Tudjuk, hogy Európa politikusai ma mindenhol a nyilvánosság jakobinusaitól, a nyilvánosságban tevékenykedő bolsevikoktól és náciktól rettegnek. S már az felérne egy felszabadulással, ha végre ki mernék mondani, hogy ez a három borzalom egy tőről fakad! Szeretné egyszer látni a kancellár asszony, milyen is lehetett egy „veszett” jakobinus, a bécsi zsidó zseni, Egon Friedell szép szavával mondva, a pincepatkány Marat ábrázata? Szeretné tudni, milyen is volt valójában egy kérlelhetetlen bolsevik, mondjuk Berija képe? Vagy miképpen is nézett a világba egy igazi náci? Nos, ha mindezt látni szeretné, nézzen egyszer bele komolyan és elmélyülten Guy Verhofstadt arcába…
Igen, kancellár asszony! Ma Európában a legsötétebb jakobinus–bolsevik–náci diktatúra dühöng a média és a »liberális« politika területén, és ettől mindenki retteg. Retteg, hogy a »nyilvánosságnak« becézett vesztőhely Golgotájára hurcolják majd fel, és a »sajtószabadságnak« hazudott véleményterror keresztjére fogják felszögezni.
Persze leginkább akkor, ha ki meri mondani valamelyik tabunak kikiáltott ügyben az igazságot.
Pontosan ilyen tabunak kikiáltott ügy a migráció, a bevándorlás, a népvándorlás ügye. A más kultúrájúak befogadásának ügye. Az integráció ügye.
Ezekről mondta ki az igazságot az Ön honfitársa, az amúgy szociáldemokrata, vagyis »kiváló pedigréjű« Thilo Sarrazin.