„Lássuk csak: Nyilván azon akadtak ki a fiúk meg a kislányok, hogy kurvaanyáztam a Finnországban éhségsztrájkoló, maguknak pénzt követelő migránsok miatt. És meg merészeltem fogalmazni, hogy ha nem felel meg nekik az a koszt, amit a finn gyerekek és öregek esznek, akkor takarodjanak haza.
Vegyük először a kurvaanyázást.
Csúnya dolog kurvaanyázni. Tényleg. Bár lássuk be, olykor helye van. Mert kifejezi a mérhetetlen indulatot, meg aztán, olyan plebejus. A káromkodás nem (vagy csak ritkán) úri műfaj. Viszont nagy hagyománya van mifelénk. Lássunk párat a közelmúltból: