Itt egy teszt: mit tudsz az iszlámról?

2015. november 05. 10:29

Az alábbi tesztsor segítségével megtudhatjuk, van-e elég ismeretünk ahhoz, hogy véleményt fogalmazzunk meg az iszlámról.

2015. november 05. 10:29
Sayfo Omar
Mandiner

Vendégszerzőnk, Sayfo Omar írása.

 

Kedves Újságírók, kedves Véleményvezérek, kedves Érdeklődők!

Az alábbi tíz kérdésből álló tesztsor segítségével megtudhatjuk, van-e elég ismeretünk ahhoz, hogy véleményt fogalmazzunk meg az iszlámról.

Az elmúlt időszakban egyre több írás, blogbejegyzés és komment foglalkozik az iszlámmal és annak európai jelenlétével. Többségükből egyértelműen kiolvasható, hogy a szerzőnek határozott, olykor sarkos véleménye van a témáról. A sok kiváló észrevétel és írás mellett azonban sajnos számos olyan vélemény is napvilágot lát, amelyekről egyértelműen lerí: szerzőjének ismeretei erősen hiányosak.

Éppen ezért készítettem egy játékot. A leggyakrabban előforduló tévedéseket figyelembe véve összegyűjtöttem tíz, az iszlám és az európai iszlám témakörében releváns kérdést. Ügyeltem arra, hogy ne legyen köztük olyan, melynek megválaszolása értékítéletnek vagy különféle vallási, politikai értelmezéseknek ad teret. A kérdések csakis olyan egzakt dolgokra vonatkoznak, amelyek ismerete alapkövetelmény ahhoz, hogy az embernek releváns véleménye lehessen a témáról. Olvassátok el, mérjétek fel a tudásotokat!

Kérdések:

1. Mikor használjuk az „iszlám” és mikor a „muszlim” kifejezést?

2. Mi a különbség az iszlám és az iszlamizmus között?

3. Mi a különbség a szalafizmus és a vahhabizmus között?

4. Mi a hidzsáb, mi a burka, mi a nikáb és mi a csador?

5. A muszlimoknak hozzávetőlegesen hány százaléka arab?

6. Az Európai Unióban élő, Európán kívülről érkezett bevándorlóknak nagyjából hány százaléka muszlim?

7. Mi a különbség a vallás és a kultúra között?

8. Mit jelent a Korán kapcsán a „kinyilatkoztatás okai” (asbab al-nuzul) és miért fontos ennek az ismerete?

9. Ki a muszlimok vezetője? (Vigyázat, beugratós!)

10. Mi az a taqijja, kiknél és milyen feltételekkel megengedett?

*

*

Megfejtések:

1. Az „iszlám” főnév, a „muszlim” melléknév.

2. Az „iszlám” a vallásra az „iszlamizmus” politikai mozgalomra, mozgalmakra utal.

3. Noha számos írás szinonimaként használja őket, a két fogalom nem ugyanazt takarja. A szalafizmus egy puritán vallási értelmezés, amely a vallási iskolákat elutasítva a Mohamed korabeli tanokat és gyakorlatokat tekinti egyedüli irányadónak. A vahhabizmus a szalafizmuson alapuló, szaúd-arábiai vallási és politikai rendszer. A viszony olyan, mint a rovar és bogár között. Minden vahhabita szalafita, de nem minden szalafita vahhabita. Felmérések szerint − Szaúd-Arábiát nem számolva − a világ muszlimjainak hozzávetőleg 0,5 százaléka követ szalafita irányzatokat.

4. A hidzsáb a hajat fedő, arcot szabadon hagyó kendő. A niqáb az az arcot takaró ruhadarab. A burka jellemző közép-ázsiai női (nép)viselet, míg a csador tipikus iráni viselet. Való igaz, mindegyik téridegen Bécs vagy Párizs belvárosában, de a sajtóhírekkel ellentétben arrafelé nemigen hordanak csadort, pláne burkát.

5. A muszlimoknak kevesebb mint 20 százaléka arab.

6. Az Európai Unióban az Európán kívül született bevándorlóknak kevesebb mint a fele muszlim. Összességében egymillióval több a nem muszlim (keresztény, hindu, stb.) Európán kívüli bevándorló, mint a muszlim. Ez azért fontos, mert a közvélemény sokszor hajlamos egy kalap alá vanni az iszlám és a bevándorlás okozta társadalmi és biztonsági problémákat. Brit és francia hatósági adatok szerint azonban az Európán kívüli származású bűnelkövetők között nagyjából lakosságon belüli arányuknak megfelelően vannak jelen muszlimok és nem muszlimok.

7. A vallás a kultúra része. Az iszlámnak ezer arca van, amely mindig a lokális kultúrákkal keveredik. Számos, az iszlámnak tulajdonított szokás és jelenség – mint például a nők körülmetélése vagy akár a kendő viselése – az iszlámnál korábbi időkig visszanyúló, kulturális gyökerű szokás, amely az iszlám alatt tovább élt. A kultúra a vallásnál átfogóbb és meghatározóbb. Egy keresztény és egy muszlim iraki például értékeikben, szokásaikban közelebb állnak egymáshoz, mint egy muszlim iraki, nigériai vagy épp éppen egy muszlim bosnyák.

8. A „kinyilatkoztatás okai” azt vizsgálja, hogy a Korán egyes passzusai milyen történelmi kontextusban születtek, milyen korabeli kérdésekre adtak választ. A vallástudók ezt figyelembe véve értelmezik és alkalmazzák azokat jogforrásokként. Az idézeteket kontextusukból kiragadni erősen félrevezető. Jó példa erre a „hitetlenek megölésére” vonatkozó, az Iszlám Állam és az iszlámellenesek által egyaránt szívesen idézett Korán-idézet, amely annak idején a muszlim közösség létét fenyegető háború idején született. Más kontextusban keletkezett idézetek ezzel éppen ellenkezőleg békét és megbékélést hirdetnek.

9. A muszlimok vezetője egykor a kalifa volt. Noha a síita iszlám továbbra is központosított, a 85-90 százalékot kitevő szunnitáknak ma nincs vezetője. Noha számos konszenzusos és önjelölt véleményvezér van, akik sokszor egymással teljesen ellentétes véleményt fogalmaznak meg bizonyos kérdésekben, nincs olyan, akinek véleménye mindenkire kötelező lenne. Az tehát, hogy Khomeini ajatollah, Khaddafi vagy épp valamelyik londoni prédikátor egyszer mondott valamit, az nem jelenti azt, hogy az a többség szempontjából kötelező vagy akár csak megszívlelendő álláspontnak számít.

10. A taqijja elsősorban a síita iszlámban élő fogalom. A lényege, hogy egy muszlim, ha veszélyben van az élete, a nyilvánosság előtt megtagadhatja hitét, és Isten nem kéri rajta azt számon. Való igaz ugyanakkor, hogy vannak radikális szunniták (az ő arányuk százalékokban sem mérhető) akik szintén elfogadják a taqijja intézményét. Ezt azért fontos tisztázni, mert sokakban él a tévhit, hogy a muszlim emberek számára vallásilag megengedett dolog megtéveszteni a nem muszlimokat. Noha kontextusukból kiragadott idézetekkel, hivatkozásokkal az állítást valóban le lehet vezetni, azt egyik meghatározó szunnita jogi iskola sem fogadja el.

*

Értékelés:

10-9 pont: Gratulálok. Jó alapjaid vannak ahhoz, hogy véleményed legyen az iszlámról. De ne bízd el magad. Jó mufti is holtig tanul.

8-7 pont: Nem rossz. Az átlagnál tájékozottabb vagy. Fetvákat azonban még korai lenne kiadnod.

6-4 pont: Óvatosan a kategorikus vélemények megfogalmazásával. Ezen az ismereti szinten akár pro, akár kontra oldalról könnyen megvezethetnek.

4-nél kevesebb pont: Ne csüggedj. Erre a rövid időre már kár is utánajárni. Úgyis szerveződnek a keresztes hadak és ki lesz űzve az összes Mohamed-imádó janicsár.

 

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 298 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
hirvi
2015. november 16. 12:47
Csak magának köszönheti a bajt, aki ezen pörög. Én nyugalomban élek a nemzeti öntudatommal együtt.
hirvi
2015. november 10. 14:00
Elképzelhető, hoyg nem értünk egyet, de én azt gondolom, hogy mindenképp szükség van nemzettudatra ahhoz, hogy ne olvadjunk be a tömegbe, akármilyen is az a tömeg. Erről persze lehet vitatkozni, hogy miért lenne jó vagy rossz az, ha beleolvadnánk, de mondjuk én kifejezetten nem szeretnék beolvadni, nem szeretnék egysíkú europér lenni, nem pedig magyar. Én ezt veszélyhelyzetnek látom, mert amit most mi Európának ismerünk a Európa gazdasági helyzetétől kezdve a szabad hétvégéig minden annak köszönhető, hogy voltak nemzetek nemzeti öntudattal és vallással. Nyilván háborút is köszönhetünk a soknemzetiségnek, de én azt gondolom, hogy a háborút nem a túlerős nemzettudat szokta generálni valójában, hanem inkább a hatalom és pénz utáni vágy. De lehet, hogy tévedek. Azt hiszem a nemzettudattal semmi probléma nincsen, amíg egészséges, tehát nem arról szól, hogy odamegyek az országban élő kisebbséghez: cigányok, svábok, örmények, törökök, görögök, miegymások és rárúgom az ajtót vagy rágyújtom az épületet, mindenféle jelszavakat skandálok az utcán, miegymás. Ez maximum huliganizmus, amit magyarázhatunk nemzettudattal, de marhára nem az. A nemzettudatot én abban látom, hogy az ember akkor is kitart a hazája mellett, ha nehezebb az élete vagy ápolja a hagyományokat: gasztronómiában, szokásokban, akármiben. Ha külföldre megy, büszke a hazájára, és nem szidja, hogy az mekkora ótvar hely, akkor sem, ha tisztában van vele, hogy nem tökéletes. Fontos számára a hazaszeretet, de nem úgy, hogy embereket, családokat bántalmaz vagy vandalizmusban vesz részt. És az is a nemzettudat része, hoyg az emberek összetartanak, ha valós veszélynek vannak kitéve: pl. háború esetén, nem agyon csapom a szomszéd tehenét is, hogy ne csak nekem legyen rossz, hanem összefogok vele, hogy együtt vészeljük túl a nehézséget, mert mi magyarok vagyunk. A külső betörőktől pedig igenis szükséges megvédeni az országot, ha azok nem értéket akarnak letenni, vagy többé akarják tenni az országot, hanem a maguk képére akarják formálni, amire számtalan példa van külföldön. Azok, akik így gondolják, hogy minden bevándorló csak jót tesz Magyarországnak, és nem akar majd párhuzamos társadalmat kialakítani, netán a maga képére formálni az országot, azok a mesében hisznek, és nem tanulnak külföldi országok kárán. Nem azt gondolom, hogy minden bevándorló, akárhonnan jön is, kártékony, vagy eredendően rossz, de ekkora tömegben nagyon nehéz megszűrni és elválasztani a radikálisokat, vagy iszlamizálókat a beilleszkedni akaróktól. Sőt, nem is lehet, igazából. Ezért azt gondolom, hogy igenis óvatosan kell kezelni a bevándorlókat, akkor is, ha ez más országoknak nem tetszik, részben a saját nemzettudatunk miatt is, de ez nem jelent embertelen bánásmódot, csupán a saját érdekeink védelmét. Persze valakinek nem gond, ha muzulmánként kellene élnie, vagy a gyerekeinek, de nekem igenis probléma lenne, egy alapvetően muzulmán többségű állam, és nem szeretnék ilyenben élni. Sok ember azt gondolja, hogy ez nem valós veszély, általában ateisták, akik semmiben sem hisznek, és a kereszténységet is csak egy elbitorló vagy fegyverrel győzött vallásnak tartják. Nos, a kereszténység és az iszlám között alapvető különbség, hoyg a keresztények képesek voltak fejlődni, változni folyamatosan, a keresztény értékek: Istent szeretni és a másik embert szeretni, és semmilyen módon nem bántani, elnyomni mindig is voltak. Akkor voltak problémák, amikor a vallás és a politikai hatalom erősen összefonódott. Mára ez már nem így van, legalábbis Európában nem. Lehet egy politikus keresztény, de ez alapján semmilyen előjoga nincs egy nem keresztény politikushoz vagy bárki máshoz képest. A vallás magánügy lett, és szerinte ez csak jót tett a kereszténységnek, hogy nincs egy világhatalmi pozíció, ami ezzel jár. Az iszlámban viszont nem így van, ott a politika a vallás része és viszont, nem szétválasztható a kettő. Vagyis vallási alapon simán elítélhetnek, börtönbe csukhatnak, megkínozhatnak, vagy meg is ölhetnek. Mert a politika és a vallás összemosódik. Nincs olyan, hogy a muzulmán szépen imádkozik otthon, az utcán meg a mecsetben, és kész. Majd éldegélünk békésen egymás mellet, mint a keresztényekkel. Egy két nézeteltérés biztos lesz, de azt majd megbeszéljük, esetleg tüntetünk. Az ő nemzettudatuk és vallásuk ennél sokkal erősebb. Ők nem akarják, hogy a gyerekeik egy liberális közegben nőjenek fel, ahol gender van meg feslett nők és feslett férfiak. Ahol az ő értékrendjük szerint alantas emberek élnek, mert Európában, az ős szemükkel nézve mindenki alacsonyabb értékű, mint ők. még a keresztények hajlandók az együttműködésre, a kompromisszumra és imával szeretnék megváltoztatni a világot, addig a muzulmánok cselekedet központúbbak. Véletlenül sem gondolom, hogy minden muzulmán terrorista, vagy hisz a világot elöntő Iszlám Államban és hasonlók, de a vallásuk, életmódjuk és a politikájuk annyira szétválaszthatatlan, hogy ez minimum rendszeres konfliktusforrás lenne. Sokan Európában azt gondolják, hoyg a nemzettudat meg a vallás és ilyenek, vagyis, hogy az ember miben hisz, miben nem, az a magánügye, és semmi köze ahhoz senkinek. A muzulmánok nem ezt gondolják. Ők azt akarják, hogy te is tartsd be az ő szabályaikat, mert őket erre kötelezi a hitük. Példa: egy keresztény nő, jó esetben, nem öltözik úgy fel mint egy prosti, mert azt gondolja, hogy az nem helyes. Ennek ellenére, ha valakit lát az utcán, aki viszont így van felöltözve, függetlenül attól, hogy annak a másiknak mi a vallása, nem foglalkozik vele, vagy ha foglalkozik, magában teszi, szélsőséges esetben szól neki. Egy muzulmán egy ilyen helyzetben a leköpdösést, támadást, bántalmazást, inzultálást teljesen helyénvalónak tartaná. (Igen, mindig van kivétel, mint ahogy vannak beilleszkedni kívánók is, de a külföldi muzulmán negyedekben bizony nem ez a tapasztalat.) Tehát visszatérve az eredeti kérdésre, szerintem egyáltalán nem káros az egészséges nemzettudat, sőt fontos és hasznos, némileg megtartja az embert, de a nemzettudat nem azt jelenti, mint a szerbeknél, hogy irtják a horvátokat, magyarokat, erőszakosan elszerbesítenek: ez nem nemzeti öntudat miatt van, az csak egy mondvacsinált indok a visszaéléshez. A másik lenézése nem a nemzeti öntudat része, lehet büszkének lenni a magyarságra lenézés, és vandalizmus, bántalmazás nélkül is.
magnamater
2015. november 06. 10:53
Van egy amerikai közmondás, nem tudom pontosan, de valahogy így hangzik:nem kell tyúknak lenni ahhoz, hogy megállapítsuk, hogy záp e a tojás. Nem kell nekünk az iszlám tanításaiba belemerülni, elég, ha tudjuk, a többnejűséget engedélyezi,megakadályozza vele a boldog családi életet,semmibe veszi az emberiség felét, a nőket, erőszakosan terjeszkedik,gyilkolja a más hiten lévőket,a sária kegyetlen és igazságtalan- szóval, záp ez a tojás, nem kérünk belőle!
thymian
2015. november 06. 10:38
"Mohamed erőszakot tanított és gyakorolt" Mondja egy volt iszlám vallású pakisztáni nő, akinek volt szerencséje a koránt és a muszlim vallást a gyakorlatban megismerni. http://www.krone.at/Welt/Mohammed_hat_Gewalt_gelehrt_und_ausgeuebt-Islamkritikerin_-Story-475193
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!