Német, ne lopj, mert…
A legújabb német ideológia, a jogállamiság-fétis mögött ott a pőre mohóság, a szerzési vágy, az inger, hogy amit ők már nem termelnek meg maguknak, azt elvegyék mástól.
Nem növekszik a születésszám, egyszerűen nem kell a több gyerek. Ez is egy lehetséges út, csak tudni kell, hogy vagy elszegényedés a vége, vagy a német modell.
„A KSH friss statisztikái szerint megtörni látszik a korábbi trend, második hónapja nem emelkedik a születések száma. Júliusban 500 gyerekkel kevesebb született, mint egy évvel korábban. S mindez minden állami serkentés, családi jövedelemadó-kedvezmény, egyetemista-rugalmas és extragyed ellenére. Nem növekszik a születésszám, egyszerűen nem kell a több gyerek.
Ez is egy lehetséges út, csak tudni kell, hogy vagy elszegényedés a vége, vagy a német modell. Nem várjuk ezeket a gyerekeket, nem szüljük meg, nem neveljük fel, nem költünk kiscipőre, nagy cipőre, különangolra, készen vesszük a munkaerőt. Megspóroljuk a felnevelésük költségét, az oktatásukét, húszévesen jönnek majd Szíriából, Afganisztánból, Nigériából, ahonnan éppen elmenekülnek, vagyis – a modell szempontjából – ahol éppen van felesleg. Betagoljuk őket az alsóbb társadalmi osztályokba, mint a németek, lesz, aki beilleszkedik, lesz, aki nem.
Mi a középosztályhoz tartozunk majd, és kiszámoljuk, mint a németek, hogy 500 dolgos kézhez, mondjuk, hétszáz embert kell befogadni, vagy ezret. Még így is megéri, egy zongorakotta 2100 forint, egy angolkönyv 5300, a menza 7000 egyetlen gyerekre – hogy csak az e heti családi kiadásokat számoljuk. Lehet, hogy a szírek és az afgánok nem tudnak majd zongorázni, de nem is ez a célunk. Németországban riportok születtek a kilencvenes években arról, hogyan tűnt el az utolsó német a szemétszállítók csapatából, hogyan vették át a törökök a kukás feladatköröket. Majd mi is ilyeneket írunk, sajnálkozunk.
Lehet prüszkölni a német modell ellen, de úgy nem lehet, hogy tavaly júliushoz képest 569-cel kevesebb gyerek jön a világra, vagyis hét százalék mínusz. S ilyen fontos pillanatban.”