„Mindez természetesen nem jelenti, hogy a szóban forgó diákok céljai vagy eszközei mindig helyesek és méltánylandók, hogy visszaélésekre soha nem kerül sor (nota bene: ez az Ungár által preferált típusú politikával is gyakran megesik). A Yale egyetem nemrég nyilvános meghurcoltatásnak kitett oktatóit nyilvánvalóan sok tekintetben igazságtalanul éri ellenségesség és bírálat. Ettől azonban a körülöttük kibontakozó dráma egy valódi politikai küzdelem: valóban marginalizált csoportok valódi politikai céljairól szólnak.
Ungárnak teljesen igaza van abban, hogy »a politikai cselekvésben, vagyis a közbeszéd vitáiban mindig sérül valakiknek az érzékenysége«. De nagyon nem mindegy, hogy a sértett és a sértő a politikai-társadalmi elnyomás és privilégiumok rendszerein belül hol helyezkedik el. A belátás, amelyet itt meg kell tennünk az, hogy a hatalom az élet minden területén megjelenik: minden, amit teszünk, gondolunk és érzünk a minket körülvevő társadalmi-politikai rendben ágyazódik.
Sajnos a közbeszéd vitái nem testetlen intellektusok űrben lebegő társaságában zajlanak, hanem olyan hatalmi viszonyok rendszerein belül, amelyek uralják nem csak a gondolkodásunkat, de az érzelmeinket, sőt a testünket, életünk legszemélyesebb aspektusait is: the personal is the political vagy micsoda. E hatalmi rendszereket, ha ezek igazságtalanok, épp ezeken a váratlan színtereken kikezdeni nem a politikától való elzárkózás, hanem a politikai cselekvés legvégletesebb felvállalása.”