára tehát Orbánnak megint lett egy naugyéja. Ennek azonban – ellentétben a magyar válogatott sikerére vonatkozóval – senki sem örülhet. Azok hozzátartozói a legkevésbé, akik azon a szerencsétlen péntek 13-án meghaltak. Mi sem örülünk, amiért a franciák betapasztott füllel alukáltak kora nyártól mostanáig. Amiért hiába mondtuk, hogy ebből baj lesz. A Bataclan bárban leadott géppisztolysorozatok fülsüketítő dörrenéseit már nem lehetett nem meghallani. A francia kormány is felébredt rájuk, kinyitotta a szemét és meglátta a nyilvánvalót. 

Ez most mégsem az öröm, s főleg nem a káröröm ideje. 

Jobb lett volna, ha ehhez nem kell meghalnia 130 embernek. 

4. Ami most kérdés és fontos: a német reakció. Amint Valls is kiemelte: nem ők hívták a migránsokat. Igaza van. Angela Merkel felelőssége felmérhetetlen. Igen, áttételesen annak a 130-nak a haláláért is visel részfelelősséget. Ha ezek után továbbra sem, még francia nyomásra, még a hónapokkal ezelőtt önnön humanitásával nagyképűsködő, most sírva-ríva szigorító Svédország példáját látva sem mondja ki, hogy vége a Willkommenskulturnak, ha inkább kényezteti magát őt éltető migránsok videóival, akkor megint csak igaza lesz Valls-nak. „Ha ezt nem tesszük meg, a népek azt fogják mondani: elég Európából!”

5. Európából persze sosem lesz elegem, amíg lesz, az Unió viszont más tészta. Helyzet van. Európai helyzet. S miközben fenntartjuk azt a gittegyletet, megoldás nincs. Pedig nem az uborka görbületének meg a csirkeketrec méretének pontos szabályozását várom el Brüsszeltől, hanem például azt, hogy a menekültügyi eljárásokat egységesítse. Rossz vicc, hogy más a menekültség kritériuma a németeknél mint nálunk, hogy az embercsempészet van, ahol humanitárius tettnek számít, más tagországban meg bűncselekmény. Ha Schengent még meg lehet menteni – és nekünk érdekünk, hogy Schengen megmaradjon –, az csak úgy fog menni, ha bizonyos szint fölött egyetlen ország sem dönthet a többi beleegyezése nélkül bevándorlók fogadásáról. Mégis, hogyan lehet joga ehhez mondjuk Merkelnek? Nyílt belső határok esetén mégis milyen alapon? Ja, hogy további szuverenitás-feladással járna, ha nem dönthetne mindenki maga arról: mondjuk országa lakosságának egy százalékánál nagyobb tömeget befogad-e? Igen. És? Hagyjuk már ezt a kétbites, „Több Európa vagy kevesebb Európa?”-megközelítést. Ami közös érdek, abban legyen több, ott lépjünk egységesen (európai menekültügy, közös határőrség), ami meg nem közös érdek, ott hagyjuk békén egymást (nochmal: uborka).

6. Na, ugye.