Regisztráció | Elfelejtett jelszó | Felhasználó törlése

A nemzet színésze
2015. november 2. 09:10 | Írta: Stumpf András

„Tudják, az ember fiatalon sok mindent könnyedén átlép. Akkor még meg kell teremtenie önmagát. Viszont így, hogy kifele megyek az életből, már rettenetesen fáj az emberi szenvedés.” Törőcsik Mari, aki egykor örökbe fogadott és felnevelt egy vietnami fiút, átérzi a migrációs válság súlyát; de azt is látja, hogy Európa nem tud mindenkit befogadni. A nemzet színésze, aki Alföldivel és Vidnyánszkyval is jó viszonyt ápol, 80 éves lesz november 23-án. Meg is ünneplik a Nemzetiben. „Én a Nemzetiből megyek a sírba” – mondja, hozzátéve: „A színész addig él, amíg van ember, aki látta színpadon”. Interjúnk.

Nem vagyunk színházi szakújságírók, inkább aktuális kérdésekre használnánk ki ezt a fél órát...

Ide figyeljenek! Nyolcvanéves vagyok. Nem szeretem, ha hülyének néznek. Nehezen nyilatkozom és már nem adom ki magam. Engem állítólag még az interneten sem hurcolnak meg. Ez jó így. Egyik oldal belém rúg, a másik magasba emel... Nem hiányzik.

Eszünk ágában sincs belehúzni valami belpolitikai adok-kapokba, csakhogy van az életében olyan ritka elem, amely nagyon aktuális kérdést vet fel.

Mi?

A vietnami háború után örökbe fogadott egy ottani kisfiút és fel is nevelte. Ha most nem a nyolcvanadik, hanem a negyvenedik születésnapjára készülődnénk, szír kisfiút fogadna örökbe?

Nem. Nem akartam én örökbe fogadni senkit, de a vietnami háború idején láttam egyszer a Stern magazin címlapján egy fiatalembert. Az amerikai katonák lelőtték a két szülőt, hátba lőtték őt is. A hasa alatt picike fiúcska bújt meg. Egy vagy két éves. Annyi esze volt, hogy megvárja, amíg elmennek az amerikaiak, aztán mászott el. A nyugatnémet televízió később megkereste és készített vele egy interjút. A kisgyerek akkor már kilenc-tíz éves lehetett. Mint egy herceg, olyan volt. Rezzenéstelen arccal beszélt, közben kétoldalt patakokban folytak a könnyei. Épp indultam otthonról, mentem játszani a Nemzeti Színházba, amikor Maár Gyula visszahívott a televízió elé és azt mondta, Mari, ezt látnod kell. Visszamentem. Ahogy néztem ott, azt mondtam, ezt a gyereket fogadjuk örökbe. 

Csakhogy végül mégsem ez a gyerek lett a fia. 

Pedig felhívtam a pártközpontot is. Berecz Jánossal beszéltem. „Törőcsik Mari vagyok, mondja, szabad-e nekem külföldit örökbe fogadni?” Azt mondta, bárhonnan. Amikor megtudta, hogy Vietnamból lenne a gyerek, azt javasolta, meg se próbáljam. A vietnamiak nem adnak gyereket. Még Zoja Kozmogyemszkaja anyjának sem adtak. Tudják egyébként, ki volt Zoja Kozmogyemszkaja?

Hirtelen nem ugrik be.

Partizán lány a második világháborúban. Elfogták a németek, agyonkínozták és megölték. Az anyja egy szintén megkínzott lányt talált a vietnami háborúban, aki túlélte. Brezsnyev ajánlólevelével ki is utazott, hogy örökbe fogadja, de nem adták oda neki a vietnamiak. Senkinek nem adtak gyereket. 

Önnek mégis. Hogy csinálta?

A külügyminisztert, Puja Frigyest is felhívtam. Közbenjárt. Megkeresték a fiút, aki viszont ekkorra már tizenhat éves volt. Katonaköteles. Nem lehetett örökbe adni, de tizenhat éves gyereket amúgy sem akartam volna. Letettem a dologról. Egyszer csak a külügyminisztertől kapok egy levelet, hogy velem kivételt akarnak tenni. Utazzak ki Vietnamba és válasszak gyereket. 

Bejött a rendszerváltás és bejött az országba az a rengeteg ázsiai is – sokan tényleg hamis papírokkal. Jöttek aztán a bőrfejűek.” 

Minek köszönhette a kivételezést?

Kiderült, hogy a vietnami külügyminiszter korábban nálunk volt nagykövet és minden előadásomat vagy ötször látta. Én mindenesetre nem akartam örökbe fogadni senkit azon a tévében látott fiún kívül, de Maár Gyulával azt mondtuk, ha már felajánlották, nem ugorhatunk el. Azt viszont megmondtam, hogy nem megyek ki válogatni több ezer gyerekből. Adjanak valakit. Kiválasztották hát a fiamat, Sont. Őt a háború végén egy amerikai börtöncellában találták meg. A kora, a neve sem volt ismert, én csináltattam később csontrendszeri vizsgálatot, akkor derült ki, hogy egyidős a lányommal, Terézzel. Amikor kimentünk érte, az elnöki palotában adták át nekünk. Vittem neki képet Terézről, Teréz is várta már régóta. Amikor Ferihegyen találkoztak és átölelték egymást, sírva fakadtam. 

A tágabb környezet hogyan fogadta az ázsiai gyereket? Érzett idegenellenességet?

Ide figyeljenek, imádták a fiamat a faluban! Velembe vittük, ott laktunk akkor. Addig Son sosem látott havat és amikor a szőlőtőkék között először szánkózott, tapsoltak neki. Tanították, játszottak vele. Nem csak az általános iskolában, a Petőfi Gimnáziumban is imádták. 

Ma a fia mégis Vietnamban él. Hogyhogy?

Bejött a rendszerváltás és bejött az országba az a rengeteg ázsiai is – sokan tényleg hamis papírokkal. Jöttek aztán a bőrfejűek. A fiam akkor jött haza Amerikából – egy évig kint volt angolt tanulni. Sétált egyszer a Váci utcában, mögötte meg a kopaszok. Most már ilyenek nincsenek nagyon, de akkoriban divat volt ez. „Piszok ferde szemű, ázsiai dög, majd ki lesztek ti innen rugdosva.” Rájuk nézett azzal a fekete szemével, megkérdezte, akarnak-e tőle valamit. Semmit nem akartak. 

Nem tudhatták, hogy Törőcsik Mari fia.

Azt sokáig senki sem tudhatta. Még a lányomról sem, hogy a lányom. Az osztálytársak is csak akkor tudták meg, amikor valamilyen iskolai lapra rá kellett írni az apa és az anya foglalkozását. Teréz beírta, hogy filmrendező és színésznő. „Maár Teréz, ki a te anyád?” - tette fel hangosan a kérdést a tanárnő. „Törőcsik Mari.” Röhögni kezdett az egész osztály. „A mienk meg a Gobbi Hilda.” 

A fia végül a kopaszok miatt ment Vietnamba?

Nem csak az volt. Hívott egyszer, hogy mama, itt áll két rendőr, el akarnak vinni, azt mondják, hamis a személyim. Látták, hogy anyja neve Törőcsik Mari, erre azt mondták neki, kitalálhatott volna magának valami kevésbé ismert anyát is, amikor hamisított. Beszélni akartam a rendőrrel, de csak azt hallottam, hogy üvöltenek vele. „Majd elhisszük neked, te piszok, ferde szemű ázsiai barom!” Son tehát ilyeneken ment át. Sosem ajánlottam be sehova, a legjobb pontszámmal vették fel az egyik első magánegyetemre is. Az egyik tanárnő mondjuk nagyon utálta. 

Mert vietnami?

Nem biztos. Mondtam is Sonnak: lehet, hogy a tanárnő engem utál. Básti Julinak is ott kellett hagynia az egyik iskolát, annyira utálta az egyik tanár Básti Lajost. De Son úgy érezte, nem miattam utálja az a nő. Udvarolt aztán egy joghallgató kislánynak, az pedig meghívta ebédre Budakeszire. Mielőtt Son beléphetett volna, az anya és az apa közölték, hogy piszok ferde szemű ázsiai állat nem teheti be a lábát hozzájuk. A kislány zokogott, mondta, hogy ez itt a Törőcsik Mari gyereke, testvére van, akit szeret, most jött haza Amerikából. Akkor sem. A kislány zokogva kísérte ki. Ilyen élményei voltak, meg az egyetemen is bántotta az a nő, úgyhogy azt mondta: „Mama, szeretnék Vietnamban egyetemre járni”. 

Angela Merkelnek azt kellene most mondania, hogy »sajnos tévedtem«.

Mit gondol tehát, fogadjunk be menekülteket?

Ez olyan komplikált kérdés, hogy nem is lehet rá igennel vagy nemmel felelni. Nagyon öreg vagyok már...

Annyira azért nem. Épp csak nyolcvan.

A velem egyidősek közül nőként csak én dolgozom már ezen a pályán. Szóval öreg vagyok és most is, ahogy hallottam, hogy vízbe fulladtak gyerekek... Sírógörcsöket kapok már ilyenkor. Közben meg szembe kell nézni azzal is, hogy százezreket, milliókat nem tudunk befogadni. Ennyi embert Európa egyszerűen képtelen eltartani. Annyira szeretem Tamás Gáspár Miklóst, hogy elmondani nem tudom. Ha nem értek vele egyet, a tévé előtt ülve hangosan vitatkozom vele. Most is így volt, amikor azt mondta, hogy mindenkit be kell fogadni. Hát nem lehet! Ezt már a németek sem tudják megoldani. Angela Merkel azt hitte, jön majd húszezer ember, aztán elhelyezik őket valahogy. Nem gondolta, hogy milliókról van szó. Azt kellene most mondania, hogy „sajnos tévedtem”. Ma ugyanis utcán alszanak emberek, gyerekek. Ez az eredmény! Nem értek én a politikához, de szerintem ezt a problémát ott kellene megoldani, ahol kialakult. Rendet kell teremteni a Közel-Keleten, de erre csak a négy nagyhatalom együtt lenne képes. Az USA, az EU, Oroszország és Kína. Nekik van erejük, de ha egy csinál valamit, a másik ellene megy. Meg kellene egyezni. Persze én hülye vagyok ehhez. De fáj. Iszonyúan fáj. Tudják, az ember fiatalon sok mindent könnyedén átlép. Akkor még meg kell teremtenie önmagát. Így, hogy kifele megyek az életből, így viszont már rettenetesen fáj az emberi szenvedés. És nem játszom meg magam. 

Amikor színpadon játszik, mi hajtja, hogy teljesítsen? Legenda, aki akkor is tapsot kap, ha csak belép egy darabba és meghajol, ahogy a Körhintában teszi, amely most fut a Nemzetiben.

Minden színészben van hiúság. Örülök, ha megtapsolnak, ha sikerem van. A Körhintában viszont nem csak nekem tapsolnak, amikor kilépek a színpadra. Akkor a múltnak tapsolnak. Annak, ami egykor a magyar film volt. Vagy a cseh. Akkoriban, az ötvenes-hatvanas években még azt hitte a világ, hogy olyan lesz a film is, mint a többi művészeti ág. Hogy egyaránt meglesznek a Beatles-ei és a komolyzenészei. Nem így lett. A pénz uralt el mindent. De én éppen akkor léptem be a film világába, amikor a magyar film legjobb korszakát élte. Amikor a Körhintában kilépek a Nemzeti színpadára, annak a múltnak tapsolnak, nem csak nekem. 

Ha az Ibsen-darabban, a Brandban esetleg rosszul játszana, akkor is tapsolnának. Mégiscsak látták Törőcsik Marit. Tényleg, mi hajtja, hogy beleadjon mindent?

Nem tapsolnának. A néző nem bocsátja meg, ha az ember rossz. 

Még önnek sem?

Nem. De remélem, nem vagyok rossz a Brandban. Most mondta egyébként Zsámbéki Gábor is, hogy tudok valamit, amin csodálkozik. Megfogadtam, hogy nem beszélek erről, de mindegy, beszélek... Amióta Maár Gyula elment, egy centivel sem lettem jobb színésznő, de azóta másképp látom a világot. Sokkal bátrabban nézem. Megengedek magamnak olyan dolgokat a színpadon is, amelyeket korábban nem. 

Így különösen nagy fájdalom, hogy a Vasziljev-rendezte Az öreg halász-bemutató végül elmarad?

Féltem attól a darabtól. Vasziljev mondta, hogy nyugaton divat ez most. Az ötletgazdag színházak korában, amikor a néző már képtelen befogadni, amit lát, egy-egy nagy színésznő kiül a színpadra egyedül és felolvas. Időnként kinéz a szövegből és kívülről mondja. Ilyen lett volna Az öreg halász. Csakhogy két filmet is forgattam most, aztán kórházba kerültem. Hörghurut. Az nálam már baj, mert ugye hét éve már klinikai halott voltam, tüdőm alig van. Nem kaphatok tüdőgyulladást. Úgyhogy az orvos megtiltotta Az öreg halászt. 

Helyette gálaműsor lesz a születésnapján, 23-án a Nemzetiben. Annak örül?

Megkérdezte tőlem Vidnyánszky Attila, hogy megünnepelhetik-e a születésnapomat. Hát még szép!

Vidnyánszkyval egyébként jó a viszonya? Három éve zsűritagként Alföldit támogatta...

Vidnyányszkynak mondtam meg elsőként, hogy Alföldire fogok szavazni. Négyszemközt. Alföldi első két évében észre sem vettem, hogy ő az igazgató, az utolsó három éve viszont frenetikus volt. Az utolsó két rendezése... Fantasztikus. Megérdemelt volna még öt évet. Vidnyánszkyt is nagyon szeretem, azért mentem el hozzá játszani korábban Gyulára. A szavazás után viszont úgy jött le az újságokban, hogy mind a kilencen Vidnyánszkyra szavaztunk, Alföldire senki. Muszáj volt megszólalnom, hiszen ez nem volt igaz. Kerényi Imre vert át mindenkit. Nem csak engem. Balog Zoltán minisztert is.

 

Már rettenetesen fáj az emberi szenvedés.

Azért jó a színház Vidnyánszky alatt is?

Szeretem Attilát, de nem olyan régi jó barátom, mint Alföldi Robi, úgyhogy bizonyos dolgokat, úgy érzem, nincs jogom megmondani neki. De ha már kérdi... Én biztosan kevesebbet utaznék. A nemzeti színház európai hagyomány, azért van, hogy ne tudjon mindenen uralkodni a pénz. Az állam ezért fenntart egy prózai színházat, egy operaházat és egy hangversenyzenekart. A Nemzeti szerintem nem azért van, hogy a világba menjünk vele mindig. Nem azt mondom, hogy néha nem lehet vendégszerepelni Párizsban vagy Debrecenben, de én nem erre helyezném a hangsúlyt. Nem rosszból mondom ezt, tényleg szeretem Attilát.

Annyira nem lehet rossz a helyzet, különben nyilván nem lenne már itt.

Én a Nemzeti Színházba léptem be pályám kezdetén. Gellért Endre átadott Major Tamásnak, hogy engem ott kell fölnevelni. Én már a Nemzetiből megyek a sírba. 

Mondta, hogy minden színészben van hiúság. Ön mit szeretne majd? Törőcsik Mari utcát? Törőcsik Mari Színházat? Szobrot itt a Nemzeti kertjében?

Verrasztó Lajos barátomnak van egy palotája a Király utcában, ott meg egy szoba, amiről egyszer azt mondta nekem: Mari, ez lesz az emlékszobája. Mondtam neki, hogy nem lesz. Ő erre, hogy nem tudok beleszólni. De, bele tudok. Végrendelkeztem. Azt, hogy nem lesz semmi. A színész addig él, amíg van ember, aki látta színpadon. 

Ön már egy olyan nemzedék tagja, amelyre ez immár nem igaz. A filmmel megváltozott a helyzet. A Körhintát ma is megnézhetjük, holnap is és száz év múlva is nézhetik. 

Lehet. Nem tudom. Mindenesetre nem engedtem meg az emlékszobát. Azt nem. Pélyen viszont, a szülőfalumban a Dávid hentes lánya megkért, hogy a születésnapomra fényképkiállítást rendezhessenek. Ezt megengedtem. Meg is változtatom a végrendeletemet. Az majd maradhat emlékszoba. Meg is írom oda, mit köszönök a falunak. 

Mit?

Két dolgot. Majd oda lesz írva. A halálom után. 

***

Fotók: Vermes Tibor.

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/93361


Összesen 150 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Zseniális színész, nagyszerű ember és remek interjú. Gratulálok!


A Fábri Zoltán rendezte filmnek méltó párja a Vidnyánszky-Zsuráfszky rendezte, a Nemzetiben most futó Körhinta.


Aki köpködi, leszólja, vagy ad absurdum kommunistázza (ehhez mondjuk már totális demencia szükséges), az jobb, ha tudja - Törőcsik generációjával gyakorlatilag eltűnik Magyarországról a színésztípus, aki hivatásának tekintette a mesterségét, és aki akármennyit is kapott tőle, mindig többet adott bele.

Válaszok:
marko11 | 2015. november 2. 14:31

"Mindenesetre a magyar nemzet döntött a vietnámi bevándorlókról is."

bal lábbal keltél fel?

Miért azok a "magyar nemzet", akik bántották? Miért nem azok, akik szerették, becsülték?


Ez egy marhaság! Már amit írsz róla. Törőcsik Marit, ma is elhalmozzák szerepekkel! A mai nemzedék, pedig példaképének tartja.
Pilinszky egyik legjobb barátja volt.


"Tegyük hozzá a mai nemzedék meg könnyen átlép rajta"

ami nem Törőcsiket minősíti természetesen

Neked amúgy nem teljesen mindegy, mit csinál? Színházban dolgozik, arrafelé te nem nagyon jársz.


én csak annyit kérek, hogy ne tartsd kizárólag az aljanépet a magyar nemzetnek.


Nekem legalábbis bővebben, mert nem tudom, hogy mit vétettem.


És ennek ellenére Majornak a kisujjában több volt a színészmesterségből, mint a mai mezőny tetszőlegesen kiválasztott bármely tagjában.

Major zseniális színész és rendező volt. És kommunista. Sokak gyűlölték, közülük a sokan joggal, mert gyakorlatilag élet-halál ura volt szakmai téren. De a szakmai tudását nem kérdőjelezte meg senki.


"Mindenesetre a magyar nemzet döntött a vietnámi bevándorlókról is."

Nagyon keményen, szigorúan nevelik a gyermekeiket.
Vagyis nevelik az apák. Nem vihetnek haza rossz jegyeket.
Kiveszik az általánosból 4.-5. után és egy erős iskolába, (Pl. Fazekas) íratják, ill felvételeztetik.

A gyerekek, már arra is érzékenyen reagálnak, ha nézik őket, hát még, ha aljasak velük - mint a történetben a rendőrök, akik mégsem a bőrfejűek ugye?


Fóton vannak menekült gyerekek, de főleg 10 év fölöttiek, az már nehéz ügy. De nem lehetetlen. Akár menekültet, akár magyart, a Tegyeszen (területi gyermekvédelmi szolgálat) keresztül lehet örökbefogadni. A rendszer nemrég változott. A családból kikerült gyerekek hivatásos nevelőszülőhöz kerülnek, innen lehet örökbefogadni. Ez azért jó, mert a gyerek nem az otthonban váltakozó műszakban dolgozó dadák mellett nevelkedik, hanem stabil pótszülei vannak, azaz megtanul kötődni. Ez a legfontosabb: a korai kötődés. "Átkötni már könnyebb, mint ha egyáltalán nem alakul ki benne a stabil érzelmi kötődés egy felnőtthöz.

Vidéken rengeteg árva van, ha megtudják, hogy akár negyedvér cigány van a felmenőik között, senkinek se kellenek. Viszik ki őket külföldre. Vietnamban bezzeg minden gyerek érték, itt meg nem. Német, holland, amerikai szülőkhöz kerülnek a gyerekek.

Örökbefogadás feltételei: pszichológiai alkalmassági vizsgálat, egy rövid tanfolyam elvégzése gyerekpszichológiából. Max 45 év korkülönbség lehet Örökbefogadó és örökbefogadott gyerek között. Nevet lehet változtatni. Pl. egyik baráti házaspár egy cigány kisfiút fogadott örökbe, Ronaldo volt a neve, Roni a beceneve. Az új neve Áron lett, a kisfiú semmit sem érzékelt a névváltoztatásból, mert továbbra is Roni.

Házaspárként nagyon gyorsan, a tanfolyam elvégzése után egy évre kaphatsz gyereket. Egyedülállóként is lehetséges, de úgy hosszabb időt kell várni. Viszont vannak olyan sérült (főleg kislányok), akiknél kifejezetten előny, ha nincs a közelében férfi, ha egy agresszív apa miatt sérült. Csodákat lehet kihozni egy három-négyéves gyerekből. Idősebbel már nehezebb, de van egy gyerekpszichológus ismerősöm, aki kilencéves ikreket fogadott örökbe, súlyos abúzus után. Sokat kínlódott velük, kamaszkorban többször megfordult a rendőrségen a fiúk ügyei miatt, ma már boldog nagymama.

Nekem is egyre több ismerősöm van, akik örökbefogadnak (mindegyikük gyerekében van cigány vér, (így gyorsan el lehet jutni az örökbefogadáshoz) Szinte mindegyik sikertörténet, egy kivételével.

Gondold (gondoljátok át). A legnagyobb kihívás nem is a gyerek nevelése, hanem felvértezni a környezet előítéleteivel szemben, ha látszik rajta, hogy cigány. De nagyon sok gyereken fel sem tűnik.

Visszatérve Törőcsik Mari interjúhoz. A legnagyobb magyar színésznő, nagyon szeretem az interjúit is. Nála pontosabban, tömörebben senki sem fogalmaz.

Válaszok:
duzur | 2015. november 3. 11:03

Nyilvánosan vállalni, hogy "sztárgyerek"? Ne már! Ugyanolyan gyerek volt, mint a többi, ez a helyes nevelés. Egyébként felháborító volt a mandi kérdése, hogy miért nem azzal "védekezett" a fiú, hogy ő Törőcsik Mari fia. A színésznő diplomatikusan válaszolt.
Sajnos a kilencvenes évek óta sokat romlott a helyzet, a mai gyűlöletszint sokszorosa a húsz évvel ezelőttinek. Ezért is kerül sok magyar gyerek külföldre. Ez az ország meg is érdemli a sorsát: nem becsüli az életet. Csak ennyit tudok hozzáfűzni.
Még egy megjegyzés: egy munkatársam barátnőjének afrikai férje volt (itt tanult a TF-en), a gyerekek nagyon helyesek, igazi félvérek voltak. Nem volt maradásuk a sok gúnyolódás miatt. Ma mindannyian Kanadában élnek. Diplomás házaspár tehetséges gyerekekkel. Merkel hibázott, ez igaz, de lehet, hogy ebből a hibából lesz Németo-nak két-három Steve Jobs kaliberű cégalapítója. Mégha ennek az ára nagyobb szociális feszültség is, de ki tudja a jövőt.


Igen, ezt én is láttam: szinte csak annyi volt a szerepe, hogy egyszer átment a színpadon. De akkor megállt a levegő. Ez az alázat kevesekben van meg, hogy akármilyen apró szerep, elvállalja, ha úgy érzi, hozzá tud tenni valamit az előadáshoz.


Ennek a színésznőnek nem csak "Chanel" szemüvege van. (Irigykedsz? És még ti, jobberek proliztok minket) De egyéb luxust is megend magának, külön története van ennek.

A Körhinta bemutatójára Cannes-ba csak az elvtársak mentek (nyugati út az ötvenes években!), a főszereplőt itthon felejtették. De nem az elvtársak nyerték meg a fődíjat, hanem Törőcsik Mari. Akkor már ciki volt, behívták Törőcsik Marit a minisztériumba, hogy 24 órán belül lesz útlvele, irány Cannes. Mire Törőcsik Mari a maga módján: de miniszter elvtárs: se ruhám, se cipőm. ez bizony nyomós érv volt, így Cannes-ban az elvtársak vették át a díjat.
Bezzeg a párizsi bemutatóra már ment Törőcsik Mari is, és az akkori francia filmügyi államtitkár (a francia Andy Vajna) egy hatalmas nizzai rózsákból álló csokrot küldetett Törőcsik Mari szállodájába, plusz egy levelet: kedves művésznő, miután megnéztem a filmet sokat törtem a fejem, milyen parfüm illene Önhöz. Erre esett a választásom, és ott volt egy üveg Ma Griffe Carven francia parfüm is, amit még ma sem lehet kapni Pesten, de még Bécsben sem.

Egyébként midenkinek ajánlom még a húsz évvel ezelőtti Vámos Miklós műsorból a Törőcsik Marival készült részt. Élvezetes hallgatni, ma is.


Tudod te mit jelent az a szó, hogy agyonsztárolt? Ja, úgy agyonsztárolták, hogy még meg is hurcolták a kilencvenes években.


"Számomra intellektuálisan is fölfoghatatlanul arrogáns"

számodra? intellektuálisan?


A szír is a világ egyik legrégibb kultúrája. Nem véletlenül vallják magukat az afgán menedékkérők is szírnek.


Viszont részben Major Tamásnak köszönhetjük Törőcsik Marit. Ő fedezte fel benne a tehetséget, hogy nem csak a pélyi parasztlány. Ezt Törőcsik is felvállalja, hogy Major volt a mentora. Nem tudom, mi volt Majornak a fontosabb, de jó szeme volt.


Ugye nem lepődsz meg azért.
Az internet világa tele van roppant tisztességes, nagyon okos, elképesztően bátor, nagyszerű életpályát befutó (névtelen!!!) alakokkal.
Mit nekik egy 80 éves Törőcsik Mari!?

Válaszok:
gwrf | 2015. november 2. 14:53

elég régen olvasom a mandit, hogy ne lepődjek meg semmin


Többször láttam civil emberként és színházban, filmen!
Ember arca van!!!!!!!

Törőcsik Mari az egyik, aki kiérdemli az embertől a legnagyobb tiszteletet.


Bár sokkal több ember tudhatna ilyen tartalmas életet magáénak. Boldogabb lenne a világ. De a tehetség, szorgalom, kitartás és szerencse nem mindig jön össze. Pedig minden életben ott van erre a lehetőség, hogy megtalálja a saját útját. Csak sajnos nem a mai magyar oktatási rendszerben.


"Lehetséges most örökbe fogadni egy háborús árvát? Vagy ami még a kommunista diktatúrában is lehetséges volt azt az orbáni fasiszta diktatúrában nem lehet?"

Te csak ne vedd a szádra Törőcsik Mari nevét!
Méltatlan vagy bárkihez is, az emberiség alja vagy!


Ne akard szembeállítani azokkal, akik szintén óriások voltak!
Méltatlan lenne Törőcsikhez is és az általad felsoroltakhoz is.


Nem a 80 év az érdem, hanem a közben eltöltött évtizedek munkája, eredménye, sikere.


Nem a gyerekek. A fiatalfelnőtt kopaszok, a rendőrök. Ez nem az a kategória, mikor egy ovis beszól, hogy nem leszek a barátod.


Sok tehetségtelen ember hivatkozott arra, hogy üldözték. Pedig csak tehetségtelen volt.

Aczél pedig, valóban, messze liberálisabb, műveltebb, intelligensebb volt, mit a mai "hatalmasok".


OK! Nem szereti Törőcsiket, én meg szeretem.
Zseniális színész, párját ritkító filmszínészi adottságokkal.


1. "provokálni a keményen dolgozó kisembereket."

Hát ez az. Ők szoktak beszólogatni, megjegyzéseket tenni, megbámulni.

2. Kivéve igen, de ezen kívül, Kádár rendőrei is "mindig". Mert 1973-as a fia.
Habár ez sem biztos, mert azt mondja Törőcsik, hogy 20 éves koráig rendben volt minden.


http://orokbe.hu/2015/03/19/hi..


Hát...őszintén szólva, nem gondolom túl műveltnek a mai politikus gárdát.
Jó, Aczél is kivétel volt.
Meg Pokornival is találkoztam egyszer egy Rolling Stones koncerten!


1. Nem nézem le, nem vetem meg, de ... na látod, szerintük, csak ők dolgoznak "keményen", mindenki más, az orvos, mérnők, tanár, ... nem ért semmihez. Úgy látom, hogy pont ők akik, mindenki mást lenéznek.
Ők a Kádár-rendszerben felnőtt, szocializálódott prolik. Nagy öntudattal.
Tegnap nem akartam kimondani ezt a szót, pedig valójában így gondolom. Semmi hatalma, semmi tekintélye, hát így vesz revansot magának a proli.

2. Igen, szeretik, ha a fal mellett somfordálnak észrevétlenek maradnak. Meghúzzák magukat.
A négerek rosszabbul jártak. Pláne, aki magyar lánnyal mutatkozott! Ill. a magyar lány járt rosszul a megjegyzésektől, amiket kapott ezért.
Képzeld, ha ezek a "toleráns" emberek Londonba kerülnének pár napra.

Nem tudom, hogy megnézted-e a linket, abban azt mondja Törőcsik, hogy félholt volt az amerikai börtönben a 6 éves kisfiú, amikor megtalálták.


1. Középkori volt az agysebészetünk? Ezt nem tudtam.

Azt tudtam, hogy az őshonos szürkemarhát nemzetközi összefogással tudták csak megmenteni a tudósok, pl. Konrád Lorenz volt az egyik aláíró. Losonczi Pálnak írták a tiltakozó levelet. Sokan. Nekem meg van a teljes névsor.

Azzal viszont egyetértek, hogy több szakmunkásra van szükség, mert nehéz jó szakembert találni, ha meghibásodik valami.
Tanuljon tovább az rendben van, de a szakmájában is fejlessze tovább magát.

2. A Kádár-rendszer neveltjei voltak a 90-es évek rendőrei. Ütöttek vágtak, megaláztak, akiket csak tudtak.
Az igaz, "Ez a természetes reakció kapott szabad utat a nemzeti érzelmű rendőröknél 1990 után, ezért ez a magyar nemzet őszinte, hiteles reakciója: "
Nem volt zsidózás sem a kádári időkben, ugye?


1. Tudnál adni egy linket róla? Milyen érdekes, pont tegnap utaztam együtt Freund Tamással a metrón.
Olyan magas, hogy beverte a FEJÉT a fogantyúkba. :)

Folyt köv.


Akinek még 80 évesen ennyire helyén van a feje (memóriája), a józansága (nem hazudozik) és a szive, az egy kiváltságos.

Akinek pedig annyira tele volt az élete csodás élményekkel mint neki, azt már az emlékek is elszórakoztatják. Messze nem lehet annyira magányos mint sok más korabeli, aki mellöl kihalnak az idös barátok, a fiatalok nem érnek rá velük foglalkozni és a csekély nyugdijukból se sokra telik...


De jó volt ezt olvasni! Nem elmélkedsz, hanem az életböl merítesz és remekül bizonyítod, hogy nem gyülölködö "a magyar".


Fáj neki pld a sok tengerbe fulladt szerencsétlen, aki jóhiszemüságböl, reménytelenségböl, kockáztatta az életét.


Van egy rossz hírem. Ilyesmi ott is elöfordul, ahol nem volt proletárdiktatúra. Ma már nemigen, mert majd mindenkinek van bunkofonja.

Eleve veszélyes, ha kijön valami uj drága kütyü, ami a fiataloknak fontos, mert annak megszerzésére, van aki mindenre képes.

Irígységet gerjeszteni -még akaratlanul is-, egy veszélyes sport.
Féltékenységre, ugyanez érvényes...


"Alföldi első két évében észre sem vettem, hogy ő az igazgató, az utolsó három éve viszont frenetikus volt. Az utolsó két rendezése... Fantasztikus. Megérdemelt volna még öt évet."
-----------------------------------
Na, ha valaki nem tudná, ezt tartják tipikus szakbarbárságnak.
Mert lehet, hogy Törőcsik szemével az Alföldi frenetikus volt, de ha nem is frenetikus módon, de Hitler is egészen jó képeket festett a politikai ambíciói mellett.
Ő sajnos nem maradt azon a pályán, Alföldi pedig, mivel máshoz sem ért, maradt.
A baj viszont az, hogy beleártotta magát a politikába és belerondított egy másfél évszázados etnikai konfliktusba.
Az pedig a Törőcsik szakbarbárságának bizonyítéka, hogy ő ezt vagy észre sem vette/veszi, vagy inkább jelentőségét alábecsülve, tudomást sem vett róla.

Törőcsik Mari egy olyan filmmel lett egyik pillanatról a másikra világhíres, amelyben nem ő, hanem Barsi Béla és Szirtes Tamás alakított frenetikusat (hogy maradjak a művésznő jelzős változatánál).
Még az egyébként itt-ott csiszolatlan Sós Imre is egy klasszissal nagyobbat játszott nála.
Törőcsik játéka inkább a rendező és az operatőr dicséretes teljesítményének volt a terméke. Sikerét pedig a karakter fiatal és lázadó leányalakjának köszönheti.
Az viszont igaz, hogy az évek során Törőcsik Mari fokozatosan emelkedett szakmailag, annyira, hogy még ebben az interjúban is inkább színészkedik, mint beszélget.

Válaszok:
Forsz | 2015. november 3. 12:25

Ezer bocsánat: Szirtes Ádám természetesen.


Azt mondta, hogy "állítólag". Biztos, hogy az ott lévő meghívott orvosoktól hallotta.
Így én is hallottam, hogy benyúltak az agyba. Koponyatörésnél, ami akkoriban a harcok és a harci eszközök miatt szép számmal volt.


Nincs is bajsza! :)
Nem elmormolta, hanem hadarta.


2. Akkor mi van a nagy internacionáléval?
A vietnami háborúban mi is segítettünk. Küldtünk ezt azt. Ez nem hagyott nyomott a rendőreink lelkében?
A mi rendőreink nemcsak az idegenekben láttak ellenséget, hanem elsősorban a fiatalokban.
Ezek a kövér frusztrált futni nem tudó rendőrök voltak és sokat gumibotoztak.
Nem akarok igazságtalan lenni a mai fiúk sportosak, tanultak, sokoldalúak. Itt gondolok arra, hogy mi mindenhez kell értenie, tudnia egy mai rendőrnek.


Színészlegenda, méltán. Hajlott kora ellenére nagyobb tisztánlátásról tesz tanúságot mint egyes hozzászólók, mert megmarad a valóság és a méltányosság talaján ami a fogadott fiával szembeni megnyilvánulásokat illeti. Mesél az elszenvedett sérelmekről és a feltétlen szereteről is, amit szülőfaluja népétől kapott a fiú. Semmi sem fehér/fekete, sehol a világon.


Ez nem ér, mert ez egy összehangolt akció volt.
Ide nem az utca rendőrét küldték.

"a sztyeppi népek ősi értékrendjét." Hú, micsoda jobbikos duma! :)

Lehet, hogy nem okosabbak, de tanultabbak. Gondolj csak bele, mennyi területen kell ma egy rendőrnek működnie.


Holivúd sokáig csak rózsaszinü filmeket gyártott. A nyers valóságot inkább az európai filmek mutatták meg. De akkoriban, a hideg-háború alatt se volt igazán élhetöbb a világ. Csak nem minden szörnyüség híre jutott el mindenfele, mint az internet korában.


1. Na jó, de figyelmetlen vagy, mert Orbánt kifelejtetted. (Törökország)

2. Egy ajtót viszont be tudnak törni.

Ha nézed a híradókat a rendőri akciókról láthatod, hogy egy csomó dolgot kell tudniuk.


1. Ja? vagy úgy! :)

2. Sőt, sőt!

2. Az orvos jut erről az eszembe, aki nem értett a cukorbeteg hogyishívjákához. Cukormérő? És a beteg meghalt úgy emlékszem.

Azt szólom, hogy HÜLYÉK!

Igen a híradóban mutatják, a papírdolgokat, honnan érkezik egy áru, (országból) kinek adják el, szóval ezt a kész átverés showt.

A nyomozás hanyagsága viszont nagyon nem tetszik.


Végleg? Na azért ezt súlyos lenne. Szegény!

A rendőrök hibája életet oltott ki?



Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés

Felhasználónév:

Jelszó:


Regisztráció | Elfelejtett jelszó