„Drónok helyett az Iszlám Államnak öngyilkos merénylői vannak, akikkel katonai célpontokat ugyan nem képes támadni, de pár tucat civilt megölni igen. Ez sem lenne súlytalan fenyegetés, ha ilyen ezreivel kellene szembenézni. Viszont nem kell. Franciaországban most nyolcan rendeztek vérfürdőt, miközben él itt ötmillió muszlim. Csakhogy ők pont úgy irtóznak ettől a vérengzéstől, mint bárki más, és annyi közük van a terrorizmushoz, mint Kunhalmi Ágnesnek a Vörös Hadsereg Frakcióhoz.
Civilizációk harcának ez igen szerény. A muszlimok se mind elmebeteg szamurájok ugyanis. Nem mintha nem lenne problémás az iszlám összeegyeztetése az európai normákkal. Egyelőre nehezen klappol, de megküzdöttünk már ezzel a feladvánnyal, és ma nem égetnek a keresztények boszorkányt. Viszont aki ma netán Allah nevében veri a feleségét, az attól nem feltétlen akarja felrobbantani a szomszédját koncert közben. Nehéz felbecsülni, hány öngyilkos merénylőt képes toborozni, felszerelni és bevetni az Iszlám Állam, de biztosan sokkal kevesebbet, mint amennyitől ma félünk.
A háborút akkor nyerjük meg végleg, amikor ugyanannyi lesz az esélye annak, hogy egy muszlim fiatal radikalizálódik, mint annak, hogy egy fehér és keresztény felsőbbrendűséget hirdető őrült kezd lövöldözni Isten nevében. Az utóbbi sem példa nélküli, de elég ritkán fordul elő ahhoz, hogy elviselhető legyen a kockázat.”