Lengyelország választ: jön az „orbánista” fordulat?

A vasárnapi lengyel választás előtti utolsó, október 22-23-án készült IBRIS közvélemény-kutatás szerint a konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) 37 százalékkal győzhet, míg a most kormányzó jobboldali liberális Polgári Platform (PO) csak 22 százalékra számíthat. A rocker Paweł Kukiz listája a felmérés szerint 10, az egyesült baloldal 9, a liberális Nowoczesna közel 8, míg az agrárius Lengyel Néppárt 5,5 százalékot szerezhet. Megközelítheti a parlamenti küszöböt még a botrányhős Janusz Korwin-Mikke pártja is. 

Jarosław Giziński lengyel újságírót, a Wprost szerkesztőjét és a Heti Válasz publicistáját kérdeztük a lengyel fejleményekről.

***

Három nő és egy veterán punk rocker áll a négy vezető párt élén az idei lengyel választási kampányban. Szokatlan, egzotikus felállás egy kelet-közép-európai országban: változóban, színesedőben a lengyel politika?

A női reprezentáció valóban erős (főleg a férfi-politikához szokott magyarok szemében), és valóban tükrözi a nők növekvő jelentőségét a lengyel politikában, de van ebben egy kis taktika is. Jarosław Kaczyński a Jog és Igazságosság (PiS) pártvezéreként nem jelöltette magát miniszterelnökségre (ez egyébként európai különlegesség). Beata Szydło szerinte természetesebb ellenfele lehet Ewa Kopacznak. Volt ebben az a taktikai cél is, hogy egy nő „felmelegítheti” a konzervatív párt imázsát. Ebben a helyzetben a baloldalnak már nem volt más választása, mint Barbara Nowacka jelölése.

Jaroslaw Gizinski

Nézzük a politikusnőket! Akár Kopaczot, akár Szydłot, akár Nowackát nézzük: önálló, autonóm, karakteres politikusi személyiségek, vagy pedig a pártok régi motorosai által mozgatott kirakatemberek?

Kopacz valóban pártvezér és miniszterelnök lett Donald Tusk távozása után. Más dolog, hogy nem túl sikeres ezekben a szerepekben. Szydło és Nowacka pedig egyelőre csak olyan figurák, akik mögé elbújnak az igazi vezetők. Az, hogy képesek-e önállósodni, csak az idő mutathatja meg – feltéve, ha megtartják erős pozíciójukat és nem csak kirakatbábukat csinálnak belőlük.

Hogyan ítélné meg Ewa Kopacz miniszterelnöki tevékenységét, a Polgári Platform jelenlegi állapotát és kilátásait? Mondhatjuk, hogy bukással végződik a PO hosszú kormányzása?

Sajnos hiányzik belőle az igazi vezető karizmája. Nem volt képes sem a pártjában rendet teremteni, elejét véve különböző botlásoknak – nagyobb botrányok már korábban is történtek. Ami pedig a PO folyamatos gyengülését illeti, ez a tipikus kelet-európai hatalmi párt betegségének az eredménye. A választók nem fogják végtelenségig tűrni az elvtelen haszonszerzést, a kisebb-nagyobb botrányokat, a nepotizmust. Még akkor sem, ha viszonylag sikeres volt a gazdasági politika.

A hanyatló Polgári Platformmal szemben már borítékolható a Jog és Igazságosság győzelme? Mit tud Beata Szydło, mit tud a PiS? Megújult a párt, megújultak az üzenetek

Az, hogy a PiS győzni fog, már szinte biztos, bár lehetnek még olyan konfigurációk, amelyekben nem fog tudni kormányt alakítani koalíciós partner hiányában. Sok minden múlik azon, hogyan fognak szerepelni a kisebb pártok és hogy bejutnak-e egyáltalán a Szejmbe. Sok még a kérdőjel. A PiS győzelme esetében Szydło miniszterelnöksége garantált, bár ugyanaz nem mondható az önállóságáról. Nincs kizárva, hogy a valóságban Kaczyński kezében marad a döntés. Vannak, akik azt is feltételezik, hogy Szydło esetleges gyenge kormányzása esetén Kaczyński idővel átvehetne a volánt.

A Lengyelországban rég megbukott baloldalt most egy összefogás élén Barbara Nowacka vezeti a választásra. Hol tart a megújulásban a lengyel baloldal, s van-e olyan üzenetük, politikai lépésük, ami tanulságos lehetne például a hasonló helyzetben vergődő magyar baloldal számára?

A régi baloldal gyenge és reformálhatatlan. A fő probléma, hogy a régi, posztkommunista csoport blokkolja a fiatalabbak karrierjét. A fiatal, csinos nők (Ogórek, Nowacka) mögött ott van mindig Leszek Miller, aki még a megboldogult kommunista párti KB tagja volt. Ez reménytelen társaság. Most azonban megjelent egy új baloldali párt Razem (Együtt) néven. Ezeknek semmi közük a posztkommunizmushoz, inkább a spanyol Podemosra vagy a Szirizára hasonlítanak. Most még gyengék, bár hallatnak magukról. Lehet, hogy a következő választásokig majd ők lesznek „a baloldal”, bár az is lehet, hogy eltűnnek, mint megannyi kis párt az utóbbi negyedszázad alatt.

Kukiz és Korwin-Mikke, a különös kihívók

A rocker Paweł Kukiz az elnökválasztási berobbanása után, amikor is 21 százalékot szerzett, áttörhet a parlamenti választáson is. Ki ő, miért vált népszerűvé, mik az üzenetei és milyen jövőt jósol neki és embereinek a következő években?

Ez megint egy nagy kérdőjel. Én benne csak lázadó figurát látok, konkrét program nélkül. Olyan lengyel Beppe Grillót. Lehet tudni, mit nem akar („rendszerellenesnek” tünteti fel magát); de azt már nem tudni, hogy mit akar, mert mozgalmának hivatalos programja nincsen. Szükség esetén Szydlo koalíciós partnere lehet, de ez csak találgatás.

Bejuthat a parlamentbe a Nowoczesna (Modern) nevű piacpárti-liberális erő is? Róluk mit kell tudni? Egy lengyel Bajnai és társai? Ki támogatja őket?

Furcsa, hogy milyen rövid idő alatt szervezte meg ezt a pártot az elnöke, Ryszard Petru. Ő egy elég jó nevű liberális közgazdász, aki régebben Leszek Balcerowicz, a lengyel reformok atyjának munkatársa volt. Vannak, akik azt állítják, hogy azok az üzleti körök állnak mögöttük és támogatják őket, aki a PO-ban csalódtak. Egyet el kell ismerni: a párt gazdasági programja a leginkább realista és nincs benne sok választási ígérgetés. Ezzel szemben pl. a PiS ígéreteinek teljesítése a lengyel állam évi jövedelmének 80 %-ába kerülne.

És mi várható a veterán Janusz Korwin-Mikke pártjától? Egy színes bohócról, vagy komolyan vehető mainstream-ellenes politikai erőről van szó?

Korwin-Mikke már a rendszerváltás óta e két szerep között mozog. Merev, szinte embertelen libertariánusnak sok esélye nincsen, bár most először a választási küszöb közelében van. Támogatói leginkább a lázadó és frusztrált, munkát nem találó, bár viszonylag jól képzett fiatalok között találhatók. Éppen ezeknek a választóknak köszöntheti Korwin-Mikke az európai parlamenti mandátumát.

Összességében milyen társadalmi hangulatban kerül sor a lengyel választásra?  A sikeresebb évek után növekszik az elégedetlenség? Az emberek már változást akarnak?

A Polgári Platform gyengülésének fő oka az, hogy a gazdasági növekedés nem volt eléggé érezhető a kisember számára, amiből az a tanulság, hogy a makroökonómiai siker még nem minden. Ezen kívül már túl sok volt a botrány, a politikusok eltávolodtak a választóktól. Az emberek a változásra szavaznak, bár nem biztos, hogy a PO-t felváltó PiS valóban képes teljesen új minőséget létrehozni. Ezek a pártok közös, szolidaritásos tőből nőttek ki és sok tekintetben hasonlóak. Még az sem zárható ki, hogy a választások után egyik-másik PO-s képviselő a PiS-be vándorolhat át egy-egy jó poszt reményében (mint ahogy ez fordított irányban is történt).

Gyökeres, magyar típusú változások talán nem várhatók, mert ehhez alkotmányozó többségre lenne szükség, erre azonban nincs kilátás. A konzervatív, nemzeti politika azonban megerősödhet, aminek a következményei például a külpolitikában lehetnek majd érezhetőek, ahol a PiS nagyobb önbizalmat és jobb érdekérvényesítést ígér a választóknak.