„Kedves Miniszterelnök Úr!
Ön különleges képességű, történelmi léptékkel nézve is kikerülhetetlen személyiség.
Talán kevésbé lett volna félreérthető ez a »Na, ugye.«, ha némi önmérsékletet mutat, de ki tudja, lehet, hogy tényleg maga rakja össze ezt a csapatot, és most bejött, így méltán büszke magára. Igaza van. Csinálja végig. Addig ne hagyja abba, amíg meg nem nyeri az Eb-t, ki nem tiltja innen az összes migránst, és le nem győzi a terroristákat mind egy szálig. Legyen engesztelhetetlen, meneteljen végig ezen az úton egyedül. Nem kell törődnie mással, csak a saját megérzéseivel, és a jól fizetett barátai tanácsaival. Az állam az Ön kezében van, Miniszterelnök úr! Azt csinál vele, amit csak akar.”