Nem mindenki szeretné az EU-ban a gyermekek szexuális zaklatása elleni törvények szigorítását
Az unió hét tagállama csalódottságát fejezte ki, miután néhány igazságügyi miniszter keresztbe feküdt a javaslatok elfogadásának.
A koordináció hiányában létrejövő káosz a menekültek beáramlását megoldhatatlan problémának tünteti fel, miközben a közvéleményt a menekültek ellen hangolta; annyira, hogy elfelejtjük: a menekültek az áldozatok.
Soros György cikke a Mediumon.
Megdöbbentő kontraszt érzékelhető aközött, ahogy Európa korábban védelmet nyújtott a konfliktusok áldozatainak, és ahogy most bánik menedékkérőkkel, akik határaihoz érkeznek.
Az én történetem: túléltem a náci megszállást, elmenekültem a kommunistává váló Magyarországról 1947-ben, hogy aztán otthonra leljek Angliában. Lehetőségem volt, hogy új életet kezdjek. Olyan tisztelettel és kedvességgel fogadtak, amiért hálás vagyok.
Egy voltam a sok millió európai közül, aki a második világháború után elhagyta hazáját. A humanitárius katasztrófa után, 1951-ben Európa létrehozta a menekültügyi egyezményt. Ez a megállapodás évtizedekre erkölcsi és gyakorlati gerince lett; amelyet hamar próba elé állított 1956-ban a szovjet invázió elől elmenekülő 200 ezer magyar. Aztán 1968-ban a Csehszlovákiából szintén szovjet támadás elől menekülők. A jugoszláv polgárháború alatt majdnem négymillió ember hagyta el az otthonát. Európa minden egyes alkalommal segített.
A szír polgárháború, vagy például az eritreai állami elnyomás elől menekülők ma nem találnak ilyen fogadtatásra.
Az Európai Uniót létrehozásakor a szolidaritás és az együttműködés eszközének szánták. A menedékkérők helyzete megmutatja, hogyan erodálódtak ezek az értékek. A menekültek megsegítésének elmulasztásával a szemünk előtt bukott meg ez a politikai unió, amelyet a nyitott társadalom megtestesülésének hittem.
A közös európai menekült- és migrációs politika hiánya teret adott a tagállamoknak, hogy önzőn és felelőtlenül cselekedjenek. A frontországok, Olaszország és Görögország nem biztosít megfelelő fogadást és menekültügyi eljárást; míg például Magyarország lezárja a határait a szükségben lévők előtt.
A koordináció hiányában létrejövő káosz a menekültek beáramlását megoldhatatlan problémának tünteti fel, miközben a közvéleményt a menekültek ellen hangolta; annyira, hogy elfelejtjük: a menekültek az áldozatok. Az EU-nak el kell fogadni a felelősséget a politikai krízisért, amelyet a közös politika és vízió hiánya okozott.
A huszonnyolc tagállam különálló menekültügyi rendszere ebben a formában nem működik: teljesen következetlen abban a tekintetben, hogy kit illet meg a menedékjog, és kit nem. Európának fair és átfogó tervre van szükség a válság megoldásához. Itt az ideje, hogy az EU visszahozza azt a nagylelkű szellemiséget, amelyet létrehozásakor alapul vettek, és amely tükrözi azokat az európai értékeket, amelyeket fél évszázada rögzítettek.