*
Kifejezetten szórakoztató volt Thomas de Maiziére német belügyminiszter magyarázkodását hallgatni a minap az ARD-n Anne Willnél, amint pontosan Orbán érveit hozta fel arra, hogy mégis csak be merészelték vezetni a határellenőrzést: „tudni akarjuk, kik jönnek be a határainkon, és hogy tényleg üldözik-e őket”, satöbbi. Mindeközben a vele szemközt ülő Balog Zoltán lelkes „naugyemondtam”-arccal bólogatott, bár előtte őt is rendesen megizzasztotta a riporter a „miért nem akarnak Önök több muszlimot Magyarországra?” kérdéssel. Őszintén szólva az, hogy ezt a kérdést háromszor fel kell tenni egy német vitaműsorban és kínosan magyarázkodni kell miatta, önmagában is sokat elárul. Úgy tűnt, hogy a stúdióban a nyugati mainstreamtől eltérő véleményekre nem annyira vonatkozott a Willkommenskultur.
De térjünk vissza de Maiziére-re, aki a legfőbb európai célország belügyminisztereként végre észbe kapott és dolgozni kezdett (amíg a főnöke migránsokkal szelfizett), aztán letett egy javaslatcsomagot a német menekültügyi törvények módosítására. A javaslat első verziójában nem annyira köszönt vissza a Willkommenskultur, sőt, kifejezetten józan dolgok voltak benne, főleg Merkel korábbi nyilatkozataihoz képest: olyasmik például, hogy a migránsok nem kapnak szociális ellátást, hanem csak „utazási hozzájárulást”; hogy lehetséges bizonyos körülmények között a menekültügyi őrizet; és egy csomó esetet is felsoroltak, hogy mikor kell a menedékkérelmet elutasítani.
Merkel korábbi ígérgetésével ellentétben nyoma sincs olyasminek, hogy a szírekre nem alkalmazzák a dublini rendeletet, épp ellenkezőleg: kifejezetten elutasítási ok, ha a dublini eljárás keretében más tagállam lenne illetékes a menekültügyi eljárás lefolytatására. Persze ettől függetlenül mérlegelési hatáskörében mondhatja a hatóság (mondjuk a szírekre), hogy emiatt mégsem utasítjuk el és nem küldjük vissza mondjuk Magyarországra, de ez a szelektív jogalkalmazás leginkább mazsolázgatásnak tűnik (például ki lehet válogatni, hogy kik lesznek többé-kevésbé integrálhatók annyira, hogy legalább a Mercedes-gyárban dolgozzanak). Ez meg ugye megint csak azt jelenti, hogy gyakorlatilag mégsem mindenki willkommen.
A német belügyminiszter javaslatát mindenesetre a hétvégén megvitatta a koalíciós kormány, és a legjobb ötleteket ki is vették belőle: például a létminimum biztosításának mértékéig mégis csak járni fog a segély a migránsoknak és nem lesz lehetőség a „repülőtéri eljárásra”, miszerint a nyilvánvalóan megalapozatlan menedékkérelmeket már a határon elbírálhatták volna (ismerős, ugye?). A német hivatalos álláspont persze továbbra is az, hogy a „menedékjognak nincsen számbeli felső határa”, de Maiziére viszont már pedzegeti, hogy EU-szinten meg kellene határozni egy „kontingenst”, hogy mennyi menekült fér be Európába, ezen felül pedig már azokat sem kellene befogadni, akik tényleg menekülnek valahonnan, hanem „Európán kívüli biztonságos helyekre” kellene küldeni őket. Tényleg kíváncsi vagyok, hogy ez miként nézne ki a gyakorlatban...