Álljunk csak meg egy pillanatra a „feminista tudomány” fogalmánál! Legutóbbi feminista témájú cikkem után, amit Antoni Rita kirohanásai ihlettek, többektől megkaptam én is, hogy tájékozatlanul alkotok véleményt és fogalmam sincs a „feminista szakirodalomról”. Mindezt azért, mert nem vagyok hajlandó olyan mesterséges fogalmakat tudomásul venni és használni, mint a „cisznemű” meg a „gender”. Ezek a műszavak ugyanis teljesen normális, természetes jelenségeket (adott esetben, hogy valakinek megegyezik a nemi identitása a biológiai nemével, illetve, hogy vannak – még ha változóban is – férfi és női szerepek a társadalomban) csúfolnak meg és tüntetik fel valami mesterséges dologként.
Köszönöm szépen, én ebből nem kérek, és még a terminológia puszta használatával sem fogok beállni ebbe a progresszív sorba – nevezzenek nyugodtan tudománytalan kontárnak emiatt. Egyébként Szilvay Gergely kollégám nem kíméli magát ebben a tekintetben: a Mandiner-szerkesztőségben ő a két lábon járó gender-könyvtár, de egy rakás szakirodalom elolvasása után sem lett egy fikarcnyival sem eltérőbb a véleménye az enyémtől feminizmus-ügyben. Ő olvasottan és tudományosan gondolja ugyanazt a kérdésről, mint amit én „tudománytalan tahó” módon.
Attól nem lesz semmi tudomány, hogy természetes jelenségeket kiforgatunk és álproblémákat kreálunk egy olyan társadalomban, ahol már réges-rég nem nyomják el a nőket és a jogrendszer egyenlőséget garantál nekik. Ha bárki bántja vagy diszkriminálja a nőket a nemük miatt (vagy általában bárkit, bármilyen más tulajdonsága miatt), akkor nyugodtan bíróságra mehet, hogy érvényesítse az igazát. Csak valamiért egy fokkal kényelmesebb televisítani a sajtót nagy általánosságban azzal, hogy „jajj a macsók!” és „a suttyó jobbos újságírók!”, meg „jajj nekem, nőgyűlölet!”; mint elmenni szépen a bíróságra és bizonyítékokkal alátámasztva elmagyarázni, hogy konkrét esetben engem miért is diszkrimináltak és részmunkaidős beosztott firkász nőként miért nem keresek ugyanannyit, mint a „szemét férfi” főszerkesztő. Talán a végén még neadj'isten kiderülne, hogy nincs is senki diszkriminálva, ugye, kedves PRK? Még jó, hogy a progresszív liberális sajtóban tét nélkül lehet hülyeségeket firkálni és önsajnáltatni: legfeljebb egy-két kommentelő tesz fel kellemetlen kérdéseket, nem a bíró.