„1956. november 4-én nemcsak a szabadságharcot fojtották vérbe, a nép reményeit tiporták el, de megsemmisítették a társadalom igazságra való törekvését is. Miután a szabad rádió bevallotta, hogy »hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon«, az emberek szerettek volna igaz szavakat hallani és igaz szavakat szólni. November 4-e mindenkire hazugságot kényszerített. Mert az egész Kádár-rendszer harmincnégy éven át 1956. november 4-re és annak hazugságaira épült. Hiába konszolidálódott a helyzet, hiába nőtt az életszínvonal, hiába lettünk a legvidámabb barakk, november 4-e hazugsága érintetlenül megmaradt. Október 23-a és november 4-e között az emberek többsége bizonytalan volt: hová álljon? A párt által képviselt hatalom vagy a forradalom mellé? Sokan döntöttek az előbbi mellett, mert elhitték, őket csak ez a rendszer tanította, támogatta, karolta fel, ragadta ki a szegénységből és az elmaradottságból. Már ez is hazugság volt, ám emellett szóltak a tapasztalataik. De november 4-e után nem lehettek többé kétségeik. Akik saját népük ellen idegen hatalom fegyveres erejét vetik be, azok hazaárulók. És azok a hazaárulók szívós és gátlástalan hazudozások árán elérték, hogy a társadalom tudomásul vette, övék a hatalom – de az igazság semmiképpen.”