Nem is tudom, lehet-e feljebb jutni annál a magyar közírásban, hogy a Kuruc kiszerkeszti az embert. Most ez történt: vezető hírében vázolta fel a szupertitkos, zsidóbérenc, „alja patkány” Bayer-Seres-Rajcsányi tengelyt a legendás, szebb múltat is megélt Kuruc. A Szalonna János fedőnevű szerző cikkében úgy köti össze a Magyar Hírlap jobboldali stárpublicistáját, a HVG libertárius öklét és e sorok íróját, hogy mindhárman utalni mertünk a palesztinokra a migránsválság kapcsán.
Az, hogy Seres és Bayer egy platformra kerül a Kuruc szerzőjének szemében, már egy izgalmas fejlemény; de az meg külön ironikus csavar, hogy a Kuruc cikke szinte egy az egyben lejöhetne valamelyik nyugati, vadbalos, Izrael-ellenes és palesztinpárti fanzine-ban. Mert hogy Nyugaton jellemzően a radikális baloldal áll kritikátlanul a palesztinok pártjára és kritizálja reggeltől estig Izraelt − nem pedig az ottani radikális jobboldal, amely már jó ideje rájött arra, hogy a közel-keleti bevándorlásnak évtizedek óta kitett Nyugatnak és Izraelnek, különösen az iszlám terjeszkedés kérdésében bizony lehetnek közös érdekei.
Ha már a Kuruc elővett engem, hadd vegyem én is újra elő a témát: tartom, hogy a migránsok egy része, akik tényleg közel-keleti válságövezetekből jöttek, látott már közelről háborút és azt is, hogyan jelenik az meg a helyi és nemzetközi médiában. És igen, az izraeli-palesztin konfliktusban is a palesztin felkelők nem egyszer elővették vagy előtérbe tolták a nőket, a gyerekeket, nem csak a médiában, hanem a mindennapos összecsapásokban is, ami rendre tragikus következményekkel járt.
A manipulációs technikákat pedig sokszor észrevehetjük a nagy európai migrációs hullámban, például a röszkei határon történt összecsapásban is (Babapajzs a határrésen − migránsok, média, manipuláció). A migránsok tudják, mi kell a médiának és mit tudnak elérni a média segítségével; a velük kritikátlanul együttérző liberális média pedig dönti az okok és okozatok láncolatát összekavaró, a körülményeket elhallgató riportokat, a jól megvágott videókat, a közhelyes és ásatag drámai szcenáriókat, a cukormázas képeket (kisgyerekes-kiscicás kontentet is, ha kell); amik még csak akkor is a valóság egyik szeletkéjét mutatják be, ha egyébként igazak. Ha pedig nem is azok, mert mondjuk beállított, megrendezett jelenetekről van szó, akkor aztán végképp megérdemlik a kritikát a manipulációs játszmában részt vevő, nőiket és gyermekeiket akár fizikai veszélynek is szándékosan kitevő migránsok és a médiumok.