Mandoki: Az integráció a bevándorlók felelőssége
A Nyugatra „disszidált” rockzenész azt írja, mivel akkoriban egy szót sem beszélt németül, az első dolga volt, hogy minden szabad percében tanuljon németül.
Mi nem szoktunk ugyan se akasztásról, se lincselésről fantáziálni, de megértjük, hogy a Vincent-stábot a progresszió sok nagy és nemes ügye közül különösen a statuálás aktuális kérdései foglalkoztatják.
Köszönettel fogadtuk az Örülünk, Vincent? blog Őrjöng a jobboldali sajtó című bejegyzésének utolsó két bekezdésében megfogalmazott leheletfinom utalást, az önzetlen, jó tanácsot. Mi nem szoktunk ugyan se akasztásról, se lincselésről fantáziálni, de megértjük, hogy a Vincent-stábot a progresszió sok nagy és nemes ügye közül különösen a statuálás aktuális kérdései foglalkoztatják. Hogyan is ítélhetnénk el ezért bárkit?
Mivel látjuk, hogy a poszt szerzője nagy tisztelője a gáncsolós-vízbefulladós arab propagandakarikatúra alkotója, Hasan Abadi munkásságának, ezért – ha tetszik, az utolsó szó jogán – a művész úr tekintélyes antiszemita és Izrael-ellenes propagandarepertoárjából válogatva köszönjük meg a szép példabeszédet, és a könyörtelenül demokratikus fellépést a gyűlölet ellen (van benne akasztós is!):
P.s.: A művész urat a menekülő muzulmán testvérekkel való erőteljes szolidaritás mellett nem foglalkoztatják kevésbé a statuálás aktuális kérdései sem.