Kanadai kormány: a politika vége

„Az új kanadai kormány a korporatív kvótarendszer és a szakértői kormányzás ötletének véletlen találkozása a boncasztalon. Egyedül az nem érthető, hogy mit kell ezen ünnepelni. Miért lelkesednek annyian az »demokráciát megújító, érdekes kísérlet« láttán? Európa egyre több országában alkalmazzák a női kvótát, aminek következtében azokban a kormányokban a miniszterek 30-40 százaléka nő, de a korporatív elvet a fasiszták már kitalálták Olaszországban, a szakértői kormányzás újítása pedig annyira újszerű, hogy négy évente előkerül valahol, csomószor meg is valósítják (Magyarországon legutóbb Bajnai Gordon által), mégis minden alkalommal be lehet dőlni ennek a mesének.

Abban sincs újdonság, ha a politikát felváltja a kommunikáció, de az azért meglepő, hogy a hazai baloldali-liberális közvélemény leborul a nem rezsicsökkentésben utazó, hanem anyakönyvi kivonatokkal zsonglőrködő kanadai habonyárpi előtt. Illetve nem meglepő. Ezért nincs alternatívája a NER-nek, ami a politikát régen felszámolta, és kommunikációval hintette be a helyét. Mivel Magyarországon megszűnt a politika, minden további nélkül megtörténhetne, hogy Orbán gondol egyet, és holnaptól a miniszterei fele nő lesz, akik közül ketten ráadásul menekültek.

És az jelentene bármit is?

Most hogy kvázi mindenki elalélt a körzővel és vonalzóval összeállított, kvótafetisiszta, a vallási, a szexuális és az etnikai hovatartozást szelekciós tényezőként alkalmazó, liberálisnak nevezett kanadai kormánytól, óvatosan megjegyezném, hogy a Magyar Népköztársaság legfőbb népképviseleti szervét pontosan ugyanígy állították össze: 3 rész bányász, 3 rész acélipari munkás, 1 rész pedagógus, 4 rész mezőgazdasági dolgozó, 2 rész nő stb.

Ez nem liberális. A korporatív kvótázás nem cool. A bőrszín és vallás szerinti kiválasztás sem menő.

Because it is 1967. Or 1934.”