„Jó tudni, hogy holtában is ennyi embert tud megmozgatni, jóval többet, mint bármelyik élő baloldali politikus, ami mégis csak a nagy átlag helyes értékrendjét és ízlését tükrözi. Tudjuk, tudják, hogy hiány van a baloldalon még átlagos politikusokban is, és most elment az is, aki ugyan politikus nem volt, viszont annál jóval több: államfőként ember. Miközben a baloldal az utolsó hősét tisztelheti benne, az egész országnak hiányozni fog, annak is, aki most hevesen tiltakozna az ellen.
Göncz úgy lett '44-'45, '56 és '89 hőse, hogy nem kellett ezekkel a sorsfordulókkal a múltját kiigazítani, mint oly sokaknak, akik miatt a mai jobbos radikalizmus túl sokakkal hitetheti el, hogy '56 végül is nem volt több, mint a kommunisták belügye. Bibó és Göncz mellett egy kézen meg lehet számolni azokat az embereket, akik mindig a lehető legjobb helyen álltak a 20. század nagyobb részében, a lehető legjobb helyen, amit ez az ország az ép erkölcsi érzékű embereknek egyáltalán megengedett. Köztársasági elnökként pedig fölötte azoknak, akik őt odahelyezték.”