Lássuk hát, demokrácia van-e!

„Más léptékű kérdés, hogy egyáltalán lehetséges-e demokrácia, ha egyébként a liberális demokráciákra általában jellemző ismérvek érvényesülnek. Nos, a tényleges demokráciákban kétségkívül erős oligarchizálódás látszik: összekapcsolódik a politikai, a gazdasági, és a sajtóelit (a titkosszolgálati/katonai még nem), és a demokrácia legfeljebb kínálati szinten, az egymással rivalizáló erőcsoportok közötti választásként értelmezhető. Gyakorlatilag nem választható bárki a siker reményében, mert elég pénz és erős kapcsolatok híján biztosan elvérzik. Tehát a demokrácia ismérvéből nem szabad kihagyni -- a választásra való jogosultságon túl -- a reális választhatóság elvét sem, amely viszont már nem jogi vagy állampolgársági kérdés. Magyarán a fenti liberális demokrata feltételrendszer is erősen hiányos -- ami a népi akarat képzését illeti. Valójában, amíg a nyilvánosság feletti uralom, a pénz, és a kapcsolati háló dönt a reális alternatívák között, addig a demokrácia jogi értelmezése is erősen manipulatív.

Úgy tűnik, a választási rendszert teljesen ki kell vonni a piaci körülmények közül, ha azt akarjuk, hogy ténylegesen demokráciáról lehessen beszélni -- ha már így ragaszkodunk ehhez a szóhoz. Ha végignézünk a demokráciaértelmezések spektrumán, ez lenne a legbaloldalibb nézet. A legjobboldalibb pedig, amit még nem említettem, a demokratikus intézményrendszer teljes felmondása, ami még így is felfogható a demokrácia perverz megnyilvánulásaként: hiszen, amíg a nagy többség nem lázad fel és csinál forradalmat, nyaktiló alá küldve urait, addig minden a nép (hallgatólagos) beleegyezésének tekinthető. A diktatúra is demokrácia.

Sőt, van egy még rosszabb hírem: a demokrácia aktuális állapota egyfajta társadalmi képességet tükröz. Nézzünk bele a tükörbe, többé-kevésbé azt fogjuk látni, amik vagyunk.”