Regisztráció | Elfelejtett jelszó | Felhasználó törlése

Orbán, Juncker, Darth Vader
2015. november 6. 09:00 | Írta: Stumpf András

„Mindig Európa-párti politikus voltam. A magyar jobboldalon nagyjából egyedül maradtam ezzel” – mondja Navracsics Tibor a Mandinernek. Az Európai Bizottság kulturális, oktatási, ifjúságpolitikai és sportügyi biztosa, a Fidesz korábbi vezető politikusa szerint Magyarország és Európa multikulturális, de a kvóta nem volt sikeres. Navracsics szerint a migránsügy rámutatott, hogy Európa „útelágazódáshoz” érkezett, ő pedig enyhe szarkazmussal mutat rá a magyar kormány migránsügyi politikájának kétarcúságára. A biztos azt is elárulja, mennyire megrökönyödött, amikor annak idején eltiltották tőle a Nézőpont Intézet elemzéseit, nehogy megpuccsolja velük Orbán Viktort. A magyar miniszterelnök ugyanakkor mára szerinte is egyértelműen fölértékelődött az európai politikában, s kijött a „populista EU-ellenes” címkéjű dobozból, ahová korábban könnyű volt begyömöszölni. Interjúnk.

Sör? Bor? Netán vodka?

Reggel van még... Amúgy inkább bor.

Nem az ön fogyasztási szokásaira vonatkozott a kérdés.

Hanem?

Arra, mit érez, amikor Jean-Claude Juncker közel hajol önhöz.

Arcszesz.

Juncker még azt is megissza?

Az illatnak feltevésem szerint nem a bizottsági elnök fogyasztási, sokkal inkább a borotválkozási szokásaihoz van köze.

Magyar politikusok Junckert simán alkoholistának titulálják háttérbeszélgetéseken, ezzel magyarázva sokszor furcsa viselkedését.

Szerintem egészen más oka van a számunkra gyakran kétségkívül szokatlan viselkedésnek. Jean-Claude Junckernek sokkal nagyobb a médiaelfogadottsága, mint azt mi megszoktuk. A magyar sajtó nem kíméli a politikust, a luxemburgi viszont sokkal jobban bánik egy 18 évig hivatalban lévő nagykoalíciós miniszterelnökkel. Ő ahhoz szokott hozzá. A luxemburgi belpolitika amúgy is sokkal kedélyesebb a miénknél, számunkra szokatlan gesztusokat is megenged. 

Az illatnak feltevésem szerint nem a bizottsági elnök fogyasztási, sokkal inkább a borotválkozási szokásaihoz van köze.

 

Nem a Bizottság súlytalanságának jele, hogy kis országból választottak az élére vezetőt? Nem azt jelzi, hogy az európai nagyhatalmak bábot akarnak maguknak?

Tisztázzuk akkor mi a Bizottság szerepe. Sokan úgy gondolják, hogy Darth Vaderként áll Európa fölött és fénykarddal sújt jobbra-balra. Nos, nem. A kormányfőket és államfőket tömörítő Tanácshoz és a Parlamenthez is igazodnia kell. Éppen a Bizottság az az intézmény, amely a kettő között egyensúlyoz, miközben a Parlament folyamatosan a föderalizmus irányába nyomná a folyamatokat, a Tanács pedig nemzeti érdekeket képviseli. 

Ez gyenge, bürokratikus közvetítőszerep lenne, Juncker mégis politikai kijelentéseket tesz mondjuk migránsügyben, a befogadás pártján. Azt mondja: „Az Európai Unióból hiányzik Európa, és hiányzik belőle az unió”.

A gyenge, a bürokratikus és a közvetítő szerep, amelyeket említett, nem szinonimák. Erős szerep a közvetítőé. Igaz, Magyarországon nem szokás értékelni, ha valaki nem izomból csap oda. Az itthon olyan puha dolog. A Bizottság módszerei bizony puhák. Egyetlen erős eszköze van, a kötelezettségszegési eljárás, azt viszont nagyon szűk körben alkalmazhatja csak. Egy 18 éven keresztül nagykoalíciót vezető miniszterelnök bizottsági elnökké választása éppen ezért nem biztos, hogy a félrepasszolás, a jelentéktelenség jele. Sokkal inkább olyan személyt kerestek, akinek nagy gyakorlata van azoknak a puha módszereknek, eszközöknek az alkalmazásában, amelyek a Bizottság rendelkezésére állnak.

Az ön szerepe mi egy-egy ülésen? Megvédi a magyar álláspontot mondjuk migránsügyben?

Kollégiumi üléseken egyes országok expressis verbis ritkán kerülnek szóba.

Most sem kerültünk szóba?

Nem. A legtöbbször Görögországról van szó külön, amikor pedig a menekültválság szóba kerül, konkrét intézkedéseket tárgyalunk. Ilyenkor az ifjúságért, kultúráért, sportért felelős biztosként ezeket az aspektusokat igyekszem képviselni. Kidolgozni például, hogyan lehet jól megszervezni az oktatást a menekülttáborokban vagy felkészíteni a tagállamok oktatási rendszerét arra a kihívásra, ami a menekültekkel érkezik. A biztosok persze a saját országuk belső viszonyait is elmondják az üléseken. Ez hozzáadott érték. 

Nem adják le tehát a nemzetiségüket a ruhatárban?

Nem. Függetleneknek kell lennünk, de a függetlenség abból áll, hogy utasítást nem fogadhatunk el a minket küldő kormánytól. A nemzetiségünket emiatt nem kell megtagadni. 

Azt ígérte, Andor Lászlóval ellentétben majd tájékoztatja is a magyar kormányt. Így tesz?

Túl jóban vagyok Andor Lászlóval ahhoz, hogy ilyet mondtam volna. Akkor, amikor a magyar kormány tagja voltam, valóban hiányoltam olykor a tájékoztatást, de elődöm biztosan érezte, mikor meddig mehet el.

Szóval: milyen ügyekben szólt haza eddig, hogy „Figyeljetek, ez és ez következik!”?

Ezek az ügyek a politikai informalitás világába tartoznak. Nem is kívánom őket formalizálni.

De ezek szerint volt ilyen eset.

Minden biztosnak van kapcsolata a saját kormányával. A biztos egyben közvetítő elem is országának kormánya és a Bizottság között. Kétirányú közvetítés ez. Igyekszem én is minél több személyi csatlakozási pontot létrehozni a magyar kormány és a Bizottság között. A Bizottság részéről a legnagyobb gond ugyanis a magyar kormánnyal éppen az, hogy mindig csak akkor áll szóba egy bizottsági tisztviselővel, ha már balhé van. Jobb lenne, ha állandó lenne a kapcsolattartás akkor is, amikor éppen nincs konfliktusos helyzet.

Ön egyébként egyetért a magyar állásponttal? Idén nyilatkozta, hogy a multikulturalizmus Európa része... 

Most is ezt mondom. Attól függ persze, hogyan definiáljuk a multikultit, mindenesetre Európa is és Magyarország is multikulturális. Az volt mindig. Én például anyai ágon sváb nagyszülők unokája vagyok, apai ágon horvát, ami miatt egyes liberális lapok le is szerbeztek, mások meg zsidó gyökereket véltek felfedezni nálam. Akár bántásnak, akár dicséretnek szánták: mindenki fejében ott vannak a különböző nemzetiségek. Mindenki családjában megtalálhatók. Ha vallási szempontból közelítünk, akkor sem homogén ország a mienk. Evangélikusok, reformátusok, katolikusok, zsidók... Pécsett és Egerben pedig a muzulmán kultúra nyomait is láthatjuk mindmáig.

Európa is és Magyarország is multikulturális. Az volt mindig. Én például anyai ágon sváb nagyszülők unokája vagyok, apai ágon horvát, ami miatt egyes liberális lapok le is szerbeztek, mások meg zsidó gyökereket véltek felfedezni nálam.

 

Nem lát tehát semmilyen veszélyt a tömeges bevándorlásban?

Az a baj, hogy a vitázó felek szélsőséges álláspontokra helyezkednek. Kizárás-befogadás. Mindenki jöjjön – senki ne jöjjön. Sosem a mértékről van szó ezekben a vitákban, pedig fontos viták lennének ezek. Meg kellene értenünk egymás érveit. Egy luxemburginak például egészen mást jelent a bevándorlás mint nekünk, hiszen ott 45 százalék már így is bevándorló. Kelet-Európában a megszállások, az integrációs sikertelenségek okán viszont veszélyérzetet szül. 

Biztos, hogy csak Kelet-Európában? Néhány éve Angela Merkel mondta, hogy a multikulti megbukott...

Szerintem ne fűzzük fel a történetet Angela Merkel mondataira...

Rendben, csak amit az imént mondott, abból úgy tűnik, hogy sikertörténetként írja le a nyugati integrációt.

Nem ezt mondtam, csak annyit, hogy az ott élők kevésbé tartják riasztónak, hiszen együtt élnek bevándorlókkal. Elio Di Rupo, a korábbi belga miniszterelnök például olasz gazdasági migránsok gyereke. Nálunk viszont veszélyként jelenik meg mindez, mert bár voltak bolgár kertészek nálunk is, sokkal vékonyabb hagyománya van nálunk a bevándorlásnak. Ezekben a vitákban el kellene mondanunk, érthetővé kellene tennünk ezt is. A gond az, hogy amikor Európáról beszélünk, mindenki egy absztraktumról beszél. 

Utópiáról.

Vagy disztópiáról – attól függően, hogy tetszik a kép vagy sem. Pedig Európa nem ilyen. Nem egy eszme. Európa mi vagyunk, a saját történelmünk Európa történelme. A jövője pedig: olyan lesz, amilyenné tesszük.

Milyenné tesszük? Hogy tarthatja magát például akkora blődli, mint a kötelező kvótarendszer ötlete? Miközben józan paraszti ésszel is belátható, hogy a migráns, akárhol helyezzük el, ha nem tetszik neki a hely, elindul és megy odébb.

A javaslatot támogatta a Bizottság, a Parlament és a Tanács többsége is, úgyhogy nem nevezném blődlinek. Megoldási kísérlet, amely nyilván nem számolt ilyen tömeggel. Azzal számoltak például, hogy télen csökken majd a menekülthullám, de most nem így fest a dolog.

Tavaly sem csökkent télen.

Tavaly még a koszovóiak jöttek és egyébként a magyar prognózisok is azok voltak, hogy csökkenni fog a lendület. Eddig mindenesetre százhúsz embert sikerült elhelyezni a relokációs rendszer keretében, úgyhogy értékelni kell a helyzetet, meg kell vizsgálni, hogy sikeres volt-e.

Ön szerint tehát sikeres volt?

Alapvetően nem volt sikeres. Ez mindenesetre nem az EU vezetésének gondja. A tagállami hozzájárulások befizetése is ilyen. Kétmilliárd eurónak kellene összegyűlnie, de eddig kevesebb mint a tizede folyt be az összegnek. A Bizottság nem tudja kikényszeríteni a befizetéseket. Ha a tagállamok önként nem teszik be a pénzt, elapadnak a források. Van olyan magyar politikus, aki arra panaszkodik, hogy uniós politikusok anyázzák Magyarországot, de látni kell, hogy a konfliktus migránsügyben egyáltalán nem európai szinten van. A tagállamok egymás közötti vitája.

A Nézőpontot a Fidesznek találtam ki. Őszintén meg is döbbentem, amikor azt mondták: azért kell létrehozni egy másik intézetet, hogy legyen Orbán Viktornak is, ne csak nekem.

 

Navracsics Tibor EU-biztosként törhetne akár európai népszerűségre, de itthonira is: lehetne a jófej, européer jobbos. Mintha nem döntötte volna el és csak úgy lebegne. Ön is így éli meg?

Én úgy élem meg, hogy dolgozom. Ismernek régről, tudják, hogy nem vagyok az az önépítő fajta.

Azért itthon korábban összerakta a hátországát. „Navracsicskák” hálózata, Nézőpont Intézet...

Azt nem magamnak építettem, mint ahogy soha semmit nem magamnak építettem. A Nézőpontot a Fidesznek találtam ki. Őszintén meg is döbbentem, amikor azt mondták: azért kell létrehozni egy másik intézetet, hogy legyen Orbán Viktornak is, ne csak nekem. Akkor is megrökönyödtem, amikor hirtelen nem kaptam meg a Nézőpont vizsgálatait, mondván, nem nekem valók, mert azokkal biztosan meg akarnám puccsolni a miniszterelnököt.

Tényleg! Lehet, hogy amit most látunk az nem is lebegés, hanem csak csöndben készül!

A puccsra. Hogyne. Toborzom épp a szabadcsapatokat. Nem tudok mit kezdeni ezzel a hozzáállással. Tehát nem magamat szoktam építeni, ezért lehet a lebegés érzete. Meg azért is, mert mindig Európa-párti politikus voltam. A magyar jobboldalon pedig nagyjából egyedül maradtam ezzel. 

Onnan kapja a fizetését.

Fordított az összefüggés. Amikor biztost kellett jelölni, addigra már szinte egyedül maradtam azzal, hogy hiszek az EU-ban, így adta magát, hogy engem jelöljön a kormány.

Ma is hisz az EU-ban?

Igen.

Egy olyan EU-ban, amelyben vita lehet, hogy védje-e a külső határait?

Ez nem volt vitatéma, ám ahhoz, hogy együtt meg tudjuk védeni a közös határokat, európai határőrséget kellene létrehozni. Azt valami alá rendelni kellene. Mondjuk a Bizottság alá. Meg tudnám mondani azt az öt tagállami politikust, aki rögtön tiltakozna, szuverenitási kérdésként fogná fel. 

Orbán az egyik?

Ötöt tudnék mondani. A saját területemen is hihetetlen érzékenységek vannak. Az államok nem szeretik, ha beleszólnak abba sem, mit tanítsanak az iskoláikban. Hogy mit tanítsanak. Mi lenne, ha arról lenne szó, hogy Brüsszelben döntünk arról, kik védjék a határaikat? Görögország sem akarja, hogy az unió védje a határát, úgyhogy katonai megszállás nélkül ez azért nehéz lenne megoldani. 

Csakhogy az unió arra is képtelen, hogy rávegye a tagállamát, amit vállalt: védje meg a közös határokat.

Játszhatjuk ezt is, akkor viszont olyan jogérvényesítő rendszert kell létrehozni európai szinten, amely valóban föderalizálja az uniót.

Ön nem szeretné?

Nem ezt mondom. Csak hogy ma nem ez a helyzet. A tagállamok azt mondják, ennek így nincs értelme, ahogy most van, de a centralizációba nem mennek bele. Az én területem azért jó, mert nem vagyok tagállamok feletti biztos. A 29 oktatási-kulturális miniszter között próbálok egyeztetni.

A közös piac miatt kiszabott kötelezettségszegések mérhetők. Önnél hogyan lehet mérni a teljesítményt?

Magyaros gondolat: „Jól odacsapott nekik, kiszabta a kötelezettségszegésit, ez teljesítmény.” Nem biztos. Én érzem az eredményességet. Egy év alatt elértem például, hogy az az oktatáspolitika, amely a foglalkoztatás alá volt rendelve, mára fontos dimenzióval bővült: a demokratikus szocializáció kérdésével, az állampolgársági ismeretek fontosságával. Magyarországon ez egyébként sokatmondóan félretolt tantárgy. Az olasz kormánnyal megkötött partnerségi megállapodás révén az olaszok mindenesetre bevezetik. Ez szerintem siker.

Magyarként melyik hozzáállás jobb? Milyen ez a puha szerep?

Az én habitusomnak jobban megfelel, de tény, hogy a magyar politikához képest hatalmas a különbség. Jöttem egy centralizált politikai kultúrából, amelyben még koalíciós kormány esetén is a miniszterelnök a kulcsszereplő. Egypárti, kétharmados kormány alatt, ha ő is a pártelnök, akkor pedig minden nála összpontosul. Politika és közigazgatás is. Ebből kerültem olyan környezetbe, ahol 28 biztos hozza a saját döntési kultúráját, plusz van a 29-edik, amely a kereteket alakítja, a kabineteket állítja össze. Ez a legfájóbb az engem megkeresők számára. Hogy nem rendelkezem egyetlen eurócent fölött sem közvetlenül. Nincs miniszteri keret. Egy svéd biztosan belepusztulna a magyar viszonyokba, de egy magyar is rettentő kényelmetlenül érezné magát a svéd döntéshozatali kultúrában. Tudom, szokták a korrupciót meg a nyitottságot emlegetni, de ha megnézzük például a menekültügyet, azt látjuk, hogy a svédeknél éppen kemény atrocitások vannak a migránsok ellen. Megvannak tehát az árnyoldalai annak a kultúrának is.

»Európa ne beszéljen bele, már rég megoldódott volna a helyzet, ha a kérdés nemzeti hatáskörben lenne« – volt ez az álláspont. Aztán közös európai védelmet javasolt a magyar kormány a görög határra. Ez végső soron jó hír, hiszen akármilyen döntés születik is, az egészen biztosan megfelel majd a magyar álláspontnak.

 

Az amerikaiak sokat emlegetik  a korrupciót Magyarországgal kapcsolatban. EU-biztosként hogyan viszonyul ahhoz, amikor az USA megmondja egy tagállamnak, hogyan viselkedjen?

Biztosként nem érint. Miniszterként annak idején találkoztam ezzel, a médiatörvény, az alkotmány kapcsán, főleg Viviane Reding biztossal volt alkalmam vitatkozni. Reding politikai értékelésekkel élt, de ennek a bizottságnak – éppen a negatív tapasztalatok miatt - más a felfogása. Frans Timmermans többször kijelentette, hogy csak tények alapján hajlandó tagállami ügyekkel foglalkozni. Vannak persze politikainak nevezhető kötelezettség-szegési eljárások is, ilyennek tarthatjuk például a Csehország ellen a romák diszkriminációja miatt folyamatban lévőt. Magyarország ellen azonban egyelőre nincs ilyen.

Készülőben sincs?

Egyeztetési folyamat kezdődött a migránsválság kapcsán hozott törvénymódosításokról. Azt még nem tudom, hova fut ki.

Hova futhatna? Miért kellene magyar állampolgárként mondjuk tolmácsot biztosítanunk beözönlő migránsoknak? 

Az európai fejlődésnek az emberi jogok biztosítása az egyik alapeleme. A bírósági eljárásoknál például biztosítani kell tolmácsot. Ezen nem érdemes vitázni. Mindenesetre a migránskérdés rávilágított, hogy eljutottunk egy szintre, amelyről vagy több és jobban szervezett Európával léphetünk tovább, amely viszont újabb szuverenitás-átadást jelent a tagállamok részéről, vagy kevesebb Európával. A magyar álláspont egyébként mindkettőt bemutatta már. „Európa ne beszéljen bele, már rég megoldódott volna a helyzet, ha a kérdés nemzeti hatáskörben lenne” – volt ez az álláspont. Aztán közös európai védelmet javasolt a magyar kormány a görög határra. Ez végső soron jó hír, hiszen akármilyen döntés születik is, az egészen biztosan megfelel majd a magyar álláspontnak.

A kormány megváltoztatta az álláspontját. Ennyi történt, nem? 

Időben eltérő volt a két megszólalás, de koncepcionálisan egyik sem igazította helyre a másikat.

Nem mondták, hogy bocs, tévedtünk, ez igaz.

Így van. Mondhatjuk tehát, hogy párhuzamosan fut a kettő. Most mindenesetre útelágazódáshoz érkeztünk – hogy klasszikust idézzek. Így nem mehet tovább. Dönteni kell. Politikai karakterű válság alakult ki, amelyre politikai válasz kell. Az integráció felé, ha a tagállamok is úgy akarják. Ez ugyanis nem a Bizottság hatásköre.

Ha nincs integráció, akkor szétesés következik?

Akkor sem feltétlenül. Az EU nagyon érdekes, aszimmetrikus föderalizmus már ma is. A jogrendszer föderális, hiszen az európai jognak elsőbbsége van. Ez föderációk jellemzője. Csakhogy vannak különböző sűrűségű tagságok. EU, Schengen, euróövezet. Luxemburg mindháromnak tagja, Magyarország kettőnek, Románia egynek. Ha nem a föderalizáció felé megyünk, hanem a nemzetállami irányba, ezért nem biztos, hogy szétesik az egész. 

Orbán egyébként tényleg fölértékelődött európai szinten vagy ez csak a honi tálalás?

Egyértelműen fölértékelődött. Kijött abból a dobozból, amelybe könnyű volt beletenni korábban. „Csak egy az EU-ellenes populisták közül, nem kell foglalkozni vele.” Ma már látszik, hogy nem ez a helyzet. Olyan vitapartner, akinek olykor igazat is kell adni. Ez meg is történt. A hangsúlyeltolódás, amely a kvótától egyre inkább a külső határőrizet felé tolja el a Bizottság és a tagállamok kommunikációját is, egyértelmű jele ennek.

***

Fotók: Földházi Árpád.

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/93559


Összesen 136 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Sztálint akarta másolni, de nem sikerült a sompolygás, mert Orbán megint résen volt?


Navracsics és Orbán két különböző politikai kultúra. Jó volt a kormány, amikor együtt voltak, kiegészítették egymást.

Válaszok:
Burmann | 2015. november 6. 09:49

Kedves Tibor. A szülőföldről szeretettel küldöm neked ezt az idézetet. Biztos kitalálod miért.

"Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
– Milyenek itt az emberek? – tudakolta.
– Hová való vagy? – kérdezett vissza az öreg bölcs.
– Athéni vagyok.
– És felétek milyen nép lakik? – kérdezett tovább az öreg.
– Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
– Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. – mondta az öreg.

A vándor búsan folytatta útját.

Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.
– Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! – válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
– Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! – mondta az öreg bölcs.

A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.

A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
– Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!

Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:
– Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál."

Válaszok:
marko11 | 2015. november 6. 09:41

"Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál."

Szép és igaz!

Válaszok:
Berecskereki | 2015. november 6. 09:58

Bírom, mikor az uniópártiság helyett Európapártiságot mondanak. Azt meg főleg bírom, hogy az uniópártiság azt jelenti, hogy vagy egyetért valaki a mostani unió mostani vezetőinek politikájával, vagy pedig unióellenes. Más lehetőség nincs a csodás plurális demokráciában.


Elképzelem, milyenek lettek volna a napirend előtti gyurcsányiádák, ha nem Navracsics, hanem mondjuk Szijjártó vagy Rogán (vagy esetleg ...) ült volna benn és válaszol a bolond kirohanásaira? Egy biztos, már az ötödik arról szólt volna, hogy kinek mennyivel nőtt a lakása, gyarapodott a vagyona. És utána a többi is, hasonlókról. Navracsics esetében fel sem merült, hogy bármiféle sunyisággal lenne vádolható, így bátran, de soha nem megalázóan tehette helyre az akkori miniszterelnököt.


Ki korpa közé keveredik...,
/18 évig luxemburgi NAGYKOALICIÓ vezető.../,
remélem legalább tisztelik az eszéért.


Egy kiegészítés még hozzá.

"De egyszerre kell élni szívünkkel is, azzal a másik életütemmel, mely titkosabb, leplezettebb, nehezebben megismerhető, mint a világ áramlásának rendje. Akinek szíve, készséges ütemmel, nyolcvanat ver, ne akarjon maratoni versenyfutók módjára élni. Állandóan hallani kell testünk és jellemünk titkos morzejeleit, e finom és erélyes üzeneteket, melyek megszabják életed igaz mértékét. Kinek érzékeit eltompította a becsvágy, a szenvedély, nem hallja többé e hangokat. Az ilyen ember teste, lelke és a világ üteme ellen él; emberhez nem méltó módon él, tehát embertelenül bűnhődik.”

(Márai Sándor: Füves könyv)


"A sasszé a táncművészet eszköze.." meg a politikáé.


Ez a Nézőpontos történet most kiverte nálam is a biztosítékot.
Fel nem tettem volna,hogy a sajátjaival is így bánik Orbán (vagy a környezete, mert ez nem tisztázódott a beszélgetésben).


Navri nagyon inteligens jól tájékozott és szakmáját is érti.
Az, hogy most valahogy keserüség érződik rajta adodhat abból, hogy olyan közegbe kellett alkalmazkodni ami lelkileg nehézséget okoz számára. Talán ezért akart azzal kompenzálni, hogy a "magyar" értelmezéssel magyarázta ami természetesen nem azonos a neoliberális nyugateuropában honos multikultival amt neki is kell képviselnie, mint Bizottsági Biztos. A portfoliója is ezt kivánja töle.

Azt gondolom, hogy kár volt visszamutogatni az anyapártjára, mivel Orbán és a vezérkar valamint a képviselők részéről mindig csak megbecsülést kapott. Azokat a posztokat amit betőltőtt minig bizalomra épült s ezért tudta munkáját elvégezni. Az Államreform kidolgozása és a munka elkezdése fontos lépés volt amit most Lázár folytat sokkal erőteljesebben ami a habitusából adódik.

Navri lehet, hogy rosszúl értékeli azt, hogy EU-ba küldték Biztosként. Szerintem Orbán kifejezeten az elvégzett óriási munkát akarta meghálálni amit a fidesznek tett ellenzékbe és kormányon is. Mivel elég viharos ídőszak volt a kormányzás s az EU-Magyarország vitái megterhelték főleg Navracsicsot aki szkanderezett Redinggel és Cloossa. Mivel nemrég nősült és gyermeke is születet egy nyugodtabb kényelmesebb életet biztositó posztot szánt neki Orbán s ráadásúl olyat ahol a szakmai tudása is kamatoztatható, nem beszélve a jelen és jővőbeli exisztenciájának stabil alapokra helyezésével.

Navri, mint biztos havi 24000 euro honoráriumot kap és plusz költségtéritést, valamint az őt év után ha lejár a mandátuma többszáz millió ft-ben végkielégítést.

Nem gondolom, hogy ezért meg kéne sértödni és keserünek lenni.


Navri nagyon inteligens jól tájékozott és szakmáját is érti.
Az, hogy most valahogy keserüség érződik rajta adodhat abból, hogy olyan közegbe kellett alkalmazkodni ami lelkileg nehézséget okoz számára. Talán ezért akart azzal kompenzálni, hogy a "magyar" értelmezéssel magyarázta ami természetesen nem azonos a neoliberális nyugateuropában honos multikultival amt neki is kell képviselnie, mint Bizottsági Biztos. A portfoliója is ezt kivánja töle.

Azt gondolom, hogy kár volt visszamutogatni az anyapártjára, mivel Orbán és a vezérkar valamint a képviselők részéről mindig csak megbecsülést kapott. Azokat a posztokat amit betőltőtt minig bizalomra épült s ezért tudta munkáját elvégezni. Az Államreform kidolgozása és a munka elkezdése fontos lépés volt amit most Lázár folytat sokkal erőteljesebben ami a habitusából adódik.

Navri lehet, hogy rosszúl értékeli azt, hogy EU-ba küldték Biztosként. Szerintem Orbán kifejezeten az elvégzett óriási munkát akarta meghálálni amit a fidesznek tett ellenzékbe és kormányon is. Mivel elég viharos ídőszak volt a kormányzás s az EU-Magyarország vitái megterhelték főleg Navracsicsot aki szkanderezett Redinggel és Cloossa. Mivel nemrég nősült és gyermeke is születet egy nyugodtabb kényelmesebb életet biztositó posztot szánt neki Orbán s ráadásúl olyat ahol a szakmai tudása is kamatoztatható, nem beszélve a jelen és jővőbeli exisztenciájának stabil alapokra helyezésével.

Navri, mint biztos havi 24000 euro honoráriumot kap és plusz költségtéritést, valamint az őt év után ha lejár a mandátuma többszáz millió ft-ben végkielégítést.

Nem gondolom, hogy ezért meg kéne sértödni és keserünek lenni.


Az interjú nagyon is kerek.


Az a szomorú, hogy a brüsszeli bürokraták meg vannak elégedve a saját és a társaik munkájával. Így nem lesz előrelépés.


A magyari tagállam védi schengeni határait. A görög nem tudja, talán már nem is akarja, de nem kér közös határvédelmet sem. Ez patt helyzet. Jól mondja, csak katonai agresszióval lehetne idegen EU katonáknak a görög határt védeniük. Szóba jöhetne a NATO, de az csak fegyveres (!) támadás esetén védhetné NATO tagállamát. 5. cikkely aszt hiszem. Esetünkben a tömeg a fegyver "csak", még bicska is ritkán van a tömegeknél.
Szóba jöhetne aztán egy bolgár, szerb, macedón hermetikus határ. 3 országgal kéne megegyezni, kettő nem EU tag, egyik sem schengeni. Görög az. paradox helyzet lenne, hogy 3 nem schengeni országot véd EU határőrség egy schengeni országtól. Nincs is ez napirenden, pedig a térképre nézve adná magát. Aztán ha valamiért mégis sikerülne nyélbe csapni, akkor Görögország is lehet erősebben igényelne közös határőrséget.

Szóval nem két időben eltérő magyar álláspontról van szó, hanem két esetről. Magyarország védi a schengeni határt és V4-ek is bekapcsolódtak. Görög nem védi, nem is tudja, de nem kér közös határvédelmet sem.


A nézőponton kár rugózni. Jobb ha több làbon állunk


Úgy látom, némelyek itt nem értik az oróniáját.

Válaszok:
Antigoné | 2015. november 6. 12:48

Amúgy Juncker konyakos. Navra meg boros.


Arabot fog tanítani, mindenkire szükség lesz.
Meg koordinálja az Everesttel felérő irathegyek
arab stb nyelvű hivatalossá tételét.


A Századvég (is)a Fideszé.
A Nézőpontról nem tudom, mit gondoljak.


Mégsem olvas elég Antigonét, smogger.


A baszk is hivatalos EU-s nyelv, felőlem lehet
minden arab nyelvjárás is az.


"Ma is hisz az EU-ban?

Igen."

Nem Navracsicsot bántva, de az EU eddigi ténykedését figyelembe véve: Melyik EU-képviselőnek nem éri meg mélyen hinni ebben a gittegyletben?


De meg vannak magukkal elégedve.


Egy másik interjúra szeretném a figyelmet felhívni:
http://mno.hu/hetvegimagazin/t..
Ebből, részben az előző hozzászólásra válaszul:
"(...) Elindítottuk az úgynevezett párizsi folyamatot, március 17-én tartottuk az európai oktatási miniszterek részvételével az első találkozót a francia fővárosban. Kifejezetten az a célunk vele, hogy erősítsük a tagállamok között az oktatási együttműködést a demokratikus értékek iskolai elsajátíttatásában. Ez lényegében a szociális és társadalmi készségek megtanítását jelenti.(...)"
"(...) Megindult az úgynevezett legjobb gyakorlatok cseréje. Az északi iskolákban például a tananyag része a különböző vallások szimbólumainak, kulturális hátterének tanítása. Folyik ennek az átvétele. Az olasz kormánnyal pedig megállapodást írtunk alá, hogy kísérleti jelleggel megkezdjék az állampolgári ismeretek oktatását. Az olvasók talán emlékeznek rá, hogy egykor Magyarországon hivatalosan létezett olyan tantárgy, hogy történelem és állampolgársági ismeretek, bár utóbbival aligha foglalkozott bárki is. Valójában a készségek megtanításáról van szó, hogyan vitatkozzunk, hogyan érjünk el kompromisszumokat. Ez hosszú távú befektetés, az első jelek is csak évek múltán lesznek érezhetők.(...)"
Egy romaintegrációra vonatkozó kérdésre: "(...) Nem hurráoptimizmussal álltunk neki a folyamatnak, tudjuk, hogy nem a létező világok legjobbikát fogjuk megteremteni. Ha a társadalom elemei nem akarnak integrálódni, az iskola sem tud segíteni rajta. Ám az oktatáson semmiképpen se múljon!"
Úgy a vége táján: "– Térjünk vissza még saját területére, az oktatásügyre! Nemrégiben azt nyilatkozta, hogy az európai oktatás színvonala visszaesett, ez pedig hátrányba sodorja az egész kontinenst. NT: "A magyar diákok teljesítménye is gyengült a felmérések szerint. Mi romlott el?
– A Pisa-felmérések mindig a pár évvel ezelőtti képet mutatják meg. Mondhatjuk, hogy Magyarországon az oktatási reformra éppen a negatív tendencia megállítása érdekében volt szükség. Európai szinten három tényezővel kell mindenképpen számolni, (és még hosszasan)
--- aki keres, talál, üzenem az előttem szólónak, Tenger-ről van szó, ha véletlenül közben valaki küldött volna hozzászólást.
És a vége: "– Brüsszeli mandátuma végéig, 2019-ig még van idő, de azért tervez előre? Szeretné még itthon kamatoztatni ezt a népszerűséget?
– Esetleg hallgatóim előtt, az egyetemen, bár most még nem gondolkozom ennyire előre, négy év nagyon hosszú idő."



Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés

Felhasználónév:

Jelszó:


Regisztráció | Elfelejtett jelszó