Orbán Balázs: A migráció hazánk és Európa legfontosabb sorskérdése lesz

A Századvég elég nagy szervezet, miért van szükség egy önálló egységként működő Migrációkutató Intézet felállítására?

Nyilvánvalóan nem abban különleges a Századvég és a Mathias Corvinus Collegium vezetőinek alapítói döntése, hogy felismerték: jelenleg a legaktuálisabb – számomra még soha nem tapasztalt módon, szó szerint mindenkit megmozgató – téma a migráció. Hanem azért, mert – ahogy én látom – egyetértés született köztük abban, hogy a migráció hosszú időn át Európa és benne Magyarország legfontosabb sorskérdése lesz. Nem olyan téma ez, mint például a devizahitelezés, amely „csupán” egy rövid korszak meghatározó közéleti ügye, hanem olyan jelenség, amely a történelmi tapasztalataink alapján meghatározza a jelenünket és kihat mindannyiunk jövőjére. Az elkülönült szervezet tehát az alapító think tank és elit oktatási-nevelési intézmény közös, megkülönböztetett figyelmét igyekszik kifejezni.

A Migrációkutató Intézet most kezdi meg saját kutatói bázisának kiépítését – közölték a minap. Milyen területekről érkeznek majd a kutatók és nagyjából mekkora stábot akarnak majd felállítani?

A migráció jelenségéről rengeteg nézőpontból lehet beszélni. Ezek a nézőpontok ráadásul sokszor már előre determinálják a beszélő alapállását: gondoljunk bele, hogy mennyivel másképp közelíti meg a mostani migrációs hullámot egy biztonságpolitikai szakértő, mint mondjuk egy szociológus. Mi arra törekszünk, hogy minél több nézőponthoz találjunk olyan szakértőt, aki egyszerre képes a tudományterület szabályai szerint kutatni a témában, valamint közérthetővé tenni a megállapításait. Reményeim szerint nemsokára elkezdenek látszani a hangsúlyos területek és a kutatók. Összességében bizonyosan nem leszünk többen tíz főnél, hiszen nem gépgyárat építünk.

A migráció egy emberi civilizációval egyidős jelenség, hol húznák meg térben és időben a kutatások határait?

Tudatosan nem szeretném előre meghúzni ezt a határt, mert nem sok értelme lenne. Minden összefügg mindennel. Annyit mondhatok, hogy elsősorban az aktuális folyamatokra fogunk koncentrálni, illetve Magyarországra és az európai kontinensre. De már így is tarthatatlan az általam most felállított lehatárolás, hiszen migrációtörténet nélkül a folyamatszerűség nem érthető meg. S ugyanígy: a minket érintő hullám okairól nem mondható megalapozott vélemény a kibocsátó országok alapos feltérképezése nélkül.

Első körben a jelenleg akut európai problémát jelentő Közel-Kelet és Európa közötti migrációra koncentrálnak?

Nem is tehetnénk máshogy: az igény rettenetesen nagy a most zajló folyamatok megértésére. Ha előbányászom saját közéleti memóriámat, azt kell megállapítanom, hogy a jelenlegi események megértésének vágya általam még soha soha nem tapasztalt intenzitással tört fel a mélyből. Ez természetszerűen ki is jelöli az első időszak profilját.

Orbán Balázs

„Ez az intézet, hogy úgy mondjam, »bevándorlásrealista« megközelítést szeretne alkalmazni” – nyilatkozta nemrég. Mit jelent a „bevándorlásrealizmus”?

Nem vagyok teljesen kibékülve ezzel az általam spontánul alkotott szóösszetétellel, de van mentségem rá. Nem tartom ugyanis elfogadhatónak azokat a politikailag motivált kijelentéseket, amelyek vagy csak feketének, vagy csak fehérnek akarják láttatni a migráció jelenségét. Szerintem a mostani hullámmal kapcsolatban sok ilyen elfogadhatatlanul leegyszerűsítő véleményt hallunk, ráadásul ezek az egyének jellemzően a bevándorlókkal szembeni együttérzést is kizárólag maguknak „engedik meg”. A realitás, a normalitás nevében tehát nincs szükség szélsőségesen bevándorlásbarát és bevándorlásellenes véleményekre. Minden be- és kivándorlási jelenséget külön-külön kell értékelnünk, és van olyan, amelynek egy nemzet vagy egy kontinens szempontjából pozitív összképe van, illetve van olyan, amilyennek negatív. Akkor pedig, ha erről valakinek cizellált, jól átgondolt, de határozott véleménye van, az a bevándorlásrealizmus.

Az elkészült kutatásokat mire használják majd fel? A kormányzati munka előkészítésére? A nagyközönség is betekintést nyerhet majd az eredményekbe?

Mivel elsősorban nem stratégiai tanácsadással kívánunk foglalkozni, a mi célközönségünk és bírálónk egyértelműen a nyilvánosság lesz.

És végül egy személyes kérdés: személyesen mit gondol a jelenlegi migrációs hullámról, annak lehetséges kifutásáról és a Magyarország előtt álló dilemmákról. Mi lehet magyar, illetve európai szempontból a jelenlegi ismeretek, jelenlegi állás szerint a legjobb megoldás a válságra?

Rengeteg olyan nemzetközi hírű tudós van, aki a néhány évtizede Európában zajló eseményekkel összefüggésben a civilizációk közötti konfliktus aspektusára hatására hívja fel a figyelmet. Én úgy gondolom, hogy történelmi távlatból nézve ezeknek a tudósoknak sajnos igazuk van, ennek így nagyon nem lesz jó vége. Fiatal jogászként mégis inkább csak arra venném a bátorságot, hogy alacsonyabb absztrakciós szinten fogalmazzak meg véleményt: Úgy látom, hogy most olyan jogi válsághelyzettel állunk szemben, amelyet a következetlenségünknek köszönhetünk.

A második világháborút követően a nemzetközi jog, majd később az EU és a benne lévő tagállami szabályok is egy olyan jogi rezsimet adtak ki végeredményben, amelyik nem képes egyértelműen meghatározni, hogy ki az, aki nemzetközi védelemre szorul, és ki az, aki csak jobb életet akar élni, és a célországban való tartózkodásának legalizálása érdekében kér menedékjogot. 

Ezt a józan ésszel jól megfogható megkülönböztetést a jelenlegi jogi rendszer nem képes érvényesíteni. És miért is lenne képes? Olyan szabályaink vannak, amelyek az ellenkező irányba hatnak. Eklatáns példa, hogy a kérelmezőnek először el kell érnie azt a területet, ahol véglegesen maradni szeretne. Nem nyújthat be kérelmet addig, míg fizikailag oda nem ér. A saját szabályainkkal arra kényszerítjük tehát őket, hogy elinduljanak. Miért csodálkozunk akkor, ha nem csak a menekülők, hanem a bevándorlók is ezt az utat választják. Ráadásul a bevándorlást alapvetően támogató országnak nagyon nagy eséllyel adtak valakinek státuszt, míg mások nem. A ’90-es években ugyanannak a szomáliai népcsoportnak Kanada 81 %-ban adott menedékjogot, míg az Egyesült Királyság 0,4 %-ban. 

Szerintem nem olyan bonyolult a megoldás, csak a sok zavaró tényező miatt nehezen látunk tisztán: aki valóban menekül, annak segíteni kell; aki pedig nem menekül, csak új életet akar kezdeni, az ne induljon el azelőtt, mielőtt szabad jelzést kapna. Ha ezt mégis megteszi, ne kaphasson legális státuszt utána. A menekülőket átmeneti időszakra mindenkinek be kell fogadnia, és ehhez mindenki nemzetközi segítségre jogosult, a bevándorlók befogása viszont minden ország szuverén döntése. Ha ezeket az alapvetéseket lefektettük, csak annyit kell mondanunk, hogy minden olyan megoldás jó, ami ebbe az irányba húzza a szekeret.