A brüsszeli migrációs és integrációs politika csődje nap mint nap életeket veszélyeztet
Magyarországon ilyen nem fordulhat elő.
Soha nem éltek ilyen sokan ennyire jól a történelem során, mint manapság; pesszimizmus helyett ezért az optimizmust ajánlja mindenkinek, még a konzervatívoknak is Tim Montgomerie angol publicista, aki a Danube Institute vendége volt Budapesten. A Magyarországgal szimpatizáló Montgomerie szellemes „tízparancsolatot” is megfogalmazott a konzervatívok számára: szerinte soha nincs végső győzelem a politikában, de nem is a politika a legfontosabb az életben.
Mit jelent a konzervativizmus a 21. században? Erről a témáról nyit előadássorozatot a Budapesten működő Danube Institute. Az első előadást Tim Montgomerie brit publicista, a Conservative Home nevű portál alapítója és a The London Times szerzője tartotta. Montgomerie „The Good Right: The moral power of conservatism” (A jó jobboldal: a konzervativizmus morális ereje) című könyve a következő hónapokban jelenik meg.
Tim Montgomerie előadásában szellemes „tízparancsolatot”, pontosabban jótanácsot fogalmazott meg a konzervatívok számára, amelyekben néha szembe is ment a nemzetközi konzervatív jobboldal alapvetéseivel, mondhatni, közhelyeivel is. Már az elején hozzátette: „Ha hat-hét javaslattal egyetértünk, az máris jó kezdet”. Montgomerie arról is beszélt: hosszú évek óta figyeli Magyarországot, méltatta a rendszerváltás során betöltött szerepünket is, és elmondta: több témában is egyetért a mostani Orbán-kormány intézkedéseivel.
„Most a legjobb élni!”
Ne a múltról merengjünk pesszimistán, nézzünk optimistán a jövőbe! Nagyjából ez Tim Montgomerie első „parancsolata". Megérti, hogy például Magyarországon a közelmúlt történelme nagyon sok drámai fejleménnyel járt, és persze most is rengeteg gond van a világban, mint az iszlám terrorizmus, a migrációs hullám vagy a nyugati világban a család intézmények a szétesése; de szerinte ennél nagyobb gondokat is megoldott már a emberiség. Ugyan nevetve azt mondta, szívesen maradna a nyolcvanas évek thatcheri korszakában vagy Anglia futballvilágbajnoki címének megszerzésekor 1966-ben, de Tim Montgomerie szerint ha végigtekintünk a történelmen, megállapíthatjuk, hogy egyszerűen most a legjobb élni. „A fáraók és a királyok nem éltek olyan jól, mint most mi.” Elég csak az egészségügyi ellátásra vagy a boltok kínálatára gondolni, meg arra, hogy manapság naponta sok tízezer ember emelkedik ki a legmélyebb szegénységből, szerte a harmadik világban. „A tömegek mindig panaszkodnak, de mindig is a »megcsináljuk«emberek formálták a világot, gondoljunk csak Churchillre vagy Reaganre.”
A Mandiner kérdésére, hogy nem paradoxon-e a konzervatív optimizmus, Montgomerie azt válaszolta: nem az, mert szerinte az olyan konzervatív alapértékek, mint a család intézménye, a jog uralma, a nemzetállamok modellje, ma is léteznek, és ha jól működnek, ezek a siker alapjai.
Lapunk azon kérdésére, hogy a jelenlegi európai folyamatok nem adhatnak-e okot a valódi pesszimizmusra, Tim Montgomerie úgy válaszolt: mindig voltak nehézségek, és most összeadódnak a közel-keleti válságok és az európai uniós intézményi kudarcok. De mindaz a fejlettség, vagyon és más lehetőségek, amik a kezünkben vannak, segíthetnek legyőzni ezeket a problémákat.
„Legyünk csak kritikusak a kapitalizmus hibáival!”
Montgomerie mostanában a kapitalizmus jövőjét kutatja, és azt látja, az emberek mindenfelé azt gondolják a világban, hogy a kapitalizmusban a gazdagok csak gazdagabbak, a szegények csak szegényebbek lehetnek. „Borzalmas a kapitalizmus megítélése.” Pedig a valóságban a szegénység aránya vagy az éhezés nem növekszik, épp ellenkezőleg, csökken a világban. Ugyan a reklámipar virágzik, de mintha épp a kapitalizmusnak nem lenne reklámja. Tim Montgomerie ugyanakkor úgy gondolja: a szabad vállalkozás barátai legyenek türelmetlenebbek a kapitalizmus hibáival szemben, mint annak ellenségei. „Ne seperjük a problémákat a szőnyeg alá” – mondta, utalva a 2008-as válságra és például a jelenlegi Volkswagen-botrányra.
A publicista felidézte, hogy Orbán Viktor 2014-es tusványosi beszédét hallgatva teljesen egyetértett vele, amikor a nyugati kapitalista rendszer hibáit sorolta. „De nem a nagyobb állam a megoldás, a szabad versenyt szabadabbá, nem pedig korlátozottabbá kell tenni” – tette hozzá Montgomerie. Szerinte szabadabb versenyre, kevesebb monopóliumra, az állam és a gazdasági szféra erősebb szétválasztására van szükség, és súlyosabban kell büntetni a fehérgalléros bűnözőket is.
„Szeressük a felebarátainkat!”
„Az állam nem szeretheti jobban a felebarátodat, mint te magad!” – szólt Tim Montgomerie következő „parancsolata”. Feltette a kérdést: „Kire gondolunk, amikor Isten jut az eszünkbe? Egy Mikulásra, aki feltétel nélkül ajándékot hoz mindenkinek? Vagy egy szerető apára, aki meg meri ítélni gyermekeit, hogy azok egyszer felnőtté válhassanak?” Montgomerie szerint az állam kapcsán is hasonló kérdéseket kell feltenni. Ha az államot Mikulásnak nézzük, akkor olyan jóléti államot építünk, amely nem kér semmit az emberektől.
Montgomerie inkább egy szigorú, szerető apának képzeli el az államot, ami elvárásokat is képes támasztani. „A veszély az, ha mamaállamot, és nem apaállamot építünk.” A brit publicista arról is beszélt, van egy jelenség, a „fösvény együttérzés”, amikor is nem mi segítünk a felebarátunknak vagy gyerekünknek, hanem másnak fizetünk, hogy segítsen helyettünk. Ez lesz aztán a szocialista modell: segélyezéssel és nagyobb állammal igyekezni leküzdeni a gondokat.
„Ne vessük meg az államot!”
Montgomerie szerint ilyenkor lehetne elővenni a libertárius modellt, a lehető legkisebb vagy nem is létező állam ideája mellett kiállni. Emlékszik a nyolcvanas évek angolszász világára, amikor minden a szabadságról szólt, mindent, ami állami volt, igyekeztek lebontani – ez persze érthető volt, hiszen a világkommunizmus és a szakszervezetek bukása közelgett. Szerinte azonban a konzervatívok nem mind libertáriusok, a többségük szerint igenis kell egy biztonsági háló a társadalomban, igenis vannak állami feladatok. Arra persze oda kell figyelni, hogy a segítség csak a valóban rászorulóknak járjon, ne pedig a saját lábán is megállni képes középosztálynak.
Feltette a költői kérdést: „Mi volt az eddigi legsikeresebb libertárius kormányzat?” Válasz persze nem volt, hiszen nem volt soha, sehol ilyen kormány; és ha a választóknak egy szocialista és egy libertárius erő között kell dönteniük, Montgomerie szerint a többség bizonyára a szocialistákat választaná. A konzervatívoknak a kis kormányzat modelljét kell támogatniuk.
„De ne is szokjuk meg az államot!”
Persze az is előfordulhat, hogy a kormányra kerülő konzervatívok megszokhatják és megszerethetik a nagy államot, hiszen így ki tudják elégíteni a különböző érdekcsoportokat, elkezdhetik költeni a pénzt. Ezért a libertáriusokra is szükség van a konzervatív táborban, hogy fenntartsák az egészséges gyanakvást az állammal szemben. Montgomerie szerint igaz az, hogy az állam ritkán csinál valamit jobban a magánszféránál; és van valami totalitárius jellege annak a társadalomnak, ahol egyre többen kapnak egyre többet az államtól.
„Biztonságot, ne csak szabadságot!”
A konzervatívok szeretik az ambíciót, felnéznek a feltörekvő emberekre, de a legtöbben nem járnak be nagy utat életük során, nem akar mindenki a leggazdagabbak, leghatalmasabbak közé felemelkedni – véli Tim Montgomerie, aki szerint az emberek többsége biztonságot is akar, nem csak szabadságot. „A konzervatívok jelképe a létra, a szocialistáké a hivatalban álló sor. Adjunk létrát az embereknek, de legyen azért alatta biztonsági háló” – vázolta a szerinte helyes konzervatív társadalomképet Montgomerie.
„Ha valamit el akarsz intézni, kérd meg a nemzetállamot!”
A brit publicista szerint ami ma a világban, különösen Európában történik, világosan megmutatja, hogy a nemzetállamok azok, amelyek dönteni képesek, miközen a nemzetek fölötti szervezetek, mint az ENSZ és az EU cselekvésére mindig csak várni kell. „A jó globális rendet a hatékony nemzetállamok alkotják” – állítja Montgomerie, aki szerint az EU példája is azt mutatja, ha a hatalom távol van az emberektől, az intézmények romlani kezdenek.
„Nem a politika a legfontosabb az életben!”
Ezután életvezetési tanácsokra váltott Montgomerie: „Élhetünk a CV-nk kitöltéséért vagy azokért a dolgokért, amikről majd a temetésünkön mesélhetnek a szeretteink”. A konzervatívoknak szerinte tudniuk kell, mi a fontos az életben. „És az nem a politika.”
„Soha nincs végső győzelem!”
Tim Montgomerie-nek azért voltak még tanácsai a politikumnak: szerinte soha nem jön el senkinek a végső győzelem. '89-ben sokan hitték azt Magyarországon, hogy végleg vége a régi rendszernek; vagy épp Nagy-Britanniában azt, hogy vége az antikapitalista gondolkodásnak. Aztán most az antikapitalista, marxista Jeremy Corbyn a Munkáspárt elnöke. „Ne higgyünk a végső győzelemben, a jól megkonstruált utópiákban, a hatalom koncentrációjában!”
„Ne ülj a babérjaidon!”
Montgomerie „tízparancsolatát” úgy zárta: senki nem ülhet addigi teljesítményének babérjain, különösen a politikusok. A választóknak mindig lesznek kérdései és elvárásai. Emlékeztetett Churchillre, a brit történelem egyik legnagyobb alakjára, aki győzelemre vezette Nagy-Britanniát a 2. világháborúban – és a háború után rögtön vereséget szenvedett a választásokon. „Bármit tesz most Cameron, Merkel, Orbán, a következő választás az elkövetkező időkről szól majd. Mindig lesznek új problémák és azokra kell a legjobb válaszokat adni.”
A hatalomról elmélkedve azt mondta: nagyjából tíz év mindenkinek elég a hatalom csúcsán: bármilyen alkalmas egy politikus, ennyi idő kikezdi a frissességet, a lendületet, óhatatlanul jönnek a botrányok és szaporodnak az ellenségek. És nem elég a választási kampányolás meg a politikusi karizma: infrastruktúrára és valódi, élő politikai mozgalomra van szükség a politikai teljesítményhez.
„A szabadjára engedett migráció káoszt szül”
A brit publicista a Mandiner kérdésére elmondta: szerinte az EU-nak meg kell reformálnia önmagát, hiszen az euró és migrációs válság kezelése eddig kudarcos volt. Az euró szerinte túl tudja élni a válságot, csak kérdés, milyen formában. Szerinte az európai országoknak saját monetáris politikára van szükségük, hiszen mindannyiuknak eltérőek a lehetőségei és az igényei. „Ezért volt bölcs döntés Nagy-Britannia és Magyarország részéről, hogy nem tagjai az eurózónának.”
Montgomerie Nagy-Britannia helyzetéről azt mondta: nagy vita lesz még az EU-tagságról a szigetországban. Ő azt szeretné, ha a britek távoznának az EU-ból, mert egy független nemzetállamként jobban tudna működni; de szerinte a szavazók többsége a maradás mellett fog dönteni, mert az emberek nagy része a status quót kedveli.
Tim Montgomerie egyébként szimpatizál Magyarországgal a határzár ügyében, ahogy Ausztrália is egy követendő példa szerinte. „Minden ország maga döntsön arról, kit enged be a saját területére. Őszintének kell lenni a saját népünkkel és a migránsokkal szemben is. A teljesen szabadjára engedett migráció káoszt szül.”